Pontosan 5 éve, ezen a napon jelent meg az első poszt a Kritizátoron. Nem vagyok egyedül, ha azt mondom, hogy álmodni se mertünk volna arról, hogy ennyi idő után is lesznek olvasóink. Pedig még a mai napig is olvastok minket, aminél nagyobb ajándékot el se tudnánk képzelni. Nélkületek már régen feladtuk volna. De hála nektek, a Kritizátor szeme egyre nagyobbra nyílik és még többet és többet akar látni. Engedjétek meg, hogy pár sorban elmondjuk, hogy mit jelent számunkra a blog és mit köszönhetünk neki.
Az ember mindig is vágyik arra, hogy egy közösségben otthon érezhesse magát. Olyan emberekkel körbevenni magunkat, akik ugyanabban a hajóban eveznek, mint mi magunk sokat jelent az egyén számára. Engem mindig örömmel töltött el az az érzés, ha hozzá tehetek akár egy aprócska építőkövet is ahhoz a várhoz, amelyet azok az emberek hoznak létre megállás nélkül és fáradhatatlanul, akikkel egy csapatban vagyok. A Kritizátor számomra mindig is a valahová tartozás jelképe, és a közös munka és erőfeszítés jelképe volt. A cikksorozatok (például a Szemetesláda), amelyeket az évek alatt írtam mind jó tapasztalatot és élvezetes munkát jelentett számomra. Öröm nézni, hogy a csapat kemény munkája meghozza a várva várt eredményt. Köszönettel tartozom mindenkinek, aki ebben a közösségben munkálkodik, és köszönettel tartozom az Olvasóknak is, hogy ennyi ideje mellettünk állnak, hisz nélkülük a Kritizátor ma nem lenne az, ami. Köszönöm Nektek!
Németh Míra
SKPittmann
Csak nemrég csatlakoztam a Kritizátorhoz, de már most úgy érzem otthonra találtam ebben a közegben. Az újságírás nehéz műfaj és valószínűleg mindig lesz benne hova fejlődnöm. Azonban a tudat, hogy sok ember szívesen olvassa végig a sorokat amiket írtam, mindig örömmel fog eltölteni. És szintén köszönet a Kritizátor munkatársainak, akik befogadtak maguk közé és végignézik szárnypróbálgatásomat. Elsősorban alkotó vagyok, és abban is több téren - legyen az filmezés, írás vagy játékokon dolgozás, ezért szívesen készítek cikkeket és olvasom másokét ezekkel kapcsolatban, hogy minél jobb munkát tudjak majd az emberek elé tenni.
Afthrast
Amikor meg lettem keresve, hogy asszisztáljak a weblap technikai szerkesztésében, még nem tudtam, milyen remek emberekkel lesz dolgom. A Kritizátor előtt is már benne voltam a véleménynyílvánításban videók formájában és örülök, hogy egy ilyen király csapatban folytathatom. Büszke vagyok rá, hogy mind a már távozott, mind a régi és mind az új tagokkal nyíltan meg lehet(ett) tárgyalni a legkülönbözőbb témákat, legyen az egy cikk, egy találkozó, vagy a következő lépés a Kritizátor életében. Mindig új és átgondolt nézőpontokkal szolgálnak számomra a többiek cikkei és örülök, hogy olyan intelligens emberek vesznek körül, akik örülni tudnak egy laza "popcorn mozinak", de mellette mélyebben is értékelik az aktuális témát. Itt nincs rákényszerítve senki, hogy a kattintásokért valótlant állítson, vagy a téma csak egyik aspektusát mutassa. Ami kikerül, az az író saját véleménye és remélem, hogy egyre több embernek nyerjük el a bizalmát!
Illisz Balázs (Balus)
2016-ban, még egyetemistaként csatlakoztam a Kritizátor csapatához. Azóta már elvégeztem az egyetemet, jelenleg egy iskolában tanítok, de a filmek, sorozatok, és az általános geek témák iránti rajongásom nem csökkent. Sőt, azt vettem észre, hogy az efféle érdeklődésemet a munkámban is tudom hasznosítani: könnyebben megtalálom a közös hangot a diákokkal, ha tudok velük beszélgetni pl. a képregényekről, animékről, videojátékokról, ezen kívül egy filmklubot is vezetek.
Az elmúlt három évben sok mindent köszönhetek a Kritizátornak: megismerkedtem nagyszerű kollégákkal, az ő cikkeiken keresztül tágult az érdeklődési köröm, valamint olyan filmeket láthattam premier előtti sajtóvetítésen, mint a Star Wars: Az utolsó Jedik, és a Bosszúállók: Végjáték.
A jövőre nézve nincsenek igazán konkrét terveim. Szabadidőm sajnos egyre kevesebb van, de azért próbálok időt szakítani a cikkírásra, és amíg lesz egy felület, ahol megoszthatom a hülyeségeimet, addig kitartok a Kritizátor mellett.
Ik4r0s
Sose felejtem el, amikor Alexot megkérdeztem, hogy érdekelné-e egy filmes blog létrehozása. Nagyon lelkes voltam, amikor rábólintott és elkezdtük tervezni a Kritizátort. Végtelenül hálás vagyok továbbá Krausz Dávidnak, aki ugyan csak 1-2 cikket írt a blogra, de kitalálta a nevet, ami ha csak szűk körben is de fogalommá vált. Az 5 év során rengeteg dolgon keresztülmentem. Sokszor volt rá példa, hogy szerzőtársaim húztak ki a szakadékokból és bíztattak, hogy igenis megéri csinálni.
Azóta pedig nyugodtan kijelenthetem, hogy az igazi családom mellett ez a picivel több, mint tucatnyi ember a második családom. Rengeteget kaptam tőlük és kapok a mai napig. Igyekszünk kitalálni mindig valami cikket, és ahol csak tudok segítek nekik. Együtt örülünk az I2-es és az Indexes kikerüléseknek. Az elmúlt 1 év során a facebook oldalunk is jócskán felpörgött.
Imádtam a Hans Zimmer koncertet, amin négyen vettünk részt A közös sörözések és a hamburgerezések is fantasztikusak. A Kritizátor nekem tehát család, hobbi, kikapcsolódás és a virtuális gyermekem is egyben. Imádom, hogy másokkal terelgethetem az útján, hogy még nagyobb és értékesebb oldallá váljon. Ha a többiek is benne vannak, és a szerencse is mellénk áll, akkor a következő 5 évben még sokkal nagyobb dolgok fognak vele történni. Mert terveink azok akadnak bőven.
Gueth Ádám (Filmnomád)
2015 nyarán, egy filmes facebook-csoportban osztottam meg kritikámat a Véres gyémánt című filmről. Ezután keresett meg Varga Matyi, hogy csatlakozzak lelkes kis csapatához, a Kritizátorhoz. Előtte csak a saját facebook-profilomra írtam ki véleményemet filmekről, így izgalmas kihívás volt számomra komolyabb minőségben, nagyobb közönség számára értekezni. Az eltelt négy évben a Blog sokat segített, hogy fejlesszem tudásomat és megnyitotta számomra a kaput több más filmes portál előtt, sőt főállású újságírói állásomhoz is nagyban hozzásegítettek az itt megjelent kritikáim. Szívesen gondolok vissza egy-egy emlékezetesebb cikkemre, interjúmra, melyekhez számtalan kedves emlék és történet fűződik. Külön megtiszteltetés, hogy egy ilyen színvonalas munkát végző csapat tagja lehetek.
Gaax
Bár általában a szavak emberének tartom magam, néha előfordulnak olyan esetek, amikor tényleg nem tudom, hogy mit is írhatnék az adott témával kapcsolatban. Jelen sorok írása közben is bajban vagyok, hiszen annyi mindent tudnék mesélni akár magamról, akár az elmúlt években megélt remek és kevésbé remek mozis valamint sorozatélményeimről, hogy azok aligha férnének bele néhány rövid bekezdésbe. De jelen cikk témájánál maradva, noha még aránylag újoncnak számítok a veterán Kritizátoros kollégák mellett, mégis az eddigi tapasztalataim alapján bátram merem kijelenteni, hogy valóban nagy jövő áll a Kritizátor előtt, elvégre az utóbbi hónapok eredményeit látva bolond lennék nem hinni abban a bizonyos hőn áhított sikerben. Ami pedig az elkövetkezendő időszakot illeti, hamarosan kezdetét veszi az őszi mozi és sorozatdömping, így őszintén reménykedek benne, hogy a 2019-es és ezzel együtt az évtized utolsó nagy hajrája bizony még előttünk van.
Alex de Large
Egyszerű végzős diák és filmrajongó vagyok, aki fél éve váratlanul kapott egy lehetőséget, hogy minden előképesítés nélkül írásai jelenjenek meg egy filmes blogon. Nem vagyok profi - ugyanakkor szeretek filmeket nézni, szeretek fogalmazni, szeretem látni, hogy egyes írásaim címlapra kerülnek, és vitát is generálhatnak. Büszke vagyok, hogy van olyan projekt a blogon, ami az én nevem alatt fut, és ezáltal, hogy törődöm vele, kicsit az én "gyerekemmé" is válik. Örülök, hogy az elmúlt fél évben én is tevékeny részese lehetek az oldal felfelé ívelésének és terjeszkedésének. Hálás vagyok, hogy lehetőséget kaptam az oldaltól, és általa irományaim is egyre jobbá és jobbá válhatnak idővel.
Mikro
Ha van igazán nagy szenvedélyem, akkor ezek a történetek. Mindegy, hogy képernyőn, könyv vagy képregény formájában, csak történetek legyenek. Izgalmasak, tanulságosak, vagy pusztán csak szórakoztatóak. A Kritizátorban kiderült, hogy nem csak én vagyok ezzel így, hanem sokan mások is. Nyilván nem mi vagyunk az elsők, és nem csak az egyetlenek, akik írnak a filmekről, sorozatokról és hírekről. Mondhatnám azt is, hogy nincs miért értelme csinálni, úgyis jön valaki, aki jobban csinálja, de ez a mondat felesleges lenne. Azért csinálom ugyanis, amiért olvasom is a hasonló blogokat, vagy oldalakat. Azért, mert tudom milyen, mikor egy-egy hír nagy örömet jelent, és milyen az, mikor az ember minden információt összeszed, hogy eltudja dönteni mit nézzen az este. Sosem hittem volna, hogy mi akkora megmondó emberek lennénk, éppen ellenkezőleg. Mi csak egyszerű srácok vagyunk akik szeretik a művészet ezen ágait. A felemelő tartalmas alkotásokat, vagy az egyszerű popcorn szórakozást. A név ide vagy oda, mi nem igazi kritikusok vagyunk számomra, csak rajongók, akik elmondják mit gondolnak az éppen aktuális élményükről.
