A 22-es csapdája - Nincs menekvés

2019. július 26. - SKPittmann

Joseph Heller szatirikus, második világháborús regényét méltán nevezik adaptálhatatlannak. A nem lineáris történetvezetés, a rengeteg komplikált karakter és a kemény, magvas mondanivaló a legtöbb filmkészítőt visszarettentette attól, hogy a 22-es csapdáját megpróbálja vászonra vinni. A 2019-es minisorozat tehát megkísérli a lehetetlent, de sikerrel jár-e?c22.jpg

A kérdés azonban kicsit komplikáltabb, mint hogy azt egy egyszerű nemmel el lehessen intézni. Nehéz elkülöníteni egy adaptációnál a forrásanyagot és a belőle készült művet, és talán ez az, amiért a 22-es csapdája sosem tud igazán remekművé válni. Ugyanis a minisorozat egy zseniálisan elkészített alkotás, remek színészi játékkal, szerethető karakterekkel és remekül átadott lehengerlő érzelmekkel. Ennek ellenére az adaptáció feladatánál ugyanúgy megbukik, mint az 1970-ben készült, erősen megosztó elődje. De miről is szól az eredeti regény, és mi az, amit egyik feldolgozás sem tud igazán átadni?

Az adaptációk

Lehetetlen eredeti formájában adaptálni egy közel 500 oldalas regényt, ezért mindkettő műnek fel kellett valamit áldozni az eredeti könyvből, hogy az előadható legyen. Az 1970-ben készült film legnagyobb hibája, hogy rövidsége miatt összesűrített eseményeket, valamint jó pár fontos jelenetet és karaktert teljesen kihagyott. Ezzel megnehezítve a történet és a szereplők motivációjának megértését. Ezzel ellentétben a minisorozatban az eredeti történet jelentősebb mozzanatai ott vannak, azonban a legtöbb karakter és szál le van egyszerűsítve, hogy teret kaphasson Yossarian teljes története.29474589_2.jpg

Szinopszis

A 22-es csapdájának főszereplője John Yossarian, egy amerikai bombázópilóta, aki a második világháborúban keservesen küzd az életben maradásáért. A háború horrorja, az elveszett barátok és a halálközeli élmények hatására egyre kevésbé tudja teljesíteni a számára kiszabott küldetéseket. Ezért kibúvókat, menekülőutakat keres, azonban valójában sosem tud teljesen megszabadulni a szolgálatától.

A karakterek

A minisorozat talán egyik legerősebb pontja (és minden szempontból előrelépés a filmmel szemben) a színészgárda. Chirstopher Abott remekül játssza a szerethető, sármos, kissé szerencsétlen és a mindvégig az életét féltő Yossariant; Kyle Chandler a határozott, de kissé ostoba Cathcart ezredest; ahogy ugyanolyan jól megjeleníti Daniel David Stewart az opportunista Milo Minderbindert, Kevin. J. O’Connor a félénk hadnagyot; ezen kívül azonban nem lehet elfelejteni George Clooney-t, Hugh Laurie-t és az összes többi karaktert játszó színészt sem, ugyanis mind tökéletesen adják a rájuk kiszabott szerepet.

De ezen szerepek azonban hagynak maguk után némi kivetnivalót, és ez a már korábban említett egyik alaphibájában tűnik fel az adaptációnak, és az pedig a leegyszerűsítés. A legtöbb karakter – Yossarian-en kívül – jelentős újraíráson esik keresztül, hogy azok bele tudjanak férni ebbe a lényegesen rövidebb lélegzetű műbe. Ez szükségszerű ennél az adaptációnál, azonban e folyamat végeredményeként a legtöbb karakter kétdimenzióssá (vagy még annál is tovább) redukálódik. Csak példaként említeném Milo karakterét, aki teljesen elveszti sötét, pénz- és hataloméhes oldalát; Cathcart ezredest, akinek butasága az egyetlen jellemtulajdonságává válik; valamint Doctor Daneeka-t, aki csak nyomokban emlékeztet a könyvben szereplő karakterre.

Ez azonban nem gátolja meg túlzottan a történet folyamát, mivel ezenkívül egy súlyosabb probléma is van a szereplőkkel, ez pedig az, hogy nem töltünk velük elég időt. Mint a könyv, úgy a sorozat is Yossarian barátainak elvesztése után vezet el minket a katarzishoz. Ellenben a minisorozat messze nem fordít elegendő energiát arra, hogy át tudja adni a nézőnek milyen kapcsolatban is áll Yossarian a többi pilótával. Így halálukat látni egyáltalán nem azt váltja ki, mint amit a sorozat készítői elvárnának. Nem segít ezen az sem, hogy egy-egy karaktert csak akkor mutat be jobban a sorozat, mielőtt rövidesen meghalnának, ezzel kiszámíthatóvá és lapossá téve a mű fontos fordulópontjait.catch-cast.jpg

A történet

A történet nagyrészt a könyv által megteremtett útvonalon halad, egy-egy kisebb kitérővel. Azonban maga az út egész máshogy van a sorozatban ábrázolva, legfőképpen az időrendisége miatt. Míg a könyv teljes összevisszaságban mutatja be Yossarian életét a hadseregben, rendkívül sok visszautalással és ismétléssel, addig a sorozat lineárisan halad előre, és az egyetlen megismételt mozzanat a már említett katarzisa a történetnek. Az adaptáció leegyszerűsítésének érdekében ez szintén érthető döntés volt, de annál különösebb a sorozat lezárása. Megcsavarva a mű végkifejletét, és ezzel magát Yossarian karakterét is, egész más pontot tesz a történet végére. A mondanivaló sokkal keserédesebb, és nem olyan reményteli, mint az eredetié. Sokan értetlenül állnak ezelőtt a módosítás előtt, azonban e változás, ha nem is feltétlenül volt szükségszerű, egy új nézőpontot adott a világhírű alkotásnak.

lead_720_405.jpg

Az igazi 22-es csapdája

Nem beszéltem még a minisorozat egyik legnagyobb kihagyásáról, és az pedig maga a címadó kifejezés jelentésének szinte teljes elhanyagolása. Úgy tűnik, mintha a sorozat szándékosan kerülné a 22-es csapdájának bárminemű említését vagy az arra való utalásokat a jelenség szükségszerű megmagyarázásán kívül. Doc Daneeka kifejti ugyan, hogy a csapda a seregből való menekülés lehetetlenségét jelenti, azonban a könyv sokkal több oldalról és mélyebben járja át azt, hogy tulajdonképpen mi mindenre is vonatkozik a 22-es csapdája. A sereg természetellenes profit- és hataloméhsége, felsőbbrendűségének megkérdőjelezhetetlensége, az individualitás és az egyéni értékek (szerelem, baráti kapcsolatok) megsemmisítése és a morális igazságok teljes eltorzulása mind ebből a csapdából erednek, azonban a film finom utalásokon kívül nem nagyon foglalkozik annak széles körű problémáival.

A humor

A könyv talán egyik legfontosabb összetevője annak humora, és azt a sorozat kisebb változtatásokkal ugyan, de tökéletesen visszaadja. A fekete humor, a groteszk és a szatíra tökéletesen összejátsszanak abban, hogy szemléltessék: a sötét, tragikus állapot, amit a második világháború teremtett, nem legyőzhetetlen, ha az egyén nem hagyja magát beleolvadni a rendszerbe.

unnamed-2.jpg

Összegzés

A 22-es csapdája minisorozat egy szerelmes levél Joseph Heller-nek és az író időtlen alkotásának. A forgatókönyvön, a színészek játékán, az operatőri munkán, a rendezésen és a production design-on mind érezni a végtelen odafigyelést és befektetett energiát, ami teljes mértékben kifizetődik a végeredményben. Ellenben adaptációként sok helyen kell változtatnia, egyszerűsítenie és homályosítania ahhoz, hogy a 22-es csapdája előadható legyen, emiatt elveszti az eredeti könyv egy-egy fontos mondanivalóját. És míg emiatt soha nem ér közel a feldolgozott mű nagyságához, azt a lehetőségekhez mérten a legjobban megközelíti, és ezentúl egy önálló, örökérvényű alkotássá is tud válni.

A 22-es csapdája elérhető a HBO GO kínálatában. 

A bejegyzés trackback címe:

https://akritizator.blog.hu/api/trackback/id/tr5414978820

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása