A háború poklát kis költségvetésből és kevés szereplővel megjeleníteni talán még Ryan közlegény megmentésénél is nehezebb vállalkozás; a nézők legtöbbje ugyanis nagyszabású csatajeleneteket, Michael Bay-hez méltó robbanásokat, heroizmust és sok vért akar látni. A háborúnak azonban létezik egy másik arca is. Ez a személyes történetek, a viaskodások, az elme törékenységének világa, ahol az otthon melege fizikailag és képletesen is nagyon nagyon messze van.
A Messze az otthon című rövidfilm egy fiatal katona, Albert (Bárdi Gergő) testi-lelki gyötrelmeit mutatja be, szokatlan formában. A rendező, Gál Sándor ügyesen kerülte ki a kis költségvetéssel járó vérszegénységet, filmjét inkább a reménytelenség, az elhagyatottság és az őrület okozta feszült bizonytalanság uralja. Nem nagy hadseregek mérkőznek egymással állásháborúban, hanem egy magányos baka kétségbeesett harcát láthatjuk, nem csak az ellenséggel, de önmagával is. Az otthon és az anyai ölelés hiánya szinte fojtogató, az erdő fái pedig óriás szörnyek árnyékaként vetülnek főhősünkre. És bizony, ott van az ellenség is, amely hátulról, észrevétlenül lopakodik, befészkelve magát főhősünk agyába is.
A film a kis költségvetés ellenére sem hat amatőrnek vagy kezdetlegesnek. Az alkotók a szerény lehetőségek és eszközök ellenére is profizmussal nyúltak a témához. Az operatőri munka (Pápai Dániel) végig szemet gyönyörködtető, ugyanakkor nyomasztó, a csönd szinte őrjítő, ha viszont megszólalnak a fegyverek, az szinte gyomorba vágja a nézőt. A szereplők visszafogott és alázatos alakítást nyújtanak. Már-már Jancsó Miklóst idézi az, ahogy a kevés beszéddel, a káprázatos fényképezéssel és a színészek visszafogott , de alázatos játékával dermesztő atmoszféra üt át a képernyőn.
A film nagyon kevés negatívumának egyike (ha ez egyáltalán negatívum), hogy nem igazán azonosítható be az, hogy a bemutatott konfliktus mikor is játszódik. Albert és társa ugyanis a néphadsereg egyenruháját hordja, de a filmben Wermacht uniformis is felbukkan. Talán még jobban működbe a cselekmény, ha egy konkrét történelmi korszakba beillesztett, ugyanakkor egy bárhol és bármikor igaz parabolát tárna elénk a háború rettenetéről. Ehhez kitűnő lett volna egy I. vagy egy II. világháborús közeg ,ugyanakkor így a film sokkal szabadabb teret hagy az elvont értelmezéseknek.
Összegezve a Messze az otthon egy fantasztikus rövidfilm, ami sokkal hitelesebben és átélhetőbben ragadja meg témáját, mint tette az a Szürke senkik vagy a éppen a Drága Elza!
A film jelenleg még fesztivál korszakát éli, de reméljük hogy hamarosan a szélesebb közönség is megismerheti. Bár a magyar Ryan közlegényre vagy A fegyvertelen katonára még mindig várnunk kell, de az efféle független projektek is képesek új távlatokat nyitni arra, hogyan is viszonyuljunk a háború borzalmaihoz és az ebből fakadó emberi gyöngeséghez.
A film elérhetőségét köszönjük Gál Sándornak, akinek ezúton is sok sikert kívánunk!
