A Hold nevében megbüntetlek!

Animék, melyeken felnőttünk #5

2017. december 07. - Kondi_HUN

Nemcsak mi, férfiak érdemlünk meg hősöket. A lányoknak is kell fiatalkorban egy példakép, hogy legyen valaki, akihez hasonlíthatják magukat, azonosulhatnak vele, hogy később felnőhessenek hozzá. Japánban az animék és mangák közül tömérdek mennyiségű történet szól szuperképességgel rendelkező lányokról, de nem csak az említett célközösségnek. A Sailor Moon (amely a 90-es években sokunk hétvégi matinéjének repertoárjában benne volt) is hasonlóképp emelkedik ki kortársai közül.

Usagi Tsukino (Bunny) egy fiatal 14 éves lány, nem túl jó tanuló, lusta és nyafogós. Egy nap segít egy kismacskán, Lunán,  aki este meglátogatja és egy brossal ajándékozza meg, mely különleges képességekkel ruházza fel. Ám nem pusztán „jótett helyébe jót várj” gesztusról van szó. Usagi a brossal együtt egy fontos feladatot vállal magára: meg kell védenie a földet a gonosz erőktől, valamint meg kell találnia a Hold Királyság eltűnt hercegnőjét és harcostársait.

sailor_moon_116.jpg

A történet alapját itt is egy mangasorozat adta, amely Takeuchi Naoko tollából származik. Az első kötet 1992-ben indult útjára, és rögtön ugyanebben az évben a Toei Animation megvette a jogokat a mű anime adaptációjára. A képregény és a mozgóképes verzió is hatalmas sikert aratott, annyira hogy 6 folytatás sorozat is készült, melyből a Sailor Moon Crystal névre hallgató, immáron 3. évadát élő széria 2014-ben, az eredeti történet 20. évfordulóján jelent meg. Az anime Magyarországon 1997-ben került az RTL Klub műsorára, négy évad került bemutatásra, Varázslatos álmok néven. A történet idehaza is fiatalok ezreit érintette meg, és nemcsak a lányok körében volt népszerű. Hazánkban a francia verzió került forgalomba és szinkronizálásra, így a nevek, illetve az opening is ebben a verzióban terjedt el. A neveket az eredeti szerint folytatnám, zárójelben a francia verzióval.

sailor_moon_009.jpg

Ha a történet felépítését akarjuk vizsgálni, akkor nincs különösebben bonyolult dolgunk. Az első évadot tekintve két részre oszthatjuk fel ezt a szezont. Az első felében a részek egy-egy különleges, olykor hátborzongató háttérrel rendelkező sztorit mutatnak be. Kezdetben főhősnőnk egyedül veszi fel a harcot ellenségeivel szemben, ám hamar kiderül, hogy egymaga mit sem ér a hatalmas erővel rendelkező szörnyek ellen. Itt jönnek képbe harcostársai, akik részről részre bukkannak fel, erősítve ezzel a maroknyi csapatot. A karakterek az univerzumunk bolygói után kapták fantázianevüket, képességeik is ehhez igazodnak. Ezekbe most annyira ne is merüljünk bele, ám említést kell tennünk magukról a szereplőkről. A személyiségeik rendkívül színesek és érdekesek lettek, mégis megmaradtak az „átlagos” középiskolás szintjén. Minderre azért van szükség, hogy a történet bár természetfeletti hatalmakat mutat be, mégsem rugaszkodjon el egyáltalán, és igyekezzen a hétköznapi élet realitásainak talaján megmaradni, ezáltal az anime kedvelői könnyen azonosulhatnak velük. A 46 rész során nem csak Usagi megismerésére nyílik lehetőségünk, hanem társainak képességeire, jellemére és küldetésére is fény derül. A sztori a második félidőben bontakozik ki teljesen. Az előbb említett társak, és velük együtt Sailor Moon is ebben a szegmensben kap értelmet. Remekül felépíti azt, ahogy fokozatosan rántja le a leplet a titokról, melynek végén kiderül, főhősnőink sokkal többek egyszerű védelmezőknél, Holdtündér küldetése egyben a keresztje is lesz. Ebben a félidőben még inkább erősödnek az emberi kötelékek.

A sorozat hangulata mondhatni inkább a fiatal lányokat kötheti le, de bőven találhatnak benne szórakozást a fiúk is. Ezen a vonalon inkább az érzelmek kifejezése kap intenzív szerepet. Rengeteg emocionális jelenet erősíti meg szereplőink kapcsolatát, ide sorolnám a folyton előbukkanó ismeretlen iránti szerelmet, az ebből fakadó féltékenységet és a keserű bánatot a kissé szomorú jelenetekben. Hazánkban sok bírálatot kapott erőszakossága miatt, ám újranézve a részeket rájöhetünk, hogy azóta sokat fejlődött a hazai felfogás is ilyen téren, emellett idővel az ember megtanulja ezeket átértékelni. Az erőszak nem jelenik meg olyan erősen, inkább visszafogott, csak feszültségfokozó eszközként funkcionál, mindezt sokszor oldják spontán humorral az alkotók. Hiába vidám és fiatalos lendületű (de nem túlzott iramú) a történet, mégis képes bizonyos részekben elég erős drámai hatást kelteni. A zene is ezt az atmoszférát hivatott fenntartani, remekül megválasztott hangzással igyekszik az érzelmeket a néző felé közvetíteni, ez Takanori Arisawa zeneszerző érdeme. Igaz, a férfi karakterek vonala nem erős, mivel az alap célközönség itt a társadalom tinédzser lányai, ezzel szemben az akció, az ezzel együtt fokozott izgalom, a harc és a megannyi egyedi főgonosz akár egy korosztálybeli fiúnak is bejöhet.

sailor_moon_048.jpg

Összegezve a Sailor Moon egy jobbára fiatal lányoknak írt történet, de bőven találhatnak benne szórakozást a fiúk is. A sztori logikusan épül egymásra, ahol alkalmunk nyílik minden szereplő megismerésére. Erős érzelmi töltet járja át az egész sorozatot, amely könnyen emészthető, tekintve, hogy elvonultatja azokat a dolgokat is amivel egy Usagihoz hasonló korú lánynak meg kell küzdenie az életének ezen szakaszában. Ezért akár egy nosztalgiafaktor is lehet az idősebb nők szemében. Remélem, sikerült sok olvasóban ezt az érzést kelteni.

Képek forrása: 

1. kép: madman.com 

2-3-4. kép: animeaddict.hu

A bejegyzés trackback címe:

https://akritizator.blog.hu/api/trackback/id/tr5013451013

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Szelid sunmalac 2017.12.08. 14:48:52

Imadtam! Az egyetlen anime, amit imadtam.

Zacskóstej 2017.12.08. 15:03:03

Rettentően utáltam...
süti beállítások módosítása