Visszatérés az őrület városába

Twin Peaks (2017) kritika – 1-4. epizód

2017. május 27. - Illisz Balázs (Balus)

Több mint 25 év után elérkezett a pillanat, amire számtalan rajongó várt: végre folytatódik David Lynch és Mark Frost kultikus sorozata, a Twin Peaks. Lássuk hát, hogy az első négy epizód alapján mit tud nyújtani 2017-ben a televíziózás történetének egyik legnagyobb hatású szériája!

Az eredeti sorozat annak idején úgy ért véget, hogy Cooper ügynök csapdába esett a Fekete Barlangban, a Bobnak nevezett gonosz lény pedig kiszabadult, miután Cooper hasonmásának adta ki magát. Az igazi Cooper viszont továbbra is a barlangban maradt, hosszú éveken át fogságba esve a valóság és a lidérces álmok világa között. Huszonöt év után azonban úgy érzi, hogy itt az ideje elhagyni a barlangot, és visszatérni Twin Peaks-be, ugyanis a gonosz erői ismét mozgásba lendültek, az események hullámai pedig minden bizonnyal ismét ebben a kisvárosban fognak lecsapódni.

Ennél többet írni a 3. évadról vétek lenne, de az igazság az, hogy nem is nagyon lehet. Ugyanis az első négy epizódban nem sok kézzel fogható esemény történt, annak a jelentős része pedig már kimerítené a spoiler fogalmát. Ami viszont nagyon is tapintható, az a vegytiszta őrület, amit a régi sorozat utolsó részében láthattunk. Egymást követik a látomásszerű, rémálomba illő jelenetek, amik alapján joggal feltételezhetnénk, hogy Lynchnek végleg elgurult a gyógyszere. Továbbá nyomokban sem lehet már felfedezni a sorozat szappanopera-jellegét, a tinirománcok és szerelmi háromszögek még említés szintjén sem merülnek fel. Bizonyos szempontból tehát hasonlít az eredetire, mégis különbözik az új évad az előző kettőtől.

De szerencsére a lényeg, a hamisítatlan Twin Peaks-hangulat továbbra is jelen van. A fenyvesek továbbra is sejtelmesen susognak, a Vörös Szoba még mindig zavarba ejtően szürreális, Angelo Badalamenti muzsikája pedig remekül adja meg az alaphangot. A rajongóknak pedig külön öröm, hogy az eredeti stábból majdnem mindenki visszatért egy kisebb-nagyobb szerep erejéig, így olyan ismerős arcokkal találkozhatunk, mint a Tuskó Lady, Ben Horne, James, Sólyom, dr. Jacoby, Albert, Gordon, Denise, valamint Lucy és Andy.

Apropó, ha már szóba jöttek a régi rajongók: senkinek ne legyen kétsége afelől, hogy ez a sorozat kizárólag nekik készült. Az esetleges új nézők nem kapnak semmilyen tájékoztatást arról, hogy mi történt a korábbi évadokban, ugyanis ezeknek az ismeretét alapvetőnek tekinti. Szóval aki csak most ismerkedik a Twin Peaks világával, semmiképpen ne az idei évaddal kezdje, mert megkockáztatom, hogy az égvilágon semmit nem fog érteni belőle.

Az egyetlen aggályom az új évaddal kapcsolatban a hossza: 18 epizódon keresztül megtapasztalni ezt a tömény elmebajt nem kicsit nézőt próbáló feladat, pláne a sorozat készítőinek, hogy ne váljon öncélúvá és ismétlődővé. De ha van valaki, aki képes kézben tartani és alárendelni a saját művészi víziójának ezt az első ránézésre inkoherens masszát, akkor az Mark Frost és David Lynch. Én mindenesetre nagyon kíváncsian várom, hogy mit fognak kihozni a hátralévő tizennégy epizódból.

A bejegyzés trackback címe:

https://akritizator.blog.hu/api/trackback/id/tr2112543571

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

nyugatnepe.blogter.hu 2017.05.28. 13:36:06

azért elég kétséges, hogy ez a tömény szürreális jelenet ami szerencsétlenül vontatott meg fog e törni valaha.. Lynch a szerepével kicsit visszarázta a filmet egy történet vonalára, de maga az is, hogy egy alapszereplő Harry Truman sheriff nem vállalta a szerepet már rosszul kezdődik, hisz az emberek nem az érthetetlen epizódokért nézték a sorozatot, hanem az eseményekért, a csinos szereplőkért...
süti beállítások módosítása