A Logan előzetesei láttán mindenkinek leesett az álla, dörzsölte a tenyerét, és bízott benne, hogy végre kaphatunk egy érett, nem a megszokott kaptafára épülő képregényfilmet. Eleinte kétkedve álltam a Farkas utolsó kalandjához, mert azt tapasztaltam, hogy az előzetesek alkalomadtán sokkal többet ígérnek, mint amilyen az alkotás valójában. De beadtam a derekam, és engedtem a film hívó szavának, ugyanis az első kritikák, hasonlóan a trailerek reakcióihoz, elismerőnek bizonyultak. 
A történet szerint 2029-ben járunk, Logan durván megöregedett, és amolyan privát taxisként keresi kenyerét a mexikói határnál. Egy lerobbant vastelepen él az albínó Calibannal és a magába forduló, egyre jobban megőrülő Charles Xavierrel. Egyszer csak felbukkan egy Gabriella nevezetű nő, aki segítséget kér Logantől, ő azonban nem is foglalkozik vele. A cselekmény ekkor indul be, ugyanis Gabriellával van a rejtélyes Laura, egy igazi hiperaktív gyilkológép, aki bárkinek ellátja egy pillanat alatt a baját. A történet további részét inkább a moziban ülve rakjátok össze, mert a csavar ott kezdődik, hogy az eddigi képregényfilmekkel ellentétben nem egy nagy gonosz ellen harcolnak hőseink, hanem előlük menekülnek. A rendező remekül építette fel a filmet, ami egy meglepő zárással ér véget.
A Logan, mint ahogy azt fentebb is említettem, mer váltani a már jól bejáratott formulán, ezáltal újat és többet nyújt, amitől leesik a néző álla és elégedetten csettinthet. Az egy dolog, hogy itt is van ellenség, de nem azon van a hangsúly, hogy legyőzzék és ezáltal megmeneküljön a világ vagy az emberiség, hanem hogy hőseink harc nélkül kerüljenek ki győztesként. Ezúttal személyes motivációk a döntések mozgatórugói, hiszen nem egy csoport vagy a kormány érdeke a pozitív vég, hanem egy-egy szereplőé, akikhez sokkal közelebb érezhetjük magunkat. És ez az, ami miatt a filmet a képregényfilmek érett tagjának nevezhetjük. Az élményt tovább fokozza, hogy nem bullshit drámázás folyik, hanem igenis komoly sorsokat láthatunk. Elénk tárul Logan szenvedése és kötelességtudata, hogy Laurát és Charles-t megmentse az őket üldöző emberektől. Charles amolyan fontosabb mellékszereplőként van jelen, de túl sok vizet nem zavar, Laura pedig egy igazi meglepetés. Energikus és lobbanékony természetű lány, szinte látod, ahogy az adrenalin felgyülemlik benne, hogy aztán egy 3-4 perces küzdelem során minden támadóját lefegyverezze, majd megölje.
Hugh Jackmannek ez az utolsó Farkas filmje, de talán ez nem is akkora baj, mert a Logan hatalmas adag tisztelettel és fantasztikus rendezői munkával méltó módon zárja le a karakter történetét. Kedvenc X-menünk legújabb kalandja tehát egy aprólékosan átgondolt, vérbeli képregénymozi, ami mert változtatni a bevált formulán, hogy felnőtt fejjel tűnjön ki társai közül. A dráma és az akció megfelelő arányban van jelen, egyikből sincs se túl sok, se túl kevés. Pont olyan mértékben ötvözi a műfajokat, hogy az ne feküdje meg a gyomrunkat. A zene észrevétlenül a háttérben rejtőzik, és csak akkor tűnik ki, ha a feszült atmoszféra pörgős akciótól terhes.
Jackman élete egyik, ha nem a legjobb alakítását hozza meggyötört Loganként. Remekül magára öltötte a karaktert, annak minden bajával és szenvedésével. Még Dafne Keent szeretném kiemelni, aki ugyan a játékidő nagy részében közömbös arccal alakítja Laurát, viszont amikor a cselekmény hirtelen beindul és elszabadul a pokol, könyörtelen gyilkológéppé válik. Utoljára erre példát talán a Kiéhezettek Melanie-jánál láthattunk. Egy szó, mint száz, bárkinek ajánlom a filmet, de azt tudnotok kell, hogy nem egy sodró erejű mozi, hanem bizony vannak részek, amikor kicsit lelassít, de pont ez benne a jó. Ritkán lát az ember ennyire okos blockbustert, és az ilyet meg kell becsülni.
