Létezhet-e olyan véletlen, hogy a sors olyasvalakit sodor elénk, aki kívülről ugyan teljesen más, belülről azonban ugyanolyan érzékeny és törékeny, segítségre szoruló lelket őrizget, mint mi? Na és hogy a neve is teljesen ugyanaz legyen? Aligha gyakori az ilyen eset, de ha megtörténik, biztosak lehetünk, hogy nem a véletlen műve. Eheti anime-ajánlónk tárgya a Nana (2006-2007).

A történet két, 20-as éveiben járó lányról szól. Komatsu Nana egy hideg, havas estén Tokióba tart a gyorsvasúttal, ám a vonat tele van, így megszólít egy fiatal, punk stílust követő leányt, kinek neve Oosaki Nana, hogy leülhetne-e mellé. A heves hózápor következtében a vonat nagyon lassan halad, így beszélgetésbe elegyednek. De vajon csak eddig tartott az ismeretség? Mi lesz azután, mihelyst leszálltak a vonatról?

A 47 részes sorozat 2006-ban látta meg a napvilágot Yazawa Ai azonos című mangája anime-adaptációjaként. Maga a történet cselekménye rengeteg szálon fut keresztül, melyek egy része nyitott marad, más részét szépen lezárja. Napestig lehetne taglalni ezeket a szálakat, úgyhogy részemről rátérnék a két főszereplőre. Oosaki Nana és Komatsu Nana személye kidolgozásuk miatt is különleges figyelmet érdemel. Az eredeti mű írónője remekül alkotta meg a történet két legkomolyabb fogaskerekét. Komatsu Nana hivatott bemutatni a cserfes, városi neveltetésű, ám az életről igen keveset tudó női karaktert. Kora ellenére saját maga egy tinédzser érzelmi és néha értelmi szintjén mozog. Hosszas egymástól való távollét után határozza el magát, hogy szerelme, Shouji után ered a nagyvárosba. Ám a beilleszkedés nem megy könnyen, hiszen a városban munkát kell találni, emellett meg kell felelni az együttélés szigorú követelményeinek. Oosaki Nana ebből a szempontból az előbb említett főszereplőnk szöges ellentéte. Komor, sötét hangulatú, visszahúzódó típus, gondolkodásában sokkal érettebb, komolyabb felfogású nőt fedezhetünk fel benne. Ám az első pár részben megvizsgálhatjuk, hogy lelkében Ő maga is megmaradt a lázadó tinédzserkorban. A nagyvárosi életbe való beilleszkedés neki is nehezen megy. Célja, hogy megtalálja szerelmét, és a zenének élhessen, karriert futhasson be. És miért zseniálisak? Mert a különbözőségeik ellenére a történetük szálai olyan szinten logikusan és rendezetten futnak össze, hogy a különbözőségekből egy erős kohézió jön létre, és világossá válik, hogy a két Nana nagyon is sokban hasonlít egymásra. Emellett a személyiségük fejlődése nagyon látványos és érezhető, ahogy a két indivídum kihozza egymásból rejtett értékeiket. Mellettük felbukkan rengeteg színes (nem csak a hajukra értem) és érdekes karakter, akik valamilyen formában kapcsolódnak karaktereinkhez, direkt vagy indirekt módon. Mindnyájan egy-egy alkotóelemei ennek szövevényes történetnek. De milyen valójában a történet és bemutatásmód?

Hangvételét tekintve vegyes felvágottal állunk szemben, és ez benne a legjobb motívum. Mivel fiatalokról szól, megtalálhatóak benne a fiatalos, olykor pattogó ritmussal és élettel teli pillanatok, a vidámság és a sok élmény, amelyek karaktereink életét határozzák meg. Azt is figyelembe kell vennünk, hogy nem tündérmeséről van szó. A vidám momentumok csak egy kisebb szegmensét alkotják a szériának. Miyazaki műveiből álló sorozatunkban már fejtegettük a realizmus történetre gyakorolt hatását. A Nana esetében ez a fajta irányvonal képviseltetni magát, ám itt nem az ábrázolásban vagy a festői realista kinézetben leledzik ez a stílusirányzat. A történet komplexitása hozza magával a realista bemutatásmód elemeit. A drámai hangvétel az egész sorozatban érzékelteti hatását, ám tetőfokát inkább a teljes részek felénél éri el. Mindez a fiatalok nehézségeivel és a felnőtté válás rögös, kínzó útjával kezdődik. Komatsu Nana egy tündérmeséből csöppen a való életbe, ahol bizony nem csak az álmok léteznek, hanem megtalálható a csalódás, a féltékenység, megismeri az emberek másik, sötétebb oldalát. A megfelelés a mindennapoknak nehezebb, mint gondolná. Na és a szívügyek? Ahogy haladunk a történetben, egyre nyomasztóbb a hangulat, és a kezdeti életkedv elvész a cselekmény sűrűjében, de a végén felcsillan egy új élet kezdetének fénye. Komatsu Nana karaktere ebből a szempontból központibb szerepet játszik, mint Oosaki Nanáé, akinek meg kell birkóznia mindazzal, ami szembe jön, miközben az álmát valósítja meg.

Összességében mindenkinek ajánlom a Nana-t, nemcsak az animék és sorozatok szerelmeseinek. Főként a húszéves korosztálynak ajánlom, mert a mű ezt a réteget képes megérinteni a történetével és bemutatásával. Mindenki találhat benne olyan szereplőt, akivel azonosulhat. A hangulat olykor vidám, máskor keményen drámai, de egy olyan magával ragadó atmoszférát képes teremteni, amelytől egyenesen libabőrös lesz a hátunk. Erre még rátesz egy lapáttal a zseniális aláfestő zene, valamint az openingek és endingek hangulata, melyek egytől-egyig nagyon jó zenét kaptak. Lehet, hogy annak tűnik a leírtak alapján, ám egyáltalán nem nehéz elfogyasztani ezt a 47 részt, mert érthető és valósághű köntösben van ábrázolva. 2005-ben elkészült (igaz az animét megelőzve) az élőszereplős változat Kentaro Otani rendezésében. Kellően szórakoztató és elgondolkodtató, megéri rászánni az időt.