Jól ismerjük a szállóigévé lett közmondást a múlt század elejéről; a Balkán Európa lőporos hordója. 1914. június 28-án az a bizonyos lőporos hordó Gavrilo Princip merényletének hatására szikrát kapott, és a robbanás nemcsak a Balkánt, de Európát és az egész világot is megrengette. A 2014-2018 közötti időszakban az első világháború -vagy ahogy annak idején hívták, a nagy háború - centenáriumára emlékezünk. Azt gondolhatnánk, hogy egy efféle világégésnek csupán egy nagyszabású, monumentális és könnyfakasztó háborús drámával lehet méltóképpen emléket állítani, ráadásul a II. világháborús filmek számához mérve méltatlanul kevés alkotás dolgozza fel az első borzalmait. A bosnyák származású Danis Tanović viszont ahelyett, hogy a több mint 100 évvel ezelőtti Boszniába kalauzolna minket, inkább azt mutatja be, milyen hatással van a hírhedt szarajevói merénylet a mai modern Balkánra.
Centenárium
2014. június 28-át írunk. A történet több szálon fut, melynek egy, a centenáriumi megemlékezések színhelyéül szolgáló szarajevói szálloda a központja (ahol, mint azt az igazgató elmondja, megszállt már Clinton, Kirk Douglas, Angelina Jolie és számos más híresség is). Az egyik szobában egy francia vendég gyakorolja gyújtóbeszédét a centenáriumi megemlékezésre, a tetőtéren egy bosnyák riporternő készít interjúkat a Ferenc Ferdinánd elleni merénylettel kapcsolatban, a szálloda dolgozói pedig az évfordulóval mit sem törődve sztrájkra készülnek. A felsorolt szálak közül egyértelműen a bosnyák riporternőé a legérdekesebb. Az általa megszólaltatott szakértőkön és történészeken kívül ugyanis az egyik riportalanya nem más, mint GAVRILO PRINCIP. Persze nem az eredeti szerb nacionalista, csupán egy igen lelkes híve. Nem kell túlzottan járatosnak lenni a balkáni témakörben, hogy tudjuk, kettejük beszélgetésében végig ott zizeg az a bizonyos szikra a lőporos hordó felett. Sajnos a film többi történése, főleg a sztrájk szervezése sokáig kevésbé tudja lekötni a néző figyelmét, és ezért a 85 perces játékidő is talán valamivel hosszabbnak tűnhet. A rendező és az operatőr persze törekszik arra, hogy a történet vizuálisan se fulladjon ki, így követő felvételek egész garmadáját kapjuk a képünkbe. Ha valaki esetleg egy jó ivós játékot akar játszani, az hajtson fel egy fél deci šljivovica-t, valahányszor követőfelvétel készül a szereplőkről. A színészek viszont meglehetősen erős alakítást nyújtanak, ami szükséges is egy ilyen kényes témájú alkotás üzenetének átadásában.
Hős vagy terrorista?
A film központi kérdésköre természetesen nem más, mint Gavrilo Princip, aki még ma is hatással van a modern Boszniára, ha akarjuk, ha nem. A Halál Szarajevóban nagy rizikót vállal, hiszen a Fekete Kéz egykori tagjának megítélése eléggé ellentmondásos Boszniában, Szerbiában viszont nemzeti hősként ünneplik az egykori merénylőt, akinek a Vajdaságban, Bácstóvárosban állított szobrát nem más leplezte le, mint a Macskajaj című film rendezője, Emir Kusturica. Tanović ráadásul további olyan kérdéseket feszeget, mint a csetnik partizánmozgalom, Jugoszlávia szétesése, a délszláv háborúk, a Milosevic-rendszer és a screbrenicai tömegmészárlás, miközben különböző nézőpontok ütközését és csatározását követhetjük nyomon. Érdemes megjegyezni, hogy a szerb nacionalista Gavrilo csupán muzulmán hitre tért szerbeket lát a bosnyákokban, nem pedig egy önálló nemzetet, miközben az ellenoldal talán túlságosan és kizárólagosan a merényletnek tulajdonítja a háború kitörését.
Szintén érdekes és elgondolkodtató az az eszmefuttatás, amit a francia vendég a beszédében készül elmondani. De még a sztrájkot szervező munkások, az őket megfélemlítő verőemberek és a szálloda igazgatója is mintha tudat alatt mind 1914 és az azt követő évek gránátnyomásától szenvednének. A filmben látható képletes és valóságos halál is mindannak a borzalomnak az utórezgése, ami több mint 100 éve elszabadult és tombolt további 4 esztendőn át. Talán kissé sarkos leegyszerűsítése ez a történelmi folyamatoknak, de egy játékfilmbe talán belefér ennyi művészi farigcsálás.
"Európa Szarajevóban halt meg..."
De vajon lehet-e igazságot tenni ezekben a kérdésekben? Lehet-e mindenkinek megfelelő kompromisszumot találni egy olyan, szinte átláthatatlan kulturális közegben, mely közvetlenül vagy közvetetten, de minket , magyarokat is érint. Hisz ne feledkezzünk el határon túli honfitársainkról és arról, hogy bizony ők is megszenvedték a délszláv háborúk iszonyatát. A film maga sem próbál meg valódi válaszokat adni, csupán a véleményeket ütköztetni, és e téren elég kiegyensúlyozottnak és objektívnek mondható, bár talán a bosnyák álláspont valamivel hangsúlyosabb (ami érthető is egy bosnyák rendezőtől). És hogy ki is volt valójában Gavrilo Princip? Talán a legkorrektebb válasz, amit erre adhatunk az az, amit a bosnyák riporternő is válaszolt: "egy kölyök".
Nyomasztó mementó
A Halál Szarajevóban elsősorban olyan embereknek ajánlható, akik képesek elvontabb síkon értelmezni a háború és az embertársak iránti gyűlölet iszonyatát, valamint azoknak, akik vevők egy lassabb, történelmi fejtegetésekben is bővelkedő mozira. Balkán fanatikoknak kötelező darab, aki érdeklődik a délszláv kultúra iránt, ki ne hagyja! Aki viszont kevésbé nyitott erre a világra, az nem ettől a filmtől fogja megszeretni. Aki viszont be tudja fogadni, egy elgondolkodtató alkotást láthat a történelmi emlékezetről és egy sajátos hangulatjelentést a Balkánból, ahol még mindig lőporos a légkör.
