Hálás dolog egy antológia sorozatról írni, mert mindenféle előzetes információ nélkül, elfogulatlanul tudunk véleményt formálni, miközben nem kell reflektálnunk az előző évad minden apró részletére. Ugyanilyen hálás feladatnak gondolom az ilyen fajtájú sorozatok rendezését is, mert még ha az előző évad nem is úgy sikerült, ahogy azt a készítők tervezték, még mindig ott van az újabb évad nyújtotta tiszta lappal kezdés lehetősége. Brad Falchuk és Ryan Murphy tehát az American Horror Story 6. évadával egy teljesen új fejezetet nyithatott, elfeledtetve az 5. évad sikertelenségét.

Az új etap, szám szerint a hatodik, a Roanoke-rejtélyt járja körül, de ehhez egy több mint 400 éves kitérőt kell tennünk, és megismerkedni a Roanoke kolóniával, majd annak teljes eltűnésével. A National Geographic egy elég részletes cikkben foglalkozik a sztorival, ami mai napig foglalkoztatja a kutatókat és tartja fenn az emberek kíváncsiságát. Elég szerteágazó történetről van szó, így értelmetlennek tartom a zanzásított verzióját összeollózni, ezért akit érdekel, vagy csak szeretne tisztában lenni a sorozat témáját adó történésekkel, annak ajánlom a cikk elolvasását.

Falchuk és Murphy tehát újra megtörtént eseménysorozatok alapján építi fel az újabb évadot, ami a My Roanoke Nightmare címen fut, és mindezt a sorozat keretein belül megvalósított dokumentumfilm-szerűen tálalja. Most még három kvázi túlélő narrál, mert nyilván ha el tudják mesélni a szörnyűséget, amin keresztülmentek, az magában hordozza, hogy túl is élték, szóval nem az adja majd az izgalmat, hogy végül ki marad életben. A három szereplő, név szerint Shelby (Lily Rabe), Matt (Andre Holland) és Lee (Adina Porter) mesél a kamerának a kezdetekről, miközben az eseményeket vizuálisan más szereplők játsszák el. Ez így eddig érdekes kontrasztnak tűnik, akarva-akaratlanul hasonlíthatjuk össze a színészi játékot. Eddig a kedvencem egyértelműen Adina Porter és Angela Bassett összjátéka, mindketten nagyszerű színészek, ami a teljesítményükben is megmutatkozik. Porter egy sokkal rémültebb és emberibb Lee-t jelenít meg, Bassett-en pedig érződik a rengeteg belefektetett munka a karakter felépítésében, legyen szó beszédstílusról, gesztusokról. A rekonstruált eseményekben Shelby-t Sarah Paulson, Matt-et pedig Cuba Gooding Jr. alakítja. Egyelőre még csak annyit tudni róluk, hogy Matt és Shelby egy tragédia (babájuk elvesztése) után vidékre költöznek, hogy új életet kezdjenek. Áron alul vásárolnak egy hatalmas házat, amire eredetileg egy redneck család pályázott, de a felújítások közepette rájönnek, hogy sok titkot rejt az ingatlan és a körülötte elterülő erdő. 

Hiába az újszerű történetmesélési technika, a nagyszerű színészek és az izgalmas misztikum (vagy valami ahhoz hasonló), csalódás volt az első rész, nem is kicsi. Pedig most nem lehet Lady Gagára fogni, mert ugyebár ez manapság nagyon felkapott dolognak számít. Esik az eső, Gaga miatt van, hurrikán pusztít, ez is az ő hibája, miközben elfelejtkezünk arról, hogy sem az esőnek, sem a hurrikánnak, sem a forgatókönyv ötlettelenségének nincs köze hozzá. Nem ő idézte elő, nem ő írta. Öröm az ürümben, avagy fordítva, kinek hogy tetszik, hogy az énekesnő játszani fog a 6. évadban, de inkább vendégszereplőként lesz jelen, mintsem főszereplőként.

Ha mindenképpen menteni szeretném a menthetőt, azt is mondhatnám, hogy a bénázások és a kínos, csúcsra járatott horrorklisék biztos kikacsintások, egyenesen ügyes fricska a készítők részéről. Például ha az ember fura hangokra lesz figyelmes, hétszentség, hogy nem pezsgőfürdőzik éjszaka szabad prédaként az udvar kellős közepén! A félelemfaktor is elég alacsonyan száll, nem kerített hatalmába a nyugtalanság, de még izgalmas bizsergés sem járt át. Sótlan, unalmas és ötlettelen volt a kezdés, a többi évadhoz képest pedig a leggyengébb nyitányt produkálta. Egy Tate-giffel búcsúzom, abból az időkből, amikor az AHS még egy érdekes, izgalmas és egyedi sorozatnak számított.