Az amerikai rap és hip-hop kultúra itthon is népszerű az underground műfaj kedvelőinek. A 90-es évektől hazánkban is beindulni látszott a zenének ezen iparága, igaz még nagyon kezdetleges formában. Nemcsak a nyugati kultúra szerves részét képezte 30-40 évvel ezelőtt, de mind a mai napig. Az 1970-es években indult el világhódító útjára, alapját az egymással rímekben versenyző afroamerikai fiatal bandák és az alattuk ritmizáló funk és soul zenék adták. Innen indult a rap.
A 80-as években egyre jobban kiforrni látszódott ez a fajta stílus, jöttek a lazábbnál lazább előadók, mígnem 1986-ban megjelent a nyugati parti Los Angeles Compton nevű nyomornegyedéből öt tehetséges fiatal, akik keményen odaszólós, kendőzetlen szövegeikkel hamar a fekete közösségek kedvencei lettek. Ők voltak az N.W.A. formáció, azaz a Niggaz Wit Attitudes, zenéjükkel ők adtak egyfajta alapot mind a nyugati, mind a keleti parti underground stílusnak. A csapat történelmét vetíti elénk F. Gray Gray filmje, a Straight Outta Compton. (2015)
A film a híres hip-hop, rap banda megalakulását és történetét vetíti elénk, a gang összeverődésétől egészen az Aftermath Entertainment Records 1996-os megalakulásáig. Öt tehetséges, húszas éveikben járó fiatal összeáll, hogy megalapítsák azt a bandát, amely a kemény igazságról szövegelve meghozza nekik a pénzt, a csillogást, a nőket és a hírnevet. O'Shea Jackson (aka. Ice Cube), Eric Lynn Wright (aka. Eazy-E), André Romelle Young (aka. Dr. Dre), Lorenzo Jerald Patterson (aka. MC Ren) és Antoine Carraby (aka. DJ Yella), a szabad szájú suhancok elindulnak hát világhódító útjukra, hogy a rendőri brutalitástól kezdve, az amerikai gettók elviselhetetlen körülményeiről világosítsák fel embertársaikat. A hatalmas sikerrel és a tömérdek pénzzel azonban jön a „kötelező” rongyrázás is, melynek vége a lehangoló és tragikus végzet, majd a későbbi új vonal felemelkedése.
Gray Gray rendező nevéhez olyan nagysikerű alkotások fűződnek, mint az Olasz meló 2003-ból, vagy a Törvénytisztelő polgár 2009-ből. Mondanom sem kell, mindkét esetben bizonyította már alkotói képességét és ez a Straight Outta Comptonnal sincs másképp. Mr. Gray láthatóan jól ismerte és szerette az alapanyagát, nem beszélve arról, hogy a korai banda élő tagjai is (nevezetesen Dr. Dre és Ice Cube) segítséget nyújtottak a megvalósításban. A film betudható egyfajta életrajznak: a korrajz pontos, ráadásul az egyes szereplők szintjén működő dráma is hihető. A zenének központi szerep jut. Ez a produkció teljes egészében két és fél órás, de ez az idő is túlságosan szoros ahhoz, hogy részletekbe menően bemutassák az N.W.A. történetét, fennállásának eseményeit, így csak a legfontosabb, a rapperek és az együttes mérföldkövének számító pillanatait voltak képesek ábrázolni. Ezért a történetvezetésben igen nagy ugrásokkal haladunk előre, majd egy ponton (körülbelül a film fele és háromnegyede közt) a sztori lelassul, hogy a néző is beérhesse azt amit lát. A hatalmas lépések nem válnak feltétlen a film javára, de szerencsére a megfelelő dialógusoknak és magyarázatoknak köszönhetően nem lesz élvezhetetlen, vagy követhetetlen. Emellett sajnos ez miatt folytonos a néző hiányérzete, főleg azok érzékelhetik ezt akik alapvetően szeretik az életrajzi filmeket vagy magát a rappet, mint zenei műfajt. A felvázolásban nemcsak a bagázs története került a vászonra, hanem viszonylagos részletességgel kitérnek a tagok magánéletére, háttértörténetükre, valamint helyet kapnak többek között az akkori helyi történelem jelentős momentumai, például az 1992-es los angelesi lázongás, amely Rodney King afroamerikai állampolgár rendőrök által való brutális kegyetlenséggel elkövetett összeveréséből alakult ki. Habár akkorra a csapat nem volt hivatalosan együtt számaikat aktualitásuk miatt ismét elővették és ezek lázító hatással voltak az akkori fekete közösségekre. Az indulatok a végletekig elszabadultak. Ezek mellett megfigyelhetjük Dr. Dre zenei produceri karrierjének megalakulását, hogyan fut össze és egyengeti pályafutását az éppen feltörekvő Snoop Dogg-nak, Warren G-nek és Tupac Shakur-nak.
A film látványvilága nagyon igényesre sikeredett. Kiemelném a banda koncertjeinek felvételét, a főbb fellépések rekonstruálását, amely a kameramozgásoknak és a díszletnek köszönhetően valóban képes úgy bevonzani a nézőjét, hogy azt gondolhatjuk egy MTV-s koncertfelvétel kellős közepén vagyunk. Megemlíteném a színészek játékát is, amely erősíti a film atmoszféráját, hiszen hiteles és jó szereplést produkálnak mindnyájan. O'Shea Jackson Jr. (Ice Cube), Corey Hawkins (Dr. Dre), Jason Mitchell (Eazy-E), Neil Brown Jr. (DJ Yella), Aldis Hodge (MC Ren) egyenként is instrukciókat kaptak az egykori tagoktól, nem is lehetett volna másképp, hisz magát Ice Cube-ot saját fia eleveníti meg. Egy interjúban O’Shea Jackson Jr. a következőképp válaszol a riporter által feltett kérdésre:
„Milyen tippet kaptál apádtól arra vonatkozóan, hogy hogyan játszd el Őt?”
„Csak legyek önmagam és ennyi.”
Nos mondhatjuk, hogy ez maradéktalanul sikerült is. Huszonegy éve már annak, hogy az amerikai hip-hop kultúra jeles ikonja Eazy-E 1995. március 26-án itt hagyta ezt a világot HIV fertőzésben, ám vele együtt egy örökséget is, mely mind a mai napig példaként szolgál a feltörekvő zenészek számára. A filmet azoknak ajánlom, akik szeretik ezt a fajta stílust, szeretik a logikusan felépített, időrendiséget betartó életrajzi filmeket és képesek szemet hunyni a mű hatalmas léptein. Ezt a kis kritikát az Ő emlékére ajánlja fel a Kritizátor üzenvén ezzel: Merjetek nagyot álmodni! Kellemes húsvéti ünnepeket kívánunk!
