Január 14-én, 69 éves korában elhunyt Alan Rickman angol színész. A mai generáció a Harry Potter filmekből ismerheti nevét, amiben Piton professzornak kölcsönözte karakteréhez méltó színészi játékát. Ám e franchise-on kívül még sok más alkotás fűződik a nevéhez, melyekben lehengerlően nyugodt, kimért színészi játékával mesterien formálta meg rászabott szerepeit, többek között a Drágán add az életed főgonoszaként vagy a Sweeney Todd című film Turpin bírójaként véste magát az emberek emlékezetébe. A színész emlékére a Kritizátor feleleveníti pályájának egyik remekművét, a Parfüm: Egy gyilkos története című filmet. (2006)
Történet és bemutatás
A 18. századi Párizsban járunk, ahol Jean-Baptiste Grenouille (Ben Whishaw) embertelen körülmények között, egy halpiacon jön világra. A sors úgy akarja, hogy főszereplőnk túlélje az őt körülvevő mocskot, így árvaházba kerül. A fiú különleges képességgel van megáldva. Születésétől kezdve bámulatos tehetsége van a szagok és illatok érzékeléséhez, orrának kifinomultságával minden egyes illatot képes elemeire bontani. A hányattatott sorsú Grenouille egy balszerencse folytán véletlenül megöl egy fiatal lányt, akinek illata rabul ejti az elméjét, így egész életét arra teszi fel, hogy megszerezze a nők illatát. Elszegődik Giuseppe Baldini (Dustin Hoffman) olasz származású parfümkészítőhöz, hogy megtanulja elfogni a szagokat. De mire használja majd ezt a hatalmat? Mire kamatoztatja tehetségét és megszerzett tudását? Rájön, hogy bizony céljainak eléréséhez hús-vér alanyok kellenek.
Ennek az alkotásnak a bemutatásmódja mindenképp megér egy misét. A történet korszakilag az 1700-as évek Franciaországába kalauzol el minket. Kevés olyan ember van, aki ne ismerné a 18. századi városi viszonyokat, főleg Párizsban, ám ha mégis akadna ilyen, akkor ebből a filmből hiteles képet kaphat az akkori állapotokról. Ahhoz képest, hogy a kortárs rendezők (köztük Martin Scorsese és Stanley Kubrick) is azt állították, hogy Patrick Süskind azonos című regényét képtelenség adaptálni, Tom Tykwer rendezőnek maradéktalanul sikerült az eredeti mű hangulatát visszaadni a megrendítő képsorok által. Minthogy a német író könyvében a naturalista stílusjegyek uralkodnak, úgy a film is ehhez igazodik. Igen erős, olykor visszataszító és megrázó képsorokkal igyekszik környezetébe vonzani nézőjét, hogy átélhessük a korabeli helyzetét az alacsony és magas rangúaknak egyaránt. Ezek a képsorok azonban nemcsak a szennyet, a mocskot és a fertőt hivatottak felvonultatni, hanem emellett teret kap a szépség és a harmónia is. A műben használt kameraképek a lehető legaprólékosabban tárják elénk az eseményeket. Ennek leggyakrabban alkalmazott módja a szuperközeli, makrós felvételek voltak. Ezek segítségével képet kapunk főszereplőnk bonyolult lelkivilágáról, érzéseiről és gondolatairól. Ennek az ábrázolásnak a hangulatkeltés a legfőbb célja, a film nézőjét vizuálisan repíti el az illatok világába. Ettől lesz ez egyszerre megrázó és művészi, és e két motívum remekül egyensúlyoz a műben.
Karakterek és történetvezetés
A Parfüm tempója korántsem mondható gyorsnak, sőt, inkább ellenkezőleg. A két és fél órás játékidő elegendő arra, hogy főszereplőnk életét az elejétől a végéig bemutassa. Jean-Baptiste Grenouille karaktere az egész mű alatt fejlődésen megy keresztül, ahogy szüntelenül keresi életének értelmét. Furcsa, hogy létezésének pont egy véletlen elkövetett gyilkosság ad jelentést. A céljai megvalósítása a kezdeti lelkesedésből csap át megszállottsággá, ez ad hátborzongató hátteret személyiségének. Grenouille tetteivel nem hatalmat akar magának, csupán értelmet akar adni saját létének. Épp ettől lesz karaktere félelmetes. Ahogy keresi, kutatja és igyekszik megtartani magának a nők illatát, rátalál a szépséges Laura-ra (Rachel Hurd-Wood), kinek apja a tekintélyes Richis báró (Alan Rickman). Hamar rájön, hogy a lány elengedhetetlen ahhoz, hogy elérje amit akar. Ahogy haladunk a tetőpont felé, egyre feszültebb lesz a légkör. Richis báró kétségbeesetten próbálja a káoszból szeretett leányát kimenteni, de rá kell jönnie, hogy hiába a stabil hatalom, nem lehet mindenható, így egyik pillanatról a másikra kicsúszik minden a kezéből. Ettől a ponttól kezdve a film feszültsége lankadni kezd. Szépen lassan minden lecsendesedik, míg végül teret kap a katarzis. Főszereplőnk létezésének nincs több célja.
Színészi játék és összegzés
A karakterek megformálása minden színész részéről maradandó lett. Ben Whishaw Grenouille személyiségének előadásához magából a filmzenéből merített ihletet. A főszereplő lelkivilágát, érzéseit, agyának rejtelmeit a lehető legpontosabban sikerült életre keltenie. Kellőképp félelmetes és hátborzongató, ugyanakkor egy érzésekkel teli embert sikerült a vásznon megeleveníteni.
Alan Rickman Richis bárója a mű egyik legfontosabb karaktere. A színész remekül átadja a bölcs, határozott, ugyanakkor érző és szerető apa karakterét. Grasse városának egyik legtekintélyesebb vezetőjével állunk szemben, akinek logikája kikezdhetetlen, ám a film során mindene szertefoszlik, megtört és megsebzett lélekként kell tovább élnie életét.
A Parfüm egy igen erősen naturalista képsorokkal bíró film. Főszereplőnk motivációja nem a pénzben vagy a hatalomban rejlik, sokkal inkább a szeretetéhségben és a céltudatosságban. Ettől lesz a személye félelmet keltő, méltán nevezhetünk úgy is, mint a párizsi Hasfelmetsző Jack. Habár Alan Rickman már nincs köztünk, azért bízunk benne, hogy ezt a filmet felírta a dicsőségfalára. Karaktere, Richis báró egy végtelenül erős jellemű, határozott vezető típus, aki a lelke mélyén szerető és gondoskodó apa. Személyiségi itt a legsebezhetőbb, a tetőpont után folyamatosan kicsúszik a kezéből az irányítás, míg végül megtörten kell szembenéznie a sorssal. Nyugodjék békében Alan Rickman!
