A Star Wars jelenség

Road to The Force awakens I.

2015. december 03. - Ik4r0s

A mai naptól kezdve kétnaponta ellátogatunk a messzi-messzi galaxisba. A premier előtti napig, vagyis 17-ével bezárólag olvashattok majd írásokat a filmekről. Kezdésnek fogadjátok sok szeretettel vendégszerzőnk Vata cikkét, aki a Star Wars-ról, mint jelenségről ír cikkében. 

Ha a Csillagok Háborújáról van szó, kétféle ember létezik:aki imádja és aki nem látta. Személy szerint legalábbis eddig nem találkoztam volna olyannal, aki bár látta, de nem tetszett neki - ebbe beleértve negyvenes szüleimet, huszonéves barátaimat, tizenéves rokonaimat és nyugdíjas korú tanáraimat. Nem feltétlenül kell konkrét személyekre redukálni - a Star Wars az egész késő 20. század popkultúrájára kitörölhetetlen hatással volt. A hexológia folyamatosan tartja hírnevét, sőt, a születő generációk és az eposz folytatása által mind nagyobb népszerűségre tesz szert. 

Egy olyan blogon, mint a Kritizátor, elkerülhetetlen, hogy szó legyen róla, ezért ebben az írásban igyekszem röviden összefoglalni, hogy mi is volt az, amely szerintem képes volt Lucas 1977-es moziját ennyire maradandóvá tenni. Kijelenteném továbbá, hogy az interneten hatalmas mennyiségben megtalálható, forgatással és castinggal kapcsolatos anekdotákat; "10 dolog, amit biztosan nem tudtál a Star Wars-ról" jellegű felsorolásokat mellőzni szeretném. A célom az, hogy néhány tucatnyi sorban, mint rajongó és mint kritikus adjam át véleményemet az SW-jelenségről, illetve kicsit bővebben az (elkészülés sorrendjében) első epizódról.

Mikor a nézők a '70-es évek végén a végtelen űrbe tartó szöveges expozíció vonulását nézték, szinte biztosan nem számítottak arra, hogy amit az elkövetkezendő percekben látnak, valami egészen új lesz. A science-fiction már Méliés 1902-es Utazás a Holdba című művében megjelent, a nagyobb filmek a tudományos fantasztikumot általában a borzongás díszleteként használták, vagy ha nem, legalábbis a baljós, disztópikus hangulat megteremtésének eszközéül, gondolhatunk itt Langtól Tarkovszkijon át Kubrickig (bár a Star Wars nem egészen sci-fi, erről később). A tudomány huszadik században tapasztalt rohamos fejlődése olyan kérdéseket vetett fel a kor emberében, amelyre túl messzemenő, légből kapott következtetés lett volna válaszolni: ki tudta volna biztosan megmondani, hogy a számítógép, a robotika, a mechanizálódás fejlesztése nem fog gépuralomhoz, emberi elidegenedéshez, szuperháborúkhoz vezetni?

Ez a homályos kérdéskör tökéletes táptalaj a történetmeséléshez, hisz egy ilyen narratívában bármit szabad. Na persze ez sem igaz, hisz a sci-fi lényege, hogy a fiktív történet egy tudományosan igazolható környezetben/bolygón/galaxisban/univerzumban játszódjon - esetünkben épp egy messzi-messzi galaxisban, ahol bár a fizika törvényei meglehetősen hasonlatosak, mint a miénkben, ám megjelenik a transzcendens, ami pedig a sci-fiből minimum science-fantasyt kreál. A Star Warsnál is ez történt, az Erő misztikuma olyan természetfeletti jelenség (aki pedig nekiáll midi-chlorianokról hadoválni, zárja be az esszét), amely tudományosan nem magyarázható, ezáltal minimum a hard science-fiction kategóriájából rögtön, de még a softból is könnyen kiesik némi szőrszálhasogatással.  

Na nem mintha ez bármit is levonna az értékéből, csak néhány gyakori definiálási zavar tisztázása érdekében éreztem szükségesnek a leírását. A lényeg, hogy a tudományos környezetű, így egészen új kontextusba helyezett történet lehetőségeit már korán felfedezte az irodalom, például Asimov, Clarke, Dick - csak, hogy a számomra legnagyobbakat említsem. Külön érdekesség, hogy mivel a mi és az előttünk született generáció már sci-fi történetekben jártasnak mondhatja magát, a jövőképünket épp ezen történetek alapján vagyunk hajlamosak meghatározni, személy szerint úgy érzem, hogy a tudomány fejlődése sem közömbös a műfaj alkotásai iránt, igyekszik hasonlítani a leírtakhoz, megvalósítani őket. A Star Wars mindezek mellett, vagy talán ellenére azonban a sci-fi egy egészen egyedi, pozitív hangulatát ragadta meg, az egyik első, s máig legismertebb filmes űroperaként. Az űropera maga persze nem volt ismeretlen a sci-fi szubzsánereként, a Flash Gordon képregény, Asimov Alapítvány-történetei mind ilyen jellegű művek voltak, de filmként nem készült kimagasló űropera 1977-ig.  

 A kérdés tehát, amelyet meg szeretnék válaszolni ebben a szösszenetben:

Mi volt az a Star Warsban, amely akkora nyomot volt képes hagyni a populáris kultúrában, amely csaknem 40 évvel megjelenése után is töretlen rajongást vált ki milliókból?

A válasz többrétegű. Amikor az Új remény elkészült, megteremtett egy új univerzumot, amelyben a történet szabadon mozoghat. Egy egészen egyedi és innovatív koncepciójú történetet kreált mindamellett, hogy filmművészeti szempontból is kiváló alkotás lett. Ha tehát azt a kérdést kutatjuk, mi volt az igazi trouvaille a trilógiában, a válasz további két kérdésre bomlik: mitől jó koncepció, illetve mitől jó film?

A koncepció zsenialitása egyszerűségében rejlik: nincsenek bonyolult szimbólumok, nem kell harmadik metaszintre vinni az elemzést, a történet sem komplex. Ez korántsem azt jelenti, hogy rossz történetről van szó, sőt, nagyon is jó. Az egyszerűség kulcsa itt nem más, mint az archetipikusság. Az archetipikusság a művészetben nem mást jelent, mint valamilyen ősi, régi formulához való visszanyúlást - esetünkben konkrétan a történet alapelemeiben és a karakterekben. Vegyük a mindenki által ismert népmesei formulát, amiből az általunk is ismert mesék java része építkezik: adott egy ifjú királyfi, aki a királylány megmentésére indul, csatlakozik hozzá mestere és egy hős lovag hű fegyverhordozójával, hogy legyőzvén a gonoszt egy végső csatában, végül elnyerje a királylány kezét és békét hozzon a királyságba. Nos, a királyság ez esetben egy egész galaxis, amely egy zsarnok uralkodó irányítása alatt van - az uralkodó, aki mágikus képességei miatt gonosz boszorkaként is összekapcsolható. Mindemellett Darth Vaderként egy közvetlenebb gonosz mágust is megismerhetünk, aki a protagonisták ellenében méltó antagonistaként állít akadályokat. Még a királyfi mesterét (apakarakterét) is legyőzi párbajban, így leli halált Kenobi.

A királyfi, Luke, nemes küldetésre indul a lány kiszabadítására és a világ megmentésére, sőt, még önnön igaz valóját is megismeri közben. Hozzá csapódik az itt nem is kimondottan nemes lovag, Han Solo, aki a ütött-kopott fehér lován, az Ezeréves Sólymon vágtázva áll Chewbaccával, hű társával a jó ügy mellé. Persze, őt nem érdekli a maguk kis forradalma, ő ezt csak a pénzért csinálja, ám a karakter fejlődése során rájövünk, ő sem teljesen az az anyagias, flegma csempész, akinek eleinte hittük. Látjuk tehát, hogy a középkor-hangulatú alaptörténet tökéletesen működik; s a helyzetet az teszi még tökéletesebbé, hogy ezt az ódon jelleget képes kiragadni, egyéb csavarokkal megspékelni, jellegéből kiragadni és átültetni egy modernebb kontextusba. Mint azt korábban kijelentettem, számomra a sci-fi azért igazán különleges, mert a valós világ problémáit magától a valós világtól elkülönítve tálalhatja, kilépve a mi megszokott, izolált környezetünk kötöttségeinek burkából. A problémát tudat alatt bár összekapcsoljuk a konkrétummal, ám a történet valóságtól elrugaszkodott jellege miatt képesek vagyunk élvezni a történet által tálalt szituációkban a megoldást. Ha ezt nem ilyen kiragadott jellegben fogadnánk be, az nagyjából olyan nyers, nehezen emészthető lenne, mint egy társadalomtudományi vagy pszichológia tanulmány. (Nem hiába csak a független, közvélemény által művészfilmnek titulált alkotások merik a racionalitás köntösében megfilmesíteni a konkrét problémákat - a blockbuster nagy rétegnek szánt film, nem várható el, hogy minden egyes ember ugyanolyan mértékben képzett legyen a helyzet megértéséhez.) A Star Wars könnyeden, szinte gyermekmesei egyszerűséggel képes olyan gondok történetbe implantálására, mint az árvaság, a diszfunkcionális család, az apa általi elhanyagoltság, az elnyomás, a bűnözés, a gyilkosság. Ez az, amely számomra annyira zseniálissá teszi az egész koncepciót.

A másik láb, amelyiken a film áll, maga a film. Szó szerint értve: az audiovizuális információhalmaz, mindenféle mögé gondolás nélkül. A másik kérdés tehát, amelyet fel kell tennünk: mitől tekinthetők jó filmművészeti alkotásnak a Star Wars filmek?

Ehhez a szinthez már semmiféle interpretáció és belemagyarázás nem szükséges - a tények, a képek magukért beszélnek. Persze, nem azt mondom, hogy egy expresszív/asszociatív montázsokkal, szinesztéziákkal telerakott filmművészeti remekről van szó. Szerencsére. Ahogy azt a korábbiakban vázoltam, számomra a filmek épp az egyszerűen, gördülékenyen emészthető történet miatt annyira maradandóak. Ettől függetlenül Lucas szerzőisége igenis megmutatkozik például a tranzíciókban, a monumentális nagytotálokban és a kisszekondokban. A képáttolásos átmenetek szép folytonosságot adnak a filmnek, a beállítások pedig érzékletesen mutatják be a rendezői szándékot: a karakterekről adott közelibb képek épp a szituáció lényegi részét mutatják be fókuszban a főszereplőkkel, a totálok és hiperplánok pedig csodaszép képet adnak a bolygókról, a tájakról. A jelenetek megkomponálásának a vágás ad egy új lendületet, ahogy hatalmas odafigyeléssel mindig egy adott ritmusban képes snittet váltani a beállítások között, a természetellenesség érzetét mellőzve. Ez most nagyon szakmainak hangozhatott, a lényeg: semmiféle erőltetett mesterkéltség nincs: a természetes perspektívák által ahogy a történet, úgy egyszerűen befogadható és emészthető a film vizuális nyelvezete. Na persze ha vizualitásról beszélünk a Star Warsnál, elkerülhetetlen a díszlet és a jelmez kiemelése.

A filmek olyan mértékű fantáziával és egyediséggel voltak képesek kitalálni a helyszíneket, megépíteni azok makettjeit, berendezni a stúdiókat, hogy a néző abszolút kiesik a filmnézés aktusából: képes elhinni, hogy a szereplők tényleg egy űrhajón vannak, tényleg a Tatuin sivatagjain robognak, vagy a Dagobah mocsaraiban gázolnak. Kevés ennyire igényes munka van a látványvilág szempontjából a filmes történelemben, főleg, hogy napjainkban mindent megoldanak a sokkal olcsóbb és kézenfekvőbb CGI-al. (Igen, sajnos a prequel trilógia is élt ezzel a lehetőséggel. Nem kívánom kommentálni. Csak elszomorodnék.) A díszítés a tortán pedig nem más, mint John Williams hihetetlen zsenialitása. A Star Wars aláfestő tracklistje olyan mértékig tökéletes, hogy talán egy film sem rendelkezik ennyire jellegzetes filmzenei listával. És hogy mi adja ezt a jellegzetességet, amely miatt mindenkinek bennragad a fülében a Skywalker-theme, vagy a Birodalmi induló? Ki nem találnátok: az egyszerűség. Williams semmiféle bonyolult ritmikát vagy zeneelméleti furfangot nem erőltetett bele az aláfestésbe. A szimfonikus kíséretek általában egy dallamra fókuszálnak, a különböző tartományok ezt kísérik és emelik ki, de bármennyire is egyszerűnek tűnik: működik. A helyzetekhez tökéletesen illik, az összekapcsolt karakterek csak még inkább maradandóbbak lesznek tőle, és egyszerűen csodaszépek maguk a zenék. Felesleges volna ragozni.

Összefoglalva tehát, részemről a Star Wars iránti rajongást a fentebb írtak határozzák meg. Az egyszerűség, gördülékenység, de emellett igényes, határozott munka tette maradandó alkotássá a trilógiát, majd sikerült összehozni egy előzmény-trilógiát, amiről nem beszéltem és nem is fogok. Van, és kész.

De egyébként is - hagyjuk már ezt a sok sallangot! A Star Wars egyszerűen király. És pont.

(Aztán tessék odafigyelni, J. J.!)

A bejegyzés trackback címe:

https://akritizator.blog.hu/api/trackback/id/tr888128902

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

hakos05 2015.12.04. 08:15:36

Jó kis összefoglaló lett, két dolog van, amit hozzátennék. Az egyik, hogy nagyon hangsúlyozod a Star Wars egyediségét, majd több sort szentelsz annak, hogy mennyire archetipikusak a karakterek, nekem ez így ellentmondásosnak tűnik. A SW rengeteget merített a szamurájfilmekből, a Flash Gordonból is díszleteket és jeleneteket vett át, de ott van az Ezerarcú hős regényalapnak is.
A másik, hogy relatíve nem sok művészfilmet láttam, de azok attól voltak művészfilmek, hogy elrugaszkodtak a realitás talajától és allegorikusan kellett őket értelmezni (sőt, csak azon a síkon működtek).

Ik4r0s 2015.12.04. 11:17:52

@Hakos89: Vata válaszol: Az archetipikusság nem függ össze azzal, hogy a már korábban körvonalazott koncepció, bonyodalom, vagy épp a karakterek összeeresztése ne lehetne egyedi. Voltaképpen mindenben fellelhetünk őstípusokat, minden történet és látvány korábbiakból táplálkozik, az egyediséget esetünkben épp a sok különböző jelleg összeeresztése adja - ahogy írtad is, a Kurosawai szamurájfilm, a korai sci-fi film, a népi jellegű alaptörténet. A művészfilm fogalmát pedig sokan félreértelmezik - ez javarészt azért van, mert ilyen filmes zsáner, aminek művészfilm a neve, egyszerűen nincsen. Van művészi értékű film, és egyszerű film. Sokkal inkább megkülönböztethető szerzői film és műfajfilm/populáris film. Goddard, Kubrick, vagy Spielberg filmjei sem allegórikus, elvont metafizikai művek, mégis a legnagyobb művészi értékű filmként tartja számon a kánon a Kifulladásigot, az Űrodüsszeiát, vagy a Párbajt. Köszi a kommente

hakos05 2015.12.04. 12:59:26

Persze, nincs új a Nap alatt, de a Star Wars, annak ellenére, hogy zseniális, a legutolsó jelző, amit használnék rá, az az egyediség. Azért írtam a díszletet és jeleneteket, mert lehet valami régiből újat kreálni, de itt adott dolgokat vettek át máshonnan (pl egy korai concept-arton 3PO egyenesen úgy néz ki, mint a Metropoisbeli társa).
Az Űrodüsszeia ne lenne metafizikai? Ne viccelj már! :) Kubricknál ráadásul összemosódik a kettő, mert ő tiszta műfajokban gondolkodott mégis megvan a filmjeiben a szerzőiség. Godard már más tészta. Bonyolult dolgok ezek, de én nem gondolnám azt se, hogy a művészfilm értékkategóriát jelentene, mert ahogy a populáris filmek közül is kerülnek ki értékes dolgok, úgy a művészfilmnek tituláltak közül is vannak silányak.

Balt 2015.12.04. 14:43:46

"eddig nem találkoztam volna olyannal, aki bár látta, de nem tetszett neki"

Kac-kac. Most ment a Viasat-on(?) az első(?) 3 rész. Komolyan mondom, az olyan zs kategóriás mozifilmekre, mint az Űrgolyhók felesleges is volt 1 cm celluloidot pazarolni, mert már az eredeti is paródia a köbön.

Balt 2015.12.04. 14:48:14

Ennél már csak 1 szánalmasabb sorozatot tudok: az LOTR néven elhíresült űrgyűrűset és persze a 6 év alattiknak szóló változatát, a köcsög Harry Potter és tsai szenvedését.

Életunt Cápa · http://eletuntcapa.blog.hu 2015.12.04. 14:57:09

@Balt: "eddig nem találkoztam volna olyannal, aki bár látta, de nem tetszett neki"

És valóban, szerintem elég sok embernek nem tetszik. Pl nekem :D.

FlybyWire 2015.12.04. 15:03:10

Trollbait check: Positive :)

Flúgatlan 2015.12.04. 15:12:37

"Ha a Csillagok Háborújáról van szó, kétféle ember létezik: aki imádja és aki nem látta"

Buhhhh!

Kevés embert ismersz.

Elég széles paletta van valójában. Mint mások fentebb már írták: vannak, akik nem szeretik. Én pl. szeretem, de semmiképp nem "imádom", sok hibája van, a kép elég árnyalt. Sok ismerősömnél is.

Egy jól eltalált mese, sci-fi-nek tényleg nem kellene hívni. Kétségtelenül sok a sablon benne, de ez természetes: a népmesék is sablonokból állnak. Kár agyon ragozni. Túlzásokba meg semmiképp nem kell esni: az emberek képe az SW-ról sokfokozatú skálán mozog.

A megvalósult amerikai ólom.. 2015.12.04. 15:24:34

Csak azt nem értem, hogy miért kap sci-fi(tudományos-fantasztikus) megjelölést ez a baromság?
Kb. annyi tudományosság van benne, mint a Gyűrűk urában..

protézisesh 2015.12.04. 15:48:12

@A megvalósult amerikai ólom..: űrhajós --> "sci", ennyi.

Látom nem elsőnek írom, de szerintem is zsékat. A multkor a birodalom visszavágba futottam bele, valami digitálisan felújított változat volt egy 160 centis íves fullHD LCD-tévén, hátbazmeg, mintha Pirx kapitányt néztem volna...

Aztán egy héttel (?) később jött valamelyik újabb rész (amelyikben már van néger jedi, a Samuel L Jackson), na az meg nem volt más, mint arab/tuareg ruhás emberek sétálgatása a béna CGI díszletek előtt. Hogy miről beszéltek, azt nem is értettem.

Számomra ezek az újabb epizódok az "olyan nagyot akart fingani, hogy befosott" esetét példázzák, mert - ellentétben mondjuk az 5. elem, vagy a Szárnyas fejvadász megapoliszaival ezek a városok gagyik, nem is kicsit.

A történetek meg egy az egyben gyűrűkura/kardozósbaszós kalandfilmek forgatókönyve, csak nem lovon, hanem tauntaunon meg űrsiklón közlekednek s nem svéd acéllal, hanem fénnyel kardoznak. (mellesleg a fénykard miért akad bele a másik fénykardba?)

VISZONT az egész sztori kurva jó alapanyag a mémekhez, a viccekhez, a promókhoz. Lásd Rachel Leia-jelmeze a Jóbarátokban, vagy Harrison Ford valódi repülőbalesete, amit szenzációs mém-özön követett. Ilyen szempontból jó, hogy van, de a 6 (7?) részt csak úgy tudnám megnézni, ahogy a Mechanikus narancsban (clockwork orange) nézették a filmet a csávóval:
static1.squarespace.com/static/54298190e4b0027ed7da9fa3/t/553679cde4b0b0673ecbb5f1/1429633495578/

Ormi 2015.12.04. 15:52:19

Azért volt annyira jó, mert ilyet korábban senki sem látott.
(És talán azóta sem, szerintem.)
1979-ben 11 éves voltam...Nagyapámmal láttam a Corvinban s töprenkedve mentünk haza, mi is volt ez. De ami volt, az jó volt.
John Williams filmzenéje valóban zseniális, de azért hallgattassék meg A nürnbergi mesterdalnokok cca 8 perces nyitánya...amiben bizony a legtöbb motívum benne van.

protézisesh 2015.12.04. 16:21:28

@Ormi: kb 2 hónapja volt a Győri Filharmonikusoknak (ez komolyzenében olyasmi, mint fociban a Barcelona, vagy a Juventus) egy koncertje, ahol filmzenéket adtak elő. Élőben. Közben ment nagy kivetítőn a filmrészlet, és minden darab előtt a karmester elmondta, mit hallunk, illetve sztorizott egy kicsit. És pont ő mondta, hogy ez a John Williams erősen Wagnerista hajlamot mutatott.

Amúgy előadták:
Star Wars, ET, Aviátor, Tom & Jerry... stb fimrészleteket, zseniális élmény volt.

A megvalósult amerikai ólom.. 2015.12.04. 21:38:39

@protézisesh: Igen ez gyakori hiba a filmek besorolását végzők között: ami a világűrben játszódik, az szerintük tudományos- fantasztikus.

Holott önmagában nem ettől lesz egy film "tudományos" jelzővel ellátható. Ehhez sokkal inkább kapcsolódina kell valamelyik reáliához a film témájának, ami pl. az Alien filmekben a biológia. Konkrétan az emberi faj találkozása egy földön kívüli organizmussal, és ennek következményei.

Egyébként gyerekként én is szerettem a Star Wars-t. De ez egy mese. Nem tudom, hogy felnőtt emberek hogy tudnak rajongani érte..

Életunt Cápa · http://eletuntcapa.blog.hu 2015.12.05. 22:16:50

Szerintem generációs dolog. A maga korában nagyon látványos volt, és azért vannak erényei is. De elsősorban öngerjesztően működik már, mert legendásnak számít.
süti beállítások módosítása