Batmantől a Mad Maxig, az Eredettől a Warriorig és még sok más mindenig, Tom Hardy rengeteg kisebb-nagyobb filmben szerepelt az utóbbi években. Számtalan cikk veszi szemügyre, hogy vajon ő lenne generációnk legnagyszerűbb színésze? Ez természetesen nem így van, hisz ott van Michael Fassbender, Benedict Cumberbatch és igazából még sokan mások. Az viszont vitathatatlan tény, hogy Tom Hardynak is ott a helye a legjobbak között. A Legenda után pedig akár duplán is aláhúzhatjuk ezt a kijelentést, ugyanis maga a film igazából Hardy nélkül nem lenne nagy eresztés, viszont vele... Mondhatnánk azt, hogy ő menti meg az egészet?
A '60-as évek Londonjában járunk, a korszakban, mikor a Kray testvérek birodalma megérte fénykorát, már ha ezt így nevezhetjük. A történet során pár évnyi szeletet kapunk a bukás előtti korszakból, aminek minősége kissé hullámzó, de összességében jó. A film túlságosan érdekes karaktereket nem vonultat fel Ronald és Reginald Krayen kívül. Lehet az írói lustaság, de úgy gondolták, két Tom Hardy elég lesz. És be kell ismerni, valahol nem tévedtek. Mikor a két testvért látjuk a vásznon, azok pillanatok egyértelműen a fénypontjai a filmnek. Tom Hardy brilliáns kémiát visz a párosba, olyannyira, hogy a nézőben meg sem kérdőjeleződik, hogy Ronald és Reginald nem ugyanaz az ember, végig elhisszük, hogy két teljesen más embert látunk. Ehhez pedig a film okosan alkalmazza a külső megkülönböztetés eszközét is, miszerint míg Reginald a "normál Tom Hardy", addig Ronald egy szemüveges, furcsa beszédű "Tom Hardy light", aki mellesleg a humort is szolgáltatja, nem is olyan rosszul.
Az ikrek interakciója, jelenlétük szignifikánsan növeli a film szórakoztató faktorát, de ha kicsit lejjebb nézünk, nos, akkor eljutunk a fekete levesig. Minden más karakter egyszerűen háttérbe szorul, vagy csak néhány gagre futja. Ez utóbbi "gages" estekben nem is lenne probléma, ha ezt nem az Emily Browning által alakított Francis Shea szenvedné meg legjobban. Más esetekben azt mondanám, hogy a szerelmi szál felesleges, de itt a felállás teljesen más, itt egy motivációs és sztorialakító tényezőt akart megformálni, ez pedig csak hellyel-közzel sikerült. Nem érteni, miért szeret egymásba Reginald és ő, túlságosan kapkodnak az elején, míg a végén az ellenkezőjét viszik kicsit túlzásba.
De ha még ettől el is tekintünk, maga a cselekmény is hajlamos a csapongásra, és szintén éppen megüti a jó kategóriát. Így végül a Legenda egy szimplán jó film, amit Tom Hardy alakítása húz fel pár ponttal. A Kray ikrek összetartása és harca egymással abszolút megéri a mozijegyet, hisz amíg nézzük szórakoztat, leköt, de nagy elvárásokkal semmiképp sem szabad beülni rá, mivel a címével ellentétben ez maximum Tom Hardy legendája.
