Folytatjuk Miyazaki cikksorozatunkat. Ahogy haladtunk előre az időben, megismerhettük a mester munkásságát és betekintést nyerhettünk sajátos stílusjegyeibe a Totoro-n és a Mononoke-hime-n keresztül. Mai alkalommal tegyünk egy kis kitérőt a múltba és kísérjük figyelemmel, honnan is indult az egész életpálya, mi indította el rendezőnket a csillagok felé vezető lépcsőn. Heti filmünk a Nauszika – A szél harcosai (Kaze no tani no Naushika, 1984).

Történet és megalkotás

Történetünk a kietlen jövőben játszódik. Az emberiség nagy része a pusztulás szélére került, hála saját hibáinak. Bolygónkon a levegő mérges spóráktól szennyezett, a pusztulás tengere egy mocsaras dzsungel, mely mérgező gőzt áraszt, a vizek elsavasodtak és hatalmas, mutáns rovarok lepték el civilizációnkat. Ám a káosz közepette békésen éldegél a völgyben a szél népe, élükön a bátor Nauszika hercegnővel, aki egy napon megmenti egy idegen nép leányát egy lezuhanó repülő roncsai közül. A falu népe érdekes felfedezést tesz, a rakomány között egy hatalmas burkot találnak, amely életjelet mutat. Még nem is sejtik, mekkora bajt hoz majd ez a furcsa szállítmány a nyakukra.

Az elsőre kissé bonyolult sztori leple alatt egy végletekig letisztult és végtelenül könnyen megérthető történet áll. A film elején kapunk egy rövidke helyzetvázolást, hogy mi köré és épül az egész, így már a néző is indulhat egy kis segítséggel, hogy megértse milyen világot mutat be a Nauszika. Miyazaki 84-es egész estés alkotása a filmtörténelem egyik legegyedibb produkciója. De milyennek is kell lennie egy futurisztikus ábrázolásnak? Nos, ebben a kategóriában kétféle megnevezést is használhatunk, melyekkel korábban már megismerkedhettünk. Az egyik ezek közül az utópia fogalma. A görög eredetű szó röviden fogalmazva egy olyan jövőbeli világot tár elénk, amelynek felépítése, helyzete és környezete közel azonos a tökéletessel. Minden békés, nyugodt, az élet jobb és kiegyensúlyozottabb. Tehát ez egy pozitív jövőképet mutat felénk. Ennek ellentétes pólusú párja a disztópia. Egyesek antiutópiaként is emlegetik. Lényege, hogy ez egy gyakran negatív jövőkép, ahol az emberek élete nyomorúságos, a táj kietlen, kopár és elhagyatott. Háborúk, járványok és éhínség honol mindenfele. Eme két irodalmi fogalom adhat témát egy jövőben játszódó történetnek és mai filmünknek is nagyon jó táptalajt biztosítanak. Miyazaki, szakítva az egyoldalúság szabályaival a Nauszika esetében ezt a két világot egymás mellé állítja. A kezdő képsorokban láthatjuk a sivatagos és elhagyatott földet belepve mérges spórákkal, megismerhetjük Nauszikát és a jóságos Yupa mestert, majd visszatérvén a völgybe szembesülhetünk a gazdagsággal és a harmóniával. Ez a két elem tökéletes kontrasztot alkot, mint a remény a reménytelenségben. Az idill a történet fordulópontján megváltozik azzal, hogy megtalálják az idegen burkot, és innentől vált át a béke háborúvá, a völgy népe két tűz közé kerül, ami elindítja az események sorozatát. Semmi nem indokolja azt, hogy bővebben magyarázkodjunk a történetet illetően, hiszen ezt Ő maga is tökéletesen véghez viszi. A mester realista attitűdje a Nauszika által válik teljesen egyértelművé. Ahogy azt, már a korábbi műveknél is láthattuk, teljes részletességgel mutat be mindent, amely által semmilyen momentumról (még ha akarnánk is) nem maradunk le és ugyanakkor semmilyen lényeges dolog nem marad ki, mely valamilyen szintű lyukat képezne, legyen az egészen apró, vagy elefánt nagyságú. Ennek az eszköznek a segítségével a fiktív világot a lehető legmagasabb szinten tudjuk valóságként megélni. Ám az egyedisége mégsem ebben rejlik. Példaértékű a filmvilágban, hogy a bonyolult jövőbeni ábrázolás látszatát egy szempillantás alatt szertefoszlatja a maga letisztult formájával. A mű olyan szinten könnyen megérthető háttérrel rendelkezik, amihez foghatót előtte és sajnos utána sem tapasztalhattunk még meg. Remekül egyensúlyozza a sztori mélységét, és erre a legjobb eszközt, a dialógust kérték segítségül. A filmben hangzó párbeszédek (amellett, hogy szintén mesterien letisztultak) a történetmesélés szerves eszközei. Az elhangzó mondatok részletesen kidolgozottak, és belőlük derül ki a történet mélysége. Mindent szépen elmagyaráz, megértet és emellett általa ennek az egyedi világnak az ezeréves történelmébe is betekintést nyerhetünk, minden egy csapásra tisztává válik olyan szinten, hogy a végén ember legyen a talpán aki még egy kérdést fel tud tenni a sztorit illetően. A Nauszika ezen eszköze emeli a filmet keresztapai magasságokba.

Karakterek

A filmben fellelhető változatos karakterek közül saját részemről egyet emelnék ki, Ő pedig nem más mint Nauszika, illetve a gyengébbik nem képviselői. Ahogy azt már láthattuk, Miyazaki minden történetét egy karakter köré formálja, akik egytől egyig nő neműek. Ezek a személyiségek mindenki számára példaértékűek lehetnek. Remekül megalkotta a hősnő fogalmát, ezzel elvéve ezt a szerepet a férfi nemtől és további érdekesség, hogy a történet negatív szereplői is kivétel nélkül nők. A mester ezen főszereplői minden esetben erősek és bátrak, ám férfias jellemzőik mellett gyengédségükkel és törődő egyéniségükkel mintázzák a nőiesség fogalmát. A 80-as években egy nem férfi nemű hős ábrázolása példátlan volt, hiszen addig minden ilyen szerepet az erősebbik nem képviselői játszottak el. A mester ezzel a sztereotípiával is szakított és műveiben ez a beállítás remekül működik. Miyazaki rájött, hogy a világnak nemcsak erőtől duzzadó férfiasságra, hanem példaértékű magatartást tanúsító női mintaképekre is szüksége van, így felhívta a figyelmet a gyengébbik nem társadalmi pozíciójára is. Chihiro, San, Eboshi úrnő, Satsuki és a megannyi női karakter tanúskodik a kitartásról és a vakmerőségről utalva arra, hogy ezen nem az egyik legfontosabb alapköve minden nemzetnek.

Kidolgozás és összegzés

A mű kidolgozása röviden szólva minden téren kielégítő, legyen az animáció, zene vagy történet. A karakterek személyiségében eget rengető fejlődés nem tapasztalható, és nincs elszeparálva egymástól a jó és a rossz, hanem egy légtérben mozognak. Valóságos emberi személyiségek jönnek a képbe a lehető legváltozatosabb formában, és mindegyiknek funkciója van. Az animációs technológia egyrészt hanyagolja a fény és árnyékeffektek használatát és a mű az igényes rajzolásával nélkülözheti is ezt. Az ehhez tartozó zene, amely Joe Hisaishi nevéhez fűződik remekül vált a dinamikus és lágy hangzások között, illeszkedve a jelenetek tartalmához.

A Nauszika története a végletekig letisztult és könnyen érthető, tanulságos és igényes, egyediségével méltán nevezhetjük a filmtörténelem egyik mérföldkövének. Segítségével Miyazaki történetei hősévé varázsolta a női nemet, felhívva a figyelmet mai társadalmunk hibáira. Bemutatja a föld és az emberek elromlott kapcsolatát, felhívva a figyelmet arra, hogy mindig a következő generáció sínyli meg az ősök hibáit. Ez a mű, mely a Ghibli Stúdió egyik legfontosabb alapköve hivatott nyilvánvalóan bemutatni, hogy milyenek is vagyunk mi emberek a valóságban. A Nauszika egyértelműen etalonnak számít és példaértékű lehet a mai kor rendezőinek, hogy milyen is egy igazi film.

Folytatása következik!