Akció filmekből manapság sincs hiány, ahogy a minket állandóan kíváncsivá tevő remake-ekből sem. Ám ha meghalljuk, hogy egy művet újra leforgattak mai technikával és mai szemszögből nézve, azért fenntartásokkal ülünk le a vászon elé megnézni, hogy mit alkottak régi kedvenceinkből. Vajon mindenki azt kapja amit elvárt a filmtől? Vagy minden esetben csalódást okoznak a feldolgozások? George Miller 1979-ben tárta a világ szeme elé a Mad Max című filmjét, és ezúttal újra beleült rendezői székébe, hogy egy újabb alkotással gazdagítsa repertoárját. Nézzük, mit is ad számunkra a Mad Max – A harag útja (Mad Max – Fury Road, 2015)

Történet és kidolgozás

Nos, a történet maradt a régi köntösben. Egy poszt apokaliptikus világban, ahol mindent elpusztított az emberiség a háborúi által, torzszülöttekkel körülvéve vezeti népét Halhatatlan Joe (Hugh Keays-Byrne) az elsivatagosodott világban. Egy nap azonban minden megváltozik. Furiosa (Charlize Theron), Joe egyik legjobb katonája eltéríti az általa vezetett szállítmányt, hogy a vezér háremét saját szülőföldjére vezesse, ahol vannak még nyomai az életnek. Joe utánuk ered az elfogott Mad Max-szel (Tom Hardy) az oldalán, hogy megállítsa őket. Vajon mi lesz ebből az üldözésből? Kinek sikerül elérnie a célját?

Saját részemről elég vegyes érzelmekkel jöttem ki a vetítőteremből, aztán mindent átgondoltam szépen apránként. Aki emlékszik a 79-es filmre, az tudhatja, hogy az alapsztori nem különbözik mai filmünktől. A harag útja nem folytatás akar lenni, hanem a klasszikus felelevenítése. Meg kell hagyni, elődjéhez képest hozza a ma elvártat. Ez alatt pedig azt értem, hogy az események iszonyatosan pörögnek, amit már az elején láthatunk. Kapunk egy kis mesét, hogy mi miatt is lett ilyen a Mad Max univerzuma, ám túl sok magyarázatot nem visz bele. A világunk elpusztult és nagyjából ennyi. Az apokalipszis utáni történéseknek lehetünk tanúi, ahol az emberiség szó szerint mindenből hiányt szenved, legyen az víz, nyersanyag vagy éppen anyatej, és az ebből fakadó őrület is a tetőfokára hág. A film nagyon kevés időt ad a fellélegzésre, folyamatosan hajt célja felé, szó szerint nincs megállás, az események nagyon gyors iramot diktálnak. Ez még nem teszi követhetetlenné, viszont az volt a benyomásom, hogy az eredeti filmet igen is látni kell, mielőtt A harag útját megtekintenénk bár igaz, hogy ezt semmi nem indokolja. De hogy miért is mondom ezt? A Mel Gibson főszereplésével készült alkotás után talán jobban magunkévá tudjuk tenni ezt a disztópiát és nem tűnik egy halom értelmetlen ámokfutásnak. Ugyanis a hiba itt kezdődhet. Az új film világ szerte nagy sikert aratott, ám gyanítom nem az elbeszélés mélysége miatt. Ez a produkció nem tár elénk megfogható történetet, karakterfejlődéseket, háttérsztorikat (megjegyzem én a saját részemről ezekre lettem volna kíváncsi) és ami miatt egy pont jár a negatív oldalra az az, hogy sajnálatos módon a kezdeti felvezető után nincs semmi sem megmagyarázva. Furcsának tűnhet, de lyukak is tátongnak benne, igaz lehet nem is volt cél a mély magyarázkodás, hogy mi miért is van, ennek ellenére rengeteg kérdés maradt tisztázatlanul. Sajnos nem egyértelmű benne a jók és a rosszak helyzete, a valódi célok és motivációk, amikre azért igen is kíváncsiak lehetnénk. Vegyük például Halhatatlan Joe karakterét! Egyértelmű (-nek kellene lennie), hogy ő a sztori gonosza, ám ott van, hogy törődik a népével, vizet ad nekik néha, nincs semmilyen zsugori vagy visszataszító jelleme (a kinézetén kívül), amitől Ő lenne az igazi gazfickó, ellenpéldaként gondoljunk csak Heath Ledger Jokerére. Az ellenoldal karakterei sem teljesen kidolgozottak, hiszen Furiosa és Mad Max a történet hősei, de nem itt nem azok, mert Tom Hardy alakításában semmilyen motivációt nem látunk, Chalize Theron karaktere pedig nem az a kifejezett érdekes hősjellem. De vajon ezektől az elemektől rossz film lenne a Fury Road? Átértékelve itthon a látottakat azt kell mondjam, hogy egyáltalán nem az. De mi billenti mérlegünket egyensúlyba?

Látvány és zene

Mai filmünk e két jellemzője miatt válik igazán élvezhetővé. Az új alkotás visszahozta a régi klasszikus forgatási helyszíneit és egyes színészeit az USA-tól kezdve Ausztráliáig, emellé a sivatagi jeleneteknek Namíbia adott otthont. Tudatos és jól megválasztott helynek minősült a történet szempontjából, hogy visszaadja azt a kietlen közeget, ami köré ez az egész groteszk és szürreális világ épül. A kihalás szélén álló civilizáció víziója maradéktalanul jelen van. A filmben látható járművek és eszközök teljesen valódiak és a színészek, valamint a kaszkadőrök ténylegesen rajta „himbálóznak” a megalkotott csodákon. (Igen, Tom Hardy valóban az autó elejére van kötözve!) Az élményt fokozza, hogy a digitálisan vetített hátterek és természeti jelenségek nagyon jól megalkotottak, jól illeszkednek, így MAXimálisan ellátják feladatukat. A látvány legfőbb hordozói az akciójelenetek, melyek teljesen élvezhetővé vannak koreografálva, pattanásig feszültté téve minden egyes ilyen részt a filmben, megfűszerezve óriási robbanásokkal és hangeffektekkel, melyek után állíthatjuk, hogy jobb, ha Michael Bay rögvest elmegy a sarokba kukoricán térdepelni. Egy pár részért nem elvetendő a 3D technológia használata sem, de ezekből inkább kevesebb van mint több, ennek értelmében 2D-ben is szemet gyönyörködtető. És ezek mellé jön a zene. A Tom Holkenborg (aka. Junkie XL) által komponált epikus hangvételű muzsika a lehető legjobban illeszkedik a durva hangvételű akciókhoz is, ekképp varázsolva megfelelően magasztos hangulatot. Ezek a tényezők igen csak emelik a Mad Max színvonalát, főleg eredeti nyelven, mert sajna a magyar szinkron minősége erre egyáltalán nem képes.

Összegzés

A harag útja feleleveníteni kívánja előde szellemét. A film hiányosságai ellenére vissza tudta hozni őse hangulatát jó hátterekkel, effektekkel, élvezhetően létrehozott akciójelenetekkel, valamint epikus zenével, mely tulajdonságokkal méltán helyet kap a nagy akció filmek között. Igaz, nem árt megtekinteni az eredeti alkotást is, hisz annak, akinek nem ismerős a Mad Max világa, csak egy középszerű látványbombának hathat, kusza és érthetetlen történettel. Mindent összevetve egy izgalmas és pattanásig feszült, ugyanakkor groteszk és szürreális történetet hozott el a rendező 2015-ben. Egy próbát mindenkinek megér!