Ismét itt a karácsony és a Doktor (Matt Smith) most sem restell segíteni azokon, akik rászorulnak. Amy (Karen Gillen) és Rory (Arthur Darvill) egy intergalaktikus cirkálóhajón ragadtak, ami hamarosan becsapódik egy bolygóba, és az egyetlen, aki ezt megállíthatná fikarcnyi érdeklődést sem mutat az ügy iránt. Kazran Sardick (Michael Gambon) egyetlen gombnyomással elháríthatná a problémát, mivel ő irányítja a bolygó fehlőit, és hogy hajlandó legyen ezt megtenni, ahhoz a Doktor beavatkozása is szükséges.
Régóta hagyomány a Doctor Who történelmében, hogy a készítők karácsonykor egy különleges epizóddal lepnek meg minket. Idén sem lesz másként, de amíg az meg nem érkezik beszélhetnénk arról, ami eddig talán a legjobban sikerült. A Christmas Carol, azaz a Karácsonyi ének története bizonyára sokak számára ismerős lehet. Van egy magának való főszereplőnk, akit többnyire a pénz boldogít és mások kára. Van három szellemünk: a múlt, a jelen, és a jövő szelleme, akik megmutatják neki ezeket az idősíkokat, s ezzel a jó útra téríti a szebb napokat is megélt öregurat. Ez az epizód ennek a történetnek Doctor Who környezetben való tálalása.
A karácsonyi lelkületéhez híven a sztori még csak véletlenül sincs túlbonyolítva, a szereplőkön kiütköznek a karácsony kliséi, de ez mégsem zavaró. A rutinos nézők hozzászokhattak, hogy karácsonykor nem félnek megsiratni a rajongókat, ezúttal mégis egy kellemes órában lehet része mindenkinek. Képzeld el, ha az imént elmondott történetet felvérteznénk időutazással, és a főszereplő múltját a Doktor miközben megváltoztatja, úgy a annak emlékezete is újraíródik és a Doktor gyermekkora karácsonyainak szerves részévé válik. Abigailből (Katherine Jenkins), aki hibernálva van Kazran élőhelyén, előszeretettel csinál barátot a Doktor a fiatalkori Kazrannak, akinek így a teljes élete szinte újraíródik, apja iránti érzelmeivel egyetemben. Érdekes koncepció és a kivitelezés is legalább ilyen jó.
Noha nagy meglepetésekkel nem operál, de amíg tart, maximálisan leköt és szórakoztat, mindemellett pedig az ünnepek hangulatát is megfelelően elkapja. Azt is meg merem kockáztatni, hogyha be meri valaki vállalni az időutazás egy-két ellentmondását vagy csak egy jó órát akar eltölteni, nyugodtan megtekintheti, bárminemű Doctor Who-val kapcsolatos előismeret nélkül, legyen az gyermek, fiatal, felnőtt vagy idős. Matt Smith legelső speciális ünnepi epizódja volt ez, ahol ismét remekül hozza a gyermekded, kissé lökött Doktort. Steven Moffatról pedig ha valamit el lehet mondani, akkor az az, hogy karácsonyi epizódokat Matt számára jobban írt, mint ahogy azt elődei tették azt David Tennant esetében.
Kellemes karácsonyi ünnepeket kíván mindenkinek a Kritizátor!
