Megvan az a vicc, hogy két pápa beszélget?

A két pápa - kritika, írta: Koszorús Veronika

2020. február 06. - Ik4r0s

Fernando Meirelles filmje épp erre a pár évvel ezelőtt még abszurdnak gondolt szituációra épít, mégpedig nagyszerűen. A váratlanul szórakoztató és felemelő filmben a két egyházfőt nem kisebb személyiségek alakítják, mint Anthony Hopkins és Jonathan Pryce.2_papa.jpg

A történet 2005-ben, II. János Pál halálával indul, majd kisebb-nagyobb időbeli ugrásokkal ér el a mindenki által ismert végkifejletig. A Netflix filmjével kapcsolatban nem nagyon találkozhatunk spoiler alerttel, hisz a közelmúlt eseményei köszönnek vissza. Tény viszont, hogy nem dokumentumfilmet alkottak, és ezt nem árt észben tartani. A sztori gerincét alkotó találkozás, például soha nem történt meg, de ez semmit nem von le az élményből. Két idős és kiábrándult ember kifinomult vitája ez Istenről és emberségről - az egyházpolitika minimális bevonásával, márpedig ebben a témában ez ritkaságszámba megy.

Az igazság kimondása, a bűnök bevallása és a bűnbocsánat ilyen érzékeny megjelenítése egy-egy közeliben, a két főszereplőt, és az operatőrt egyaránt dicséri. A hosszú párbeszédeket gyakran törik meg múltbéli pillanatok, melyek között archív felvételeket is találunk a vatikáni és az argentin történésekről. A konklávék, a Sixtus-kápolna, a Vatikán és a Castel Gandolfo monumentális jelenetei szép kontrasztot alkotnak Jorge Bergoglio argentínájával és Róma zsúfolt mindennapjaival. A beszélgetések olykor paparazzis megjelenítése szépen simul össze az archív bejátszásokkal. Tengeribetegek figyelem, vigyázat - mozivásznon a billegő kép könnyen émelygőssé teheti az élményt!2_papa_3.jpgA film nagy előnye, hogy mindannyiunk közös emlékeit idézi vissza. Aki nem egy biciklibelsőben töltötte az elmúlt két évtizedet, annak minden bizonnyal vannak saját élményei a történtekről. Épp ezért nem az események egymásutániságát helyezi előtérbe, hanem az emberek, lelkek változásait. Belelátunk Ferenc és Benedek véleményütköztetéseibe, de a háttérben ott lapul Bergolio és Ratzinger. A közös mintázatokat mutató, mégis kulturális alapjaiban más múltbéli élmények, a félmondatos kiszólások a német viccekre, vagy az argentin egóra közelebb engednek minket egy lépéssel az emberhez a pápa mögött.

Az emberközpontú film mégsem marad lenyűgöző látvány nélkül - az építészeti csodák, a Sixtus-kápolna részletei, a tömeg a Szent Péter téren, az argentin tájképek bámulatos pihenőt nyújtanak két mély dialóg között. Az itt bemutatott művészeti alkotások bár közismertek, egy-egy részletük mégis érzékenyen reflektál a történet vonalára. A változatos és tökéletesen komponált zenei világ már csak hab a klerikus tortán.2_papa_2.jpgEgy rendkívül pozitív töltetű, humoros és lelkes film, amit bátran ajánlok mindenkinek. Nem számít, hogy vallásos vagy ateista, mindenkinek nyújt kapaszkodót, megérint és felemel. A két pápával végre egy olyan egyházhoz kapcsolódó filmet kaptunk, ami arról szól, ami a legfontosabb: emberekről és lelkekről.

A bejegyzés trackback címe:

https://akritizator.blog.hu/api/trackback/id/tr1515461688

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása