Paranormális pingvinjelenségek

A pingvinek titkos élete - kritika

2019. december 05. - Németh Míra

Hiroyasu Ishida alkotása klasszikusan az az animációs film, amely gyerekeknek kevéssé, felnőtteknek viszont erősen ajánlott. Ne tévesszenek meg senkit az aranyos pingvinek és a gyerek főszereplő – A pingvinek titkos élete (Penguin Highway) olyan érzékeny témákat helyez középpontba, mint az elmúlás, a kamaszkor, a felnövés, a magány, az igazságtalanság, vagy a bizonyításvágy.

pingvin_highway.jpg

A boncolgatott kérdéseknél azonban talán még fontosabb az, ahogyan beszél mindezekről a film: misztikus és science-fictionre hajazó kontextusba helyezve, más dimenzióba kalauzolva, fizikai kísérleteknek alávetve a világ megmagyarázható és megmagyarázhatatlan jelenségeit. A film a bámulatos és összetett történetnek és a szokatlan kivitelezésnek köszönhetően pedig a mozitermet elhagyva is még napokra befészkeli magát a fejünkbe.

A japán kisvárosban élő kamasz Aoyama egész életét végigvezeti egy füzetben: a kutatásait, kísérleteit, információkat az ismerőseiről, életcéljait, sőt, még azt is napra pontosan vezeti benne, hogy „mikortól lesz felnőtt”. Egy napon azonban olyan jelenségre lesz figyelmes, amire nem talál kézzelfogható, kiszámítható magyarázatot: a kisvárosban pingvinek bukkannak fel a semmiből. Elhatározza, hogy Pingvin projekt néven utánajár a dolognak. A rejtélyes eset napján találkozik a titokzatos fiatal felnőttel, Kisasszonnyal, a különös kapcsolatból pedig barátság lesz.

penguin_highway_full_2411952.png

Mígnem a nő Aoyama kutatási tárgyává válik, miután a kisfiú rájön: Kisasszonynak köze van a pingvinek rejtélyes felbukkanásához. Ezzel párhuzamosan pedig főhősünk az erdő mögötti, eldugott mezőn egy gömb alakú, lebegő „objektumot” talál egy barátjával, amit Óceánnak neveznek el – amiről aztán kiderül, hogy egy nagyon veszélyes dolog, aminek nem szabad illetéktelen kezekbe kerülnie. Megmagyarázhatatlan, ködös jelenségek lepik el a kisvárost, ám Aoyama a fejébe veszi, hogy a végére jár a rejtélyeknek.

A japánok ismét bizonyították, hogy az animációs film kategóriában bármiféle műfajban tudnak minőségit és maradandót alkotni, és tudják, hogy animációval bizony nem csak a gyerekeket lehet kiszolgálni. Gondoljunk Hoszoda Mamoru alkotására, a Mirai – Lány a jövőből című, Oscar-jelölt és a Japán Filmakadémia legjobb animációs filmjének járó díj győztesére, amely egyszerre izgalmas kaland -és megható felnövéstörténet. Vagy ott van a 2006-os Paprika, a Kon Satosi rendezte animációs bűnügyi thriller, amely nem kisebb filmnek adott ihletet, mint Nolan Eredetének. Mijazaki Hajao pedig a fantasy és kalandfilm műfajában alkotott maradandót a szintén Oscarra jelölt, 2004-es Vándorló palotával.

Nem lepődnék meg, ha A pingvinek titkos életére is a Paprikához hasonló sors várna. A science-fictionbe illő fordulatok és az azok mögött rejlő emberi, megható és elgondolkodtató történet úgy beszél az emberi érzésekről, ahogyan arra még egyszer sem láttam példát. Egy ilyen élmény után pedig nehéz visszarázódni a valóságba – bármilyen dimenziót jelentsen is az.

A bejegyzés trackback címe:

https://akritizator.blog.hu/api/trackback/id/tr7615339914

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.