Összefolyó opuszok

Bosszúállók: Végtelen háború - kritika

2018. április 25. - OrbanBence

Az a fajta intenzív és sikeres brandépítés, illetve trendteremtés, amit a Marvel csinált az elmúlt 10 évben a 2008-as Vasember óta, példátlan volt eddig a filmtörténelemben. Próbálkozások voltak, a Star Trek a hatvanas évek közepétől fogva folyamatosan új produktumokat termelt ki, létrehozott egy univerzumot, de amellett, hogy az alkotások megítélése is kétes volt sok esetben (leginkább a filmeknek), nem tudtak új paradigmát megteremteni. A Marvel viszont, dominánsan jó alkotásaival és erős koherenciájával, egy korábbi szubkultúrát a pop szerves részévé tett. A Bosszúállók: Végtelen háború a Marvel Cinematic Universe (továbbiakban MCU) első ciklusát zárja le – és ezzel megalapoz még nagyon sokat.1_2.jpg

A sok korreláló történetszál miatt csupán röviden foglalom össze az alaphelyzetet: a világot továbbra is fenyegeti egy Thanos nevű titán, aki a Végtelen Kövek segítségével el akarja pusztítani az univerzumot. A Bosszúállóknak így, bár korábban feloszlottak, újra együtt kell működniük, hogy megállítsák eddigi legnagyobb ellenségüket. Ez a kooperálás viszont nagyobb méreteket ölt, mint bármikor, az MCU minden jelentős tagját (például a Galaxis Őrzőit) összevonva Tony Stark és Steve Rogers csapataival.

A Végtelen háborút az Amerika Kapitány: A tél katonája direktorai, a Russo-testvérek rendezték – hozzájuk mérten komoly hangvétellel. Azt már előzetesen is tudtam, hogy az eddigi legnagyobb Marvel-film kemény lesz, de erre nem igazán számítottam: még A tél katonáját is megugrotta a jelentős és kidolgozott dráma, a valós súllyal bíró cselekmény. A 2,5 órás film (a Marvel elmondása szerint) hatvannégy fő karaktert mozgat, sokszor akár három-négy szálon is párhuzamosan. A monumentális szüzsét viszont profin kezelték a készítők, a különböző események összhangban tudtak mozogni, teljes volt a koherencia köztük. Ehhez szükség volt a mértékletességre; a képességre, hogy bármennyire impozánsnak is hangzik, ne tömörüljön össze minden karakter egy jelenetbe, hanem csapatokat alkotva, egymástól függetlenül mozogjanak, ha úgy kívánja meg a helyzet. A stáb pedig pedánsan kivitelezte ezt a feladatot.3_3.jpgTermészetesen dominánsak az alkotásban a csatajelenetek – ha sematikusan nézzük, mégiscsak egy szuperhősfilmről beszélünk – de sokkal nagyobb jelentőséggel bírnak a párbeszédek és a karakterek. Utóbbiak terén kiváltképp érdekes a helyzet: mivel rendkívül nagy számú protagonistát alkalmaz a Végtelen háború, a valódi főszereplő Thanos. Minden esemény centrumát ő alkotja, valójában nem csak ebben a filmben, hanem az univerzum minden korábbi, felvezetés-jellegű tagjában. Ennek köszönhetően egy cselekmény-origón túl jellemépítést is kapunk, megtudjuk, mi Thanos igazi célja, és ami fontosabb: miért ezt akarja elérni. Egy olyan filmről beszélünk, ahol az antagonista valójában egy idealista, aki nem gonosznak gondolja magát, sokkal inkább erősnek és cselekvőképesnek, pontosan amiatt, mert logikai szinten van valóságalapja céljának. Erkölcsileg, elvek terén nem állja meg a helyét az emberi felfogásban, de a logikához nem is szükségesek ezek.

A komoly hangvételnek viszont vannak sajnos negatív velejárói: a Marvelre jellemző frappáns humor és alkalmi könnyedség a minimálisra redukálódik, mégpedig Bruce Bannerre. A Hulk mögötti emberből egy comic relief karaktert kreáltak, ami gyakran izzadtságszagú, nem illik bele az összképbe a slapstick-humor, és Mark Ruffalóból is enyhén hülyét csinál. Szerencsére ritkák ezek a jelenetek, illetve a megszokott pattogó, frappáns párbeszédek is megmaradtak, így élményrombolónak nem mondanám, csak feltűnőnek. A monumentalitással is hasonló a helyzet, túlnyomó részben jó, a csatajelenetek általában követhetőek, viszont a sok CGI miatt néhány alkalommal videojátékos hatást keltenek a grandiózus karakterek és helyszínek.2_2.jpgA Russo-testvérek olyan lépéseket tettek ebben a filmben, amik meg fogják rengetni az univerzum soron következő tagjait. A grandiózussága mellett megmaradt sugallónak a Végtelen háború, csak sejtésünk lehet, hogy mi következik, azonban semmi sem biztos. Egyedül azt nem lehet kétségbe vonni, hogy innentől az MCU nem lesz ugyanaz.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://akritizator.blog.hu/api/trackback/id/tr3013868568

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása