Szörnykatedrális

Kultuszfilmekről kétezer karakterben #4 – A Faun labirintusa

2018. január 17. - Szabó Zsolt Szilveszter

Értekezésünk tárgya az új évezred egyik legjobb rémmeséje. Tizenkét éve készült, és a direktor szerzői filmjei közül ez volt az első, amelyet elismert a nagyközönség is, sőt, kultuszfilmmé vált. (A Bíborhegy határeset, A víz érintése lehet a következő a sorban.) Guillermo del Toro A Faun labirintusa című filmjének okostelefonokra „komponált” ajánlója ma így festene.

A 2007-es Oscar-gála egyik legnagyobb vesztese minden kétséget kizáróan a mexikói mester filmje. Három jelentéktelenebbnek tartott kategóriában (látványtervezés, operatőri munka, maszk) győzedelmeskedett csak Guillermo del Toro és régi vágású műfaj-hibrid meséje, A Faun labirintusa. Pedig a Franco-korszak katolicizmusát a rémmesével ötvöző film hibátlan, sőt az évtized egyik legimpozánsabb filmje a midcult vonulat szerzői filmek felőli határsávjában. Hőse, a kicsi Ofélia sokat olvas, mások és a saját fantáziájában keres menedéket, ami érthető: Franco 1944-es fasiszta Spanyolországa öleli körül, ahol a hatalmat a hírhedt tábornok katonái ragadták magukhoz. Emberi szörnyek uralkodnak itt, élükön a lány mostohaapjával, a végtelenül kegyetlen Vidal kapitánnyal (Sergi López).

faun.jpg

A kislány állapotos édesanyjával hozzá utazik, az átláthatatlan, hatalmas kerek erdő közepére. Már az első napon emberformájú, apró tündérek nyomába ered. Ők egy túlvilági kéz alkotta labirintusba csalják, aminek középpontjában a kecskelábú szörnyember, a Faun tanyázik. Ofélia a Faunnal való találkozása után három rendkívül veszélyes feladatot kap, amelyeket holdtöltéig kell teljesítenie, hogy visszatérhessen tündérkirály atyja jobbjára, megmentve a birodalmat, megváltva rémes világunkat, s önmagát. A mexikói rendező eddigi életművében váltakozva készített hollywoodi rémfilmeket és kis költségvetésű, ám nagy művészi igényű szerzői remekléseket (Mimic - A Júdás-faj, Penge 2. és Pokolfajzat 1-2., Tűzgyűrű, kontra Ördöggerinc és Cronos).

A Faun labirintusa azon a bizonyos – a fogyasztásra szánt és az. ún. magasabb műélvezetet nyújtó mozik közti – vékonyka mezsgyén helyezkedik el: finom mozdulatokkal készített, precízen felépített, sokra hivatott zsánerremek, fájdalmasan igaz világállapot-leírással és a klisészerűtől pazar, súlyos képi világgal elemelkedve. Del Toro mozijának vizualitása egyszerre lenyűgöző és félelmetes: képei eredetiek, alapozásuk mégis megkapóan klasszikus: dús, barokk, lehengerlően érzéki ez a világ (operatőr: Guillermo Navarro). Mintha mindez nem lenne elég, az alkotógárda eme sok jót megfejelte egy olyan kosztüm- díszlet és maszkmunkával, amelytől a legínyencebb képfalóknak is tátva marad a szájuk. A Faun labirintusa Guillermo del Toro egyik legjobb munkája. Megérdemli a dicső minősítést: remekmű.

A cikksorozat korábbi részei:

1. Amélie csodálatos élete 

2. Ponyvaregény

3.  Hős

 

Képek forrása:

1. kép: The Black List blog

2. kép: IMDB

3. kép: Hollywood Reporter

A bejegyzés trackback címe:

https://akritizator.blog.hu/api/trackback/id/tr513578197

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása