Két okból voltam igazán izgatott, mikor hivatalosan is bejelentették, hogy a Punisher megkapja a saját sorozatát. Egyrészt egy fan favorit karakterről van szó, másrészt eléggé ráfért a Netflix képregényes sorozataira, hogy valaki letegyen valamit az asztalra végre. Minden rajongásunk, mind a képregényes sztorik iránt, mind a koncepció iránt, amit a Netflix beígért a Marvel világán belül, egyre kevésbé tartotta a gerendákat, a sajnos gyengére sikerült sztorik mellett. Az már csak hab a tortán, hogy bár jelenleg maradnak a Marveles sorozatok a Netflixen, de a Disney minden mást visz át a saját streaming szolgáltatásába, amit 2019-ben indít majd. Visszaolvasva a kritikákat, talán kitűnhet, hogy bár nem került nézhetetlen státuszba egyik sem, viszont mindig volt ott egy erőteljes „de”, ami lássuk be őszintén, a forgatókönyvek lelkén nyugszik. Frank Castle karakterénél keresve se találnánk jobb szuperhőst, akarom mondani vérengző gyilkost, aki gatyába tudná rázni a Netflixes sorozatokat.
Kép forrása: comicbook
A Punsiher ugye feltűnt a Daredevil második szezonjában, és azt látni lehetett, hogy John Bernthal röhögve elviszi a hátán a törvényen kívülit . Mondjuk ez a fickó szerintem élőben is ilyen fura figura lehet az interjúk alapján, persze, hogy jól áll neki a karakter. De a Daredevil második szezonja után jött a The Defenders, és sajnos a várakozásokon alul is teljesített. Több hiba is volt az energiatakarékos Avengers összeállásában, de ami igazán gond volt, azok az akciók, főleg mennyiségi szempontból. Persze nem kaptunk igazán erőteljes ellenfelet, és hiába lett volna Sigourney Weaver eszméletlen jó választás a gonosz szerepére, nem toltak alá elég jó forgatókönyvet. Talán még javíthatta volna a dolgot, ha kapunk megfelelő mennyiségű robbanást, verekedést, meg minden jót, ami az egyszeri nézőnek kell, de sajnos ez is elmaradt. Ezek után félve üdvözöltem a Punisher önálló menetét, de úgy álltam hozzá, hogy ezt nehéz lesz elbaszni, elvégre egy Frank Castle estében nem vár nagyon mást az ember, mint azt, hogy végigrohanjon a maffiózókon, és hulljanak a fejek. A fickó erre van kitalálva.
Kép forrása: mymbuzz
A Punisher ott bukik el, és pontosan azon bukik el, amin az összes többi Netflix széria, ami a Marvel égisze alatt készül. Hiába lenne Benthal ugyanis megfelelő bosszúálló, de az első epizód majdnem háromnegyed részében csak dühösen veszi a levegőt, ami azért persze olykor elég hiteltelen dolog. De jó, hiszen szegény Franknek lemészárolták a családját, meg hát a háborús évek sem segítettek sokat a fickó vérmérsékletén. Egyébként a család elhullására emlékeztetve is vagyunk, majdnem három másodpercenként. Persze ez lenne a legkevesebb, ha a történet csúcspontjára nem a rész legvégén érnénk el, és ez a csúcspont nem pár alacsony életű „zsebes” kinyírásában csúcsosodna ki. Jó, ez se lenne baj, elvégre is az első rész mindig a karakterek és a konfliktus megalapozására kell. Ennek a sztorinak az esetében viszont nincs olyan sok minden, amit ki lehetne bontani. Frank Castle egy veterán katona, akinek a családját megölik, ő pedig kegyetlen bosszúhadjáratba kezd. Hogy elmélyítsék a háttérsztorit, behoznak egy kis összeesküvést a szolgálati időből, és persze behoznak pár plusz karaktert is, hogy ne csak Bernthal mély depressziós arcát kelljen bámulnunk a sorozat teljes egésze alatt. Az egyik ilyen Dinah Madani nevű katonai nyomozó, aki túlságosan mélyre talált ásni a hadsereg korrupt ügyeiben, ezért visszadobták a nagyvárosba, ő persze nem tudja elengedni a dolgokat, és tovább folytatja a nyomozást, így jut el Frankhez. Az egész szál egy kliséhalmaz, és ezt csak tovább bonyolítja, hogy Amber Rose Revah egy kicsit sem tudja elhitetni velem, hogy olyan tökös nyomozó, mint amennyire annak hiszi magát. Persze
Kép forrása: yzgeneration
Egyébként már a második részben bedobják Billy Russo karakterét is, akiről a képregényes ismeretekkel rendelkezőeknek azonnal beugrik Jigsaw. A zúzott arcú őrültet a 2008-as adaptációban Dominic West alakította, ha valakinek így többet mond. A jó hír, hogy Jigsaw simán lehet az a fajta tökös ellenfél, akire a sorozatnak szüksége van, a rossz pedig az, hogy a Ben Barnes által játszott szépfiú jelenleg nem több a semminél. Kapunk egy jóvágású figurát, akit két perc alatt el lehet felejteni. A harmadik fő karakter a sorozatban David Lieberman, azaz Micro, aki idővel a Punisher társa lesz itt is feltehetőleg, ahogy a képregényben is. Micro karakterével az az alapvető probléma, hogy Franknek már rég a főszállal kellene foglalkoznia, ahelyett, hogy a szerencsétlen informatikust gyalázza, akiről mindenki tudja, hogy idővel egy oldalra állnak majd. Persze foglalkozhatna a főszállal ez a szerencsétlen Punisher, de az nem igazán van. Ezt érezhették az írók is, mert olyan lassan haladunk a történetben, mintha egy tájkép bemutatón lennénk.
A Punsihernek alapvetően egy tökös akciósorozatnak kellene lennie, és akkor megbocsátanánk a kidolgozatlan karaktereket, és a nem létező történetet. Így viszont csak borzalmas kamaradráma, mindenféle dráma nélkül. Persze lehetséges, hogy az évad végére összeszedi magát, de rég láttunk csodát a Marvel Netflixes felhozatalánál.
