Legutóbbi alkalommal a seinen műfajból hoztuk el Nektek a Full Metal Panic! sorozatot és beletekinthettünk a felnőttebb férfiaknak készült történet feldolgozásába, láthattuk, hogyan tálalja a célkorosztály számára kicsit sem egyszerű sztori mondanivalóját. Némiképp most tegyünk egy 180 fokos fordulatot és nézzük meg, miként szólítják meg az animealkotók a fiatal lányok nézőtáborát a shoujo műfaj keretein belül. A Kaleido Star (2003), mint fiatalkorunk egyik meghatározó műve szintén megbontja a jól megszokott formát és igyekszik a bevált kereteken túl üzenetet közvetíteni az animerajongókhoz.
Történetünk főhőse, Sora Naegino 16 évesen Amerikába utazik, hogy álmait valóra váltsa. Jelentkezik a nyugat legelismertebb cirkuszi előadó társulatába, a Kaleido színpadhoz, hogy bebizonyítsa, tehetségével többre hivatott, minthogy mezei mutatványosként aprópénzért főtereken kápráztassa el közönségét. Ám az élet nem egyszerű és a leánynak számos megpróbáltatásokon kell keresztül mennie, hogy később az egész világ megismerje nevét. A történet Sora karrierjének felépülését hívatott bemutatni a lehető legtöbb szemszögből. Lássuk, hogy is viszi véghez ezt a feladatot csaknem 54 részen keresztül!
Az anime 2003. áprilisában látta meg a napvilágot Junichi Sato rendezésében, és majdnem pontosan egy évig foglalt helyet két évaddal Japánban a TV Tokyo műsorai között. Az 51 részes alapszériához társult még kettő OVA, melyből az utolsó, a Főnix legendája című rész a hazai csatornákon hosszúsága miatt (50 perc) két részletben került bemutatásra. A 2006-os évtől kezdve a sztorit kisebb mangákban és animerészekben folytatták tovább, egy-egy különálló történetecskét bemutatva, ám egyiknek sem lett akkora sikere a fiatalok körében, mint elődjének.
A shoujo, vagyis a fiatal lányoknak készült művek legmeghatározóbb eleme a romantika, és a hasonló téma köré épített atmoszféra, mellyel a célközönség igényeit elégítik ki. De miért más a Kaleido Star, mint a hasonló kortárs művek? A romantika ennél a sorozatnál teljesen háttérbe szorul és a helyét egy afféle humanista szemléletmód, az emberi teljesítőképesség veszi át. Ugyanis itt nem szerelmi szálak összegubancolásával fogja meg nézőjét a történet, hanem azzal, hogy a számunkra fontos dolgok a céljainkban rejtőznek. Az üzenet főként az ifjú korosztályhoz szól, mellyel azt közvetíti, hogy legyenek bármik is az álmaik és céljaik, ne hagyják azt elveszni és kövessék addig, ameddig csak lehet, hogy a végén teljesülhessen az, amire a legjobban vágytak, ezáltal lehet boldog életük. Sora is így tesz, a kis csetlő-botló lány kemény munkával, de hírnevet szerez magának, holott senki nem nézte volna ki belőle ezt. Rátermettségével és kitartásával kivívja társai elismerését, akikből később a legerősebb szövetségesei lesznek. Ezen szemléletmódját az anime igen erősen sulykolja nézőjébe, hiszen részről részre ebbe a témába botlunk. Ez az egyedi tárgykör nagyon jó alapanyag (hiába erre épít a legtöbb anime), megteremti az ún. „good feeling” atmoszférát maga körül.
Emellett nem elhanyagolható az sem, hogy a történet légkörét nem csak ez a jó érzés színezi, hanem sokszor drámai pillanatoknak is szemtanúi lehetünk. A humor, jókedv és sikeröröm mellett a történet nem rest behozni az olykor szürke, kissé komor kedélyállapotot. A sorozat célja ugyanis nem egy „full happy world” utópia bemutatása, hanem a való élet kihívásai és vért izzadó küzdelmei képernyőre való felvitele. Sora Kaleido színpadnál töltött ideje alatt megtanulja, hogy kemény harcok várnak arra, aki igazi Kaleido Star akar lenni. Főhősnőnk kénytelen szembenézni azzal a ténnyel, hogy bizony vannak személyek, akiket le kell győznie, hogy toppon maradhasson. Így nő fel a feladathoz, és képes lesz megérteni, hogyan is működik a világunk.
A történet legerősebb tulajdonsága a karakterekben rejlik. Sora mellet rengeteg érdekes és színes szereplő tűnik fel a képernyőn, akik mind-mind hozzátesznek valamit a történethez. Az a Sora Naegino, akit kezdetben annyi ellenséges szempár vonzott, később kiharcolja társai elismerését és szeretetét. Az 51 rész során 5 fő mellékkaraktert ismerhetünk meg, akik a főszereplő életét és személyiségét alakítják, illetve befolyásolják. Saját részemről kettő fontosat jelölnék meg. Layla Hamilton, a Kaleido színpad sztárja hideg és lenéző személyiséggel bír. Kezdetben egyáltalán nincs oda Sora-ért, ám szerepe egyre fontosabb és fontosabb lesz, míg végül az első évad tetőfokán mindketten előtérbe kerülnek mint riválisok, de kapcsolatukat ez nem rombolja, inkább erősíti. Ezalatt Layla is hatalmas karakterfejlődésen megy keresztül, képes lesz másokat és hivatását és többre értékelni. A második évadban Layla kiesik a rivaldafényből és helyét a kínai származású May Wong veszi át, hideg, önző, harcias és agresszív légkört hozva maga után. Sora-nak rá kell jönnie, hogy a versengés nem lehet mindig baráti, hanem olykor meg kell küzdenie a gyűlölködőkkel is. Ebben az évadban még több pattanásig feszült szituációt kapunk, melyek a második széria atmoszféráját afféle vibrálással pezsdítik fel. A karakterek sokszínűsége miatt igen könnyen azonosulhatunk velük, és élhetjük bele magunkat az anime világába, így a sorozat hangulata könnyedén magával ragad.
Mindent összevetve a Kaleido Star a shoujo kategória egyik méltó gyöngyszeme. A változatos karakterek, helyzetek két évadon keresztül olyan atmoszférát teremtenek, amelyben érezhető a humor, a jókedv, de helyet foglal a feszültség, a dráma és a szürke, nehézségekkel teli élet bemutatása. A klasszikus animék egyik meghatározó alkotása, mely kiiktatja a szerelem-központúságát, és helyette az álmaink megvalósítására sarkall. Reméljük, a közeljövőben az alkotók nem lesznek restek folytatni Sora Naegino történetét egy teljesen új kontextusban.
