Aki személyesen is ismer, az tudja, hogy nem rajongtam a Trónok harca 5. és 6. évadjáért sem. Az utóbbi szezont konkrétan számomra az utolsó két rész mentette meg, a teljes érdektelenségtől. Még ha a múlt évi kritikámban nem is így érződött, eléggé kedvtelenül álltam neki a sorozat utolsó előtti etapjának. Az első rész engem megvett kilóra, aztán következett jó pár epizódnyi pörgés, kicsi pihenés, hogy aztán a finálé tartogasson számomra jó pár meglepetést. 

Még mielőtt belekezdek szeretném megjegyezni, hogy aki csak az utolsó részt nem látta, az nyugodtan olvashatja a kritikát, ugyanis befejező epizódból semmi fontosabb dolgot nem mondok el. Viszont ha még nem kezdted el Westeros kalandjainak 7. évadját, akkor inkább ne kezdj bele a kritikámba, mert az írás bár jól olvasható, de lesz benne pár spoiler. Mint azt már említettem, számomra az utolsó valamire való évad a Falon túli csatával, Ygritte és Oberyn Martell halálával véget ért. Az, hogy már 6. éve (mivel én csak a 2. évadnál kapcsolódtam be) követem az eseményeket mégis kíváncsivá tett, hogy ezúttal vajon mit alkotnak a készítők. Azt tudtuk, hogy Daenerys a Második fiakkal, a Makulátlanokkal, a teljes dothraki hordával, a Sárkányaival és két remek tanácsadóval az oldalán, valamint ugye a Greyjoy flotta egy részével megérkezik szülőföldjére. Aprócska meglepetés volt, hogy Dany nem egyszerre a trónért ment, hanem Sárkánykőn rendezkedett be. Fantasztikus volt látni a vulkanikus hegyeket és a közel tucatnyi kőből faragott sárkánykoponyát. A Targaryenek mindig is kedvelték a misztikusságba burkolózó helyeket, elég, ha csak a korábban pár perc erejéig feltűnő Valyria-ra gondolunk. Mivel azonban Yara és Theon flottája nem valami számottevő haderő, már ami a Westerost ismerő szövetségeseket illeti, így a Martellekkel és a Lady Olenna által képviselt Tyrellekkel is szövetkezik. Ők azonban sajnos egy rajtaütés áldozatai lesznek, ami szerintem az évad legjobb csatája is volt. Ugyanis itt láthattuk először, hogy mennyire egy barbár népség a Greyjoyoké, pláne ha Euron vezeti. Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy megemlítsek egy korai hírt, miszerint Balon öccse köröket fog verni Ramsay Boltonra. Ebből eddig nem tapasztaltunk semmit, viszont könnyen van rá esély, hogy egy közel olyan kegyetlen karaktert kapjunk. Ugyanis elég erősen kételkedek abban, hogy 6 rész alatt képesek felépíteni egy annyira durva szereplőt. 

Deresben nem éppen felhőtlen az öröm, mivel Jon ugyan tudja, hogy mivel állnak szemben, de a Stark házra felesküdött kisebb házak nem, ezért ők együtt akarnának a Mások hordáinak rontani. Egy meghívásnak engedelmeskedve pár kísérővel és Ser Davosszal útnak is indul, hogy találkozzon a Sárkány királynővel. Közben húga, Sansa veszi át a helyét, akit Petyr Baelish nem hagy egy percig sem nyugton. Kis kitérő. Amikor Bran és Arya is megérkezik otthonukba, akkor szerintem nem volt olyan rajongó akinek ne dobbant meg volna a szíve. Utoljára ugyanis az első évadban láthattunk együtt ennyi Stark gyereket ilyen kis helyen. No, de térjünk vissza az Északon zajló eseményekhez! Arya érthető módon még annyira se bízik Kisujjban, mint nővére, aki ugyan próbálja rábeszélni Jont, hogy ne kövessen el egy olyan hibát, mint amit apjuk tett korábban, de az mégis Sárkánykőre utazik. Kezdetben ugyan nehezen jönnek ki az utolsó Targaryennel, később aztán megfelelő egyezséget kötnek, amivel mindketten jól járnak. Mivel azonban nem valószínű, hogy közös erővel legyőznék a közös ellenséget, ezért úgy döntenek, hogy kellene egy kis 'meglepetés' Cerseinek, amivel meggyőznék, hogy a Lannisterek is támogassák őket. Ez azonban egy hatalmas veszteséggel jár és én feleslegesnek is éreztem ezt az akciót, mivel nem hiszem, hogy volt egyáltalán értelme. És a szűkös játékidő miatt bőven akadt jó pár felesleges jelenet is. Az azonban ahova ez a szövetség kifutott, az egészen elképesztő. És egyben Jonhoz, valamint Dereshez köthető a két legnagyobb csavar.

Királyvár, mint már évadok óta, most is a legunalmasabb hely. Rendkívül érdekes volt látni, ahogy a felnőtt nővé érett Daenerys helyét Cersei "Lannister vagyok!" érzése vette át. Hihetetlen, de a jelenlegi királynő tényleg azt hiszi, hogy megnyerhet egy háborút a Stark és Targaryenek hihetetlen haderejével szembe. Persze, mint láttuk egy rendkívül gazdag támogatóra talált, azonban kétlem, hogy ha a Mások valami csoda folytán legyőznék Jon és Dany hadseregét képes lenne megnyerni egy háborút. Az pedig, hogy Euron Greyjoyjal szövetkezett hiába tűnik jó megoldásnak, én mégsem bíznék meg vakon egy kalózban, mivel könnyen előfordulhat, hogy hátba támadja a Lannister hölgyikét. 

Végső soron egy eseménydús, 7 részt kaptunk a megszokott 10 helyett, ami azt eredményezte, hogy sokkal feszesebb volt a cselekmény és ennek következtében inkább az akcióra helyeződött a fókusz a karakterek helyett. Ami hatalmas meglepetést okozott, az az egyes szereplők utazása volt Westeroson. Konkrétan volt olyan, amikor a Hagymalovag egy epizódon belül elment Királyvárig Sárkánykőről, majd visszaérkezett, ráadásul még Deresbe is eljutott. Persze megértem, hogy így a végére fel kell pörgetni az eseményeket, de ha reális keretek között gondolkozunk, akkor ez a epizód időtartamban olyan 1-2 hónapot ölelhet fel szerény becsléseim szerint.

Hiába rójuk fel a szédítő sebességet, ami helyenként kapkodásba csap át, ez ennek a 7 résznek pont jól állt. A jelenlegi pletykák szerint csak 2019-ben látjuk a befejező évadot. És nem, hogy azt nem tudjuk megtippelni, hogy ki lesz a végső nyertes, de a kialakult helyzetet is rengeteg kérdőjel borítja. Nagyon ködös az utolsó etap és én még azt is ki merem jelenteni, hogy ha csak egyetlen rész is egy óra alatti játékidővel fog rendelkezni, akkor nem tudják méltó módon elvarrni a szálakat. Mindenesetre kíváncsian várjuk a 8. évadot, amikor is pont kerül Westeros rendkívül érdekes történetére. 

A Trónok harca 7. évada elérhető az HBO GO kínálatában.