Banderas, a biztonsági őr

Security - kritika

2017. augusztus 14. - Mikro

Gyakran elgondolkozom azon, hogy mi tesz igazán élvezhetővé egy filmet. Mi az a dolog, az a hozzáadott apró fogaskerék, amitől jó lesz. Persze sosem jövök rá a titokra, mert nem vagyok filmes szakember, és igazi műértő sem. Én csak egy egyszerű pali vagyok, aki értékeli, ha egy alkotás szórakoztat vagy elgondolkoztat. Jó esetben mind a kettő. Nem szeretem a túl ostoba mozikat, de nincs nagy igényem, ha egy kicsit lehet izgulni egy tál pattogatott kukorica mellett, már megvettek. Hogy jön mindez a Security című filmhez?

Felejtsünk el engem, beszéljünk Antonio Banderasról. Hosszú ideje nem látni a rivaldafényben a fickót. Ennek többnyire az lehet az oka, hogy kissé megöregedett (amit Hollywood nem mindig jutalmaz bőkezűen), másrészt nem volt igazán átütő filmje. Jó, persze George Clooney is megöregedett (egy év van kettejük között), mégis felbukkan itt-ott, de ha őszinte akarok lenni, Antonio Banderas nem annyira jó színész, mint Clooney, és utóbbi jobban is lavírozott a szerepek között. Banderas inkább a jóképű latin fickó volt, aki felrobbantotta a fél várost és lelépett a nővel. Utoljára viszont az Expendables környékén tudott bármit is felrobbantani, ami eleve arra épített, hogy pár jó állapotban lévő idős faszi nyugdíj helyett gépfegyvert meg kést vesz a kezébe. A formula működött, mert egyrészt jó volt látni a régi akciósztárokat újra bunyózni, másrészt hozta a könnyed nyolcvanas-kilencvenes évek lövöldéinek hangulatát. Persze az álomgyárnak több se kellett, ha valami működik, akkor működik. Nos, aki azt gondolja, hogy egy agykikapcsolós mozit könnyű csinálni, az sose látott még vacak akciófilmet.

A Security főszereplője egy veterán katona, akit poszt-traumatikus stressz gyötör, és próbál visszailleszkedni a társadalomba. Ennek a folyamatnak a legnehezebb része, mint mi is tudjuk, a munkakeresés. Hősünk szerencsével jár és kifog egy biztonsági őr melót egy plázában. A kövérkés Kevin James helyett itt viszont Banderas jár igen rosszul a dologgal, hozzáteszem a mi szerencsékre is. Az első munkanapján egy tanúvédelem alatt álló lány kér segítséget a pláza bejáratánál, és nyomában megjelennek a rossz arcú bűnözők is, akik megpróbálják túlvilágra küldeni a kiscsajt. Ez a film alapfelütése, és legyünk őszinték, faékegyszerű indítás. A folytatás sem túl bonyolult, a veterán katona, akarom mondani biztonsági őr, megpróbálja túlélni a munkatársaival az éjszakát, miközben megvédi a kislányt.

Banderas karaktere a végtelen klisék tárházából építkezik. Ugyanakkor sem a nézőnek, sem neki nem esik nehezére elhinni, hogy ez a fickó több lelki problémával rendelkezik, mint Britney Spears a karrierje csúcsán, és több harci stratégiával, mint Napóleon Waterloo idején. Hozzájárul, hogy láttuk már ilyen szerepben (sőt, majdnem csak ilyenben), és ő is ismeri a hasonlóan sablonos karaktereket. Ellenfélnek nem kisebb nevet kapunk, mint Ben Kingsley. Ez is baromi szerencsés dolog, mert az öreg Kingsley reflexből hozza a szintén sablonos "nagyon gonosz vagyok és kegyetlen" karaktert, aki amúgy jobban nincs is kibontva. Bár valójában az egész sztori nincs kibontva, de hogy a film műfajánál maradjunk, nincs is rá szükség. A karakterépítés minden szereplőnél a végletekig klisés formában zajlik, és csak az első emeletig jut. Mondhatjuk, hogy a történetre is igaz, nem ez lesz az a film, ahol egy légzőmaszkos ürge bejelenti a főszereplőnek, hogy apai ágon közük van egymáshoz. Anélkül, hogy ismételném magam, erre nincs is szükség. Ez egy akciófilm.

És ha már akciófilm. Az akciók? Teljesen rendben vannak. Nyilván a film költségvetését tekintve nem fognak itt autobotok szaladgálni, meg városrészek látványosan felrobbanni, ami viszont történik, abba nem nagyon tudok belekötni. Legyünk őszinték, nem is akarok. Most sem értem, hogy hogyan, de a Security abban, amit hozni akart, teljesen működött számomra. Még csak meg sem próbálta megváltani a műfajt, vagy újat alkotni benne. Egyszerűen tette a dolgát, és azt pedig jó munkásemberhez méltóan tette. Teljesen kellemes csalódás volt a film, egy szombat esti összeborulós estéhez pont megfelel, és még a mozi felénél sem lehet fejvesztett smárolásba kezdeni, mert érdekelni fog titeket a stáblistáig, hogy mi történik.

A bejegyzés trackback címe:

https://akritizator.blog.hu/api/trackback/id/tr9412741936

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.