Az alien anyakirálynő

Lady Gaga - Yoü and I

2017. május 03. - Asuka02

Lady Gaga (született Stefani Germanotta) művésznevét a Queen együttes, Radio Ga Ga című dalából kölcsönözte. Fontos megjegyezni, hogy a neve hozzátartozik a művészetéhez, a megkreált személyiségéhez, mellyel a pop iparban tevékenykedik. Sokan összemossák az extravagáns ruháiról ismert Lady Gagát a csendes, visszahúzódó és végtelenül érzelmes Stefani Germanottával. Képesnek kell lennünk a két személyiséget, a valós és a csak populáris kultúrában létező identitását különválasztani. Énekesi karrierje a The Fame albumával indult 2008-ban, ekkor még egy volt a slágergyáros énekesnők közül, nagyobb stílusbeli váltása 2009-re tehető a The Fame Monster középalbum megjelenésére, amin olyan ikonikus dalok kaptak helyet, mint a Bad Romance, Alejandro és a Beyonce-val közös duettje, a Telephone. Itt még egész kis szeletét kaptuk a Lady Gaga-jelenségnek, a kultuszteremtés kezdő fázisában ugyanolyan fontos szerepet játszott a rajongói tömeg kiépítése és a bárki mással össze nem hasonlítható stílus megteremtése, melyben az azóta már elhunyt brit divattervező, Alexander McQueen segítette. Kettejük munkakapcsolatának egyébként olyan ikonikus összeállításokat köszönhetünk, mint a ,,húsruha” és úgy egyáltalán az összes olyan kreáció, melyeket az énekesnő a klipjeiben viselt. Az igazi nagy áttörés, a szupersztár-státusz, a Mother Monster éra a 2011-es Born This Way albummal teljesedett ki, ezért is erről a lemezről választottam jelen írásom tárgyát, a Yoü and I dalhoz készített klipet.

A majd’ hat és fél perces videóklip korántsem tekinthető egységes kisfilmnek, ahhoz túl fragmentált, éppen ezért bármiféle történeti rekonstrukcióval, legyen az lineáris avagy retrospektív, felesleges vesződni. A klip multimediális élményt kínál, a kép és a szöveg látszólagos összecsengését, de kísérleti jelleggel eltekintek a szövegtől, így az értelmezés csakis a képi megjelenítésre összpontosul (Mute ON). Laurieann Gibson videóklipje egyfajta modern Frankeinstein-feldolgozás, Mary Shelley Frankenstein, avagy a modern Prométheusz c. művének posztmodern parafrázisaként is megállja a helyét. A férfi az élet laboratóriumi körülmények közötti előállításával teremtőként van jelen, de az általa kreált szörnyek csak a külső szemlélő számára tűnhetnek visszataszítónak. Az ő szemszögéből a teremtményei egyszerre esztétizáltak, hiszen a saját vágyai tárgyiasulásai, illetve erotizáltak, ahogyan arra a többszöri testi kontaktus is rávilágít. Akárhogy is nézzük tehát, nem a lény(ek) léte a szörnyűség, hanem létrehozásának aktusa. 

A szörny és teremtőjének integrált érzelmi viszonyrendszerének alapja egy szado-mazochisztikus szerelmi kapcsolat, ami egy alá-fölérendelt hierarchiát feltételez kettejük között, elég csak megnézni az erőszakos közösüléseket és a különböző szörnyalakok passzivitását – bár kivételt képez ez alól a sellő perszóna. Pont emiatt érezhetjük, hogy a szerepek felcserélhetőek: a vágy tárgyiasult alakja magában foglalja a kölcsönös, egymás iránti vágyakozást, ez pedig a másik uralhatatlanságához vezet, ahogyan azt a sellő és a férfi meghitt pillanataiban látjuk.Ovidius Átváltozások c. kötetének Tizedik könyvében Pygmalionról történetéről olvashatunk, aki szobrászként beleszeretett saját, élettelen alkotásába. A Yoü and I tehát nem csak mint modern Frankeinstein-, de Pygmalion-feldolgozásként is felfogható, amennyiben a teremtő férfi szerelemre gyúl élettelen kreációi iránt. A klip egyes részeiben egy halott menyasszonyt látunk, legalábbis az alabástrom bőrén lévő hullafoltok erre engednek következtetni. Egyébként érdemes feltennie a kérdést, miszerint a kísérletezések eredménye a halál vagy a halál utáni élet különböző variációi?

A Yoü and I-ban szembetűnő, hogy a test nemcsak határtalanul tökéletesíthető, alakítható, hanem lebontható, szétszedhető, összerakható, elemei végtelenül variálhatók, Lady Gagának egyfajta transzhumán identitást kölcsönözve. A posztmodern kor és a popkultúra lehetőséget teremt különböző identitások és a sztárkultusz megteremtésére. Ne felejtsük el, hogy az énekesnő egy intertextuális utalásból született, a média által kreált figura, éppen ezért ezek a felvett perszónák alkalmasint performanszként is értelmezhetőek. Lady Gaga munkásságát, művészetét divat elvből elutasítani, szenzációhajhásznak és gagyinak megbélyegezni, de ennél sokkal nagyobb baj, ahogy a populáris kultúrához viszonyulnak kicsiny hazánkban. Lépjünk túl ezen az elitista felfogáson, és legyünk nyitottak annak a kornak a kultúrájára, amelyben élünk!

A bejegyzés trackback címe:

https://akritizator.blog.hu/api/trackback/id/tr9312475389

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ügyfélszolgálatos 2017.05.04. 11:51:04

Lehet, hogy azért utasítja el az ember, mert szar nem? Semmi eredeti zenéje nincs....

erkölcsi hulla 2017.05.04. 12:56:12

"munkásságát" - hehe ez jó :D

Kovacs Nocraft Jozsefne 2017.05.04. 12:58:22

"de ennél sokkal nagyobb baj, ahogy a populáris kultúrához viszonyulnak kicsiny hazánkban."

Talán baj, hogy Lady Gaga helyett inkább Dorothea Röschmannt, Plácido Domingót, Rolando Villazónt vagy Juan Diego Flórezt szeretem/hallgatom?

"Lépjünk túl ezen az elitista felfogáson, és legyünk nyitottak annak a kornak a kultúrájára, amelyben élünk!"

A fent említettek is e kor kultúrájának részei.

erkölcsi hulla 2017.05.04. 12:59:23

A kor kultúrája, a gender-ideológia , a harmadik hullámos 'feminizmus', a PC agymosás.
Ezt vagy elvből elutasítod, vagy agymosott zombivá válsz.

Annie Oakley 2017.05.04. 13:58:48

Aki nem szereti, ne szeresse. Ízlések és pofonok. De! Azért azt ne vitassuk már el, hogy zseniális, egyedi hangja van, amit használni is tud, nem mellesleg kiváló dalszerző, és ő maga is jól játszik pl. zongorán. Szóval nem egy butuska popénekes, akinek megmondják, mit adjon elő, és készen kapja a dalokat! Mellesleg a dalai tele vannak utalásokkal, idezetekkel, jol ismeri nem csak a 20. századi könnyűzenei kultúrát, hanem a kortárs művészetet is. Ha valaki "sznob", akkor csamcsoghat ezeken élvezettel (mint én), aki nem, annak maradnak az így is jó slágerek. A sok semmitmondó, üres popsztárocska után ő legalábbis egy David Bowie szintű előadó.

Asuka02 2017.05.04. 17:27:02

@ügyfélszolgálatos: Pop előadó, a maga zenei stílusában szerintem képes volt újat mutatni, de a cikkben inkább igyekeztem a vizuális művészetét megragadni.

Asuka02 2017.05.04. 17:29:42

@Kovacs Nocraft Jozsefne: Igaza van, akkor inkább azt kellett volna mondani, hogy a szokottól eltérő, más ízlésvilággal rendelkezdő előadókra is fordítsuk a tekintetünket. Az ízlés szubjektív, de a másra való nyitottság nem. :)

Asuka02 2017.05.04. 17:34:51

@erkölcsi hulla: Az az agymosott zombi, aki kultúrálisan bezárkózik és sajátságos tagadásban él. A világ változik, és vele együtt az "általánosnak" vélt eszmék is.

Asuka02 2017.05.04. 17:37:56

@Annie Oakley: A zenéjét például én sem szeretem, a cikkben leírtak szerint így hangtalanul néztem a klipet, így ténylegesen csak a képi világra tudtam koncentrálni. Az általad leírtakban mind igazat adok, én is valami ehhez hasonlóra szerettem volna felhívni a figyelmet. :) Az Artpop lemeze egy az egyben egy nagy intertextuális utalás a zenei világot meghatározó előadókra.

Annie Oakley 2017.05.05. 11:12:44

@Asuka02: Ezt ismered? Gaga és Abramovic

erkölcsi hulla 2017.05.05. 12:35:08

@Asuka02: Munkássága mondjuk Karinthy-nak, vagy Bach-nak volt, nem ennek a picsának. A zenéjével semmi bajom, ízlések és pofonok, én bármit meghallgatok.

"Az az agymosott zombi, aki kultúrálisan bezárkózik és sajátságos tagadásban él. A világ változik, és vele együtt az "általánosnak" vélt eszmék is."
- ezen most nagyon sokat lehetne vitatkozni. Kezdjük a zsidók kedvenc témájával így 70 év után is: a nácik a fentiek szerint, teljesen jók voltak, mert akkor ez volt az általánosságban elfogadott eszmék is. Nos? Több 70 millió ember szerint ez volt az általános eszme.

-Most meg azért vagyok agymosott, mert nem értek egyet az exhibicionista, szexista, nőistenítő ribanc-kulturával? Akkor maradok is agymosott inkább.
Szóval nem a zenével magával van gondom, hanem amit sugall, és képvisel.
süti beállítások módosítása