James McAvoy 23 felé szakad

Széttörve - Kritika

2017. január 11. - J103Baronski

M. Night Shyamalan kezdetekben szárnyaló karrierje összetört, pont úgy, ahogy Kevin személyisége is. Viszont utóbbival ellentétben a rendező úrnak még van lehetősége a javításra. Olyan ominózus hulladékhegyek után mint Az utolsó léghajlító és A Föld után (és a többi) igazából nem csoda, hogy Shyamalan inkább az alacsony költségvetésű filmekhez fordult (vagy kényszerült). Ennek példájára ott a tavalyelőtti Látogatás és ezen cikk alanya, a Széttörve is. Kevin szerepében James McAvoy egy több személyiségre - konkrétan 23-ra - szakadt figurát alakít, hamarosan pedig elérkezik a 24. én ideje is. De ennél talán csak égetőbb kérdés van: Shyamalan képes egy jó filmet letenni az asztalra?

s_fr.jpg

Szóval adott egy egy 23 felé szakadt férfi, aki elrabol három lányt. A 24. én érkezéséhez tökéletesek lesznek szemtanúnak. Míg a lányok fogságban sínylődnek, addig Kevin egyik énje titokban segítségért kiált terapeutájának. Körülbelül ennyi az Széttörve alapja röviden. Pont elég egy ilyen thrillerhez. A film ugyanis a játékidejét kihasználja és a borzongatás, feszültségkeltés mellett hagy időt megismerni Kevin helyzetét, belső hatalmi rendszerét és kicsit a múltját is. Mind a 23 személyiség nem lehet rossz szándékú, így aztán Kevin mint főgonosz karaktere nem egy szinte karikaturisztikus gonosz, hanem egy rétegelt figura.

s_02.jpg

Anya Taylor-Joy a Witch után egy újabb horrorsztoriba csöppent.

Dr. Fletcher, Kevin terapeutája a néző számára nyújt támaszkodót. Megismertet minket Kevinnel, olyan viszonyba hoz vele, mintha mi is ismernénk őt évek óta. Mindezek mellett a betegség további magyarázatairól is rajta keresztül informálódunk. És egy kulcs pillanathoz is elengedhetetlen lesz, ugyanis... Nos, erről a filmről nehéz spoilerek nélkül beszélni, de próbáljuk meg. Ugyebár itt van nekünk M. Night Shyamalan, aki híressé és hírhedté egyaránt vált befejezéseitől. Legyen elég annyi, hogy a film utolsó negyed órája számomra elég sok fejtörést okozott. Nem feltétlenül azért, mert bonyolult lenne (nem az), csak beleilleszteni a film világába nehéz. Viszont ha visszagondolok az elmúlt másfél órára és látom az utolsó pár másodpercet már minden érthető. Maradjunk annyiban, hogy érdemes átgondolni a látottakat, mielőtt ítélkezünk, mert nagyobb hülyeségnek tűnik, mint amennyire valójában az.

Körülbelül ilyen keserédes csalódás volt az Széttörve. Aztán miután összeállt a kép, máris megjött kedv újranézni egy másik Shyamalan filmmel egyetemben. Szóval az első bekezdésben feltett kérdésre a válasz: igen, Shyamalan valóban egy jó filmet csinált. És ha ebben nem is értünk egyet, abban legalább megegyezhetünk, hogy James McAvoy kisajtolja a szerepéből, amit csak tud. Élmény őt nézni. Igen, vannak problémák. Néhol a hangvágás kifejezetten furcsa, Kevin személyiségei sokszor szélsőségesek, van egy szál, ami feleslegesen ilyen hosszú, de ezek legyenek a legnagyobb problémák.

s_01.jpg

James McAvoynak még női énje is van.

Valahogy így néz ki, mikor valaki egy nagy esés után összeszedi magát. Most, hogy Mr. Shyamalan ezt megmutatta, csak azt tudjuk kérni tőle, hogy ne is adja alább. Nincs szükség újabb léghajlítókra. Haladjon a maga útján, gondolja át a dolgait. Lassan, de biztosan visszanyerheti, amit elveszített. Az Széttörve pedig álljon itt mementóként, hogy ez volt az a pont, mikor Shyamalannak valóban sikerült magát összekaparnia.

A bejegyzés trackback címe:

https://akritizator.blog.hu/api/trackback/id/tr112116941

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.