Karácsony környékén mindig befut néhány olyan film a mozikba, amik arra hivatottak, hogy kielégítsék azon nézők igényeit, akik valami romantikus komédiát szeretnének nézni, de már kívülről fújják az Igazából szerelemet. Az egyik ilyen filmet idén Spanyolország szállította nekünk.
Barcelona lakosai lázasan készülnek a karácsonyra, és szenteste során mindenki másképpen tapasztalja meg a szerelmet. A romantikából kiábrándult Miguelben újra felébred a remény, amikor az ünnepi parádén a tömegben észreveszi húsz éve nem látott szerelmét, és a nyomába ered, hogy ne veszítse el őt örökre; kutatásában egy kotnyeles fotóslány segíti őt. A fiatal pár, Carles és Laura az első karácsonyukat ünneplik kisbabájukkal, de a kapcsolatuk közel sem felhőtlenül boldog. Az idős hölgy, Carmen nagy bejelentéssel készül a családja számára, de nem biztos benne, hogy mindenki örömmel fogadja majd a hírt. A menthetetlen romantikus Oscar barátai unszolására elhatározza, hogy ezúttal úgy lesz egyéjszakás kalandja, hogy nem lesz rögtön fülig szerelmes a partnerébe. Adrian és Angel szobatársak, akik mindenen megosztoznak, de amikor megismerkednek egy bevállalós futárcsajjal, belátják, hogy nem minden esetben jó az osztozkodás. A magányosan élő nyugdíjas, Jaume pedig váratlan látogatót kap egy francia nő személyében, aki a múltja egy olyan részletét eleveníti fel előtte, amiről már régen elfeledkezett.
A fenti összefoglalóból is jól látszik, hogy a Hóesés Barcelonában sem tér el az Igazából szerelem által lefektetett alapoktól (a film rendezője, Dani de la Orden láthatóan szeret jól bevált recept alapján dolgozni, ugyanis három évvel ezelőtt már csinált egy nagyon hasonló, szintén Barcelonában játszódó filmet, csak azt Szent Iván éjszakája köré építette fel). Különböző életkorú és hátterű emberek a szeretet ünnepén keresik a szerelmet, csak ezúttal nem Londonban, hanem Barcelonában. A szokásos romkom-recepttől sem tér el alapvetően: a felmerülő konfliktusok súlyát viccekkel és csípős megjegyzésekkel igyekszik enyhíteni, és bármilyen kilátástalannak tűnik egy adott szereplő vagy egy párkapcsolat helyzete, a film végén persze minden jóra fordul és győz a szerelem. Szerencsére nem mindegyik cselekményszál kapott ilyen egy kaptafára készült lezárást, például Miguel története egész melankolikusan végződik, Adrian és Angel sztorija pedig inkább a humorra lett kihegyezve, mondhatni „buddy comedy”- jelleget kapott.
Szóval úgy összességében a Hóesés Barcelonában történeti szempontból nem nyújt sok újdonságot a többi karácsonyi romantikus komédiákhoz képest. Ez persze nem jelenti azt, hogy maga a film ne lenne élvezhető. Az egyes történetszálak egyszerűségük ellenére átélhetőek, a színészek szerethetővé tudják tenni az általuk játszott figurákat (külön kiemelném Miguel és a fotóslány duóját). Az pedig külön tetszett, hogy dacára annak, hogy a történet Barcelonában játszódik, a készítők nem akarták mindenáron beleszuszakolni a filmbe a katalán főváros jellegzetes tereit és látványosságait, ezzel akaratlanul is egy imázsfilmet faragva a produkcióból.
Azért a hibák mellett sem mehetünk el szó nélkül. A film alapkoncepciójából fakadóan nem minden történetszál kap egyenlő figyelmet, pedig úgy érzem, hogy az arányok változtatásával többet ki lehetett volna hozni egyes karakterekből. Az operatőri munka viszont meglehetősen középszerű, jellegtelen lett, és a Hóesés Barcelonában is beleesik abba a gyakori hibába, hogy egy drámai helyzetet azzal akar vizuálisan érzékeltetni, hogy beletolja a színészek arcába a kamerát. A nagyrészt spanyol popslágerekből összeállított zene megfelelő aláfestést nyújt, de valószínűleg a moziból kilépve már semmit nem fogunk tudni felidézni belőle.
Nem a Hóesés Barcelonában lesz az új Igazából szerelem, ilyesmit ne is várjon tőle senki. Ettől függetlenül arra a másfél órára kellemes kikapcsolódást tud nyújtani a film, amíg beülünk a moziba, és talán az egyedi helyszín miatt tovább megmaradhat az emlékezetünkben, mint a többi karácsony környékén ránk zúdított romantikus komédia.
