Két évvel ezelőtt a Cartoon Network merész vállalkozásba fogott: a csatorna történetében először készítettek egy minisorozatot, amit mindössze egy hét alatt le is vetítettek. Vajon az újszerű formátumnak köszönhetően valami különlegeset sikerült alkotniuk, vagy az Over the Garden Wall (magyarul Túl a kerítésen) végül ugyanolyan lett, mint a Cartoon Networkön futó többi animációs széria? A válasz igen is, meg nem is, de ennél azért bonyolultabb a helyzet.
Történetünk főszereplői egy meglehetősen szokatlan testvérpár: az idősebbik fiú, a folyton aggodalmaskodó Wirt, és a szétszórt, de örök optimista öccse, Greg. Ők ketten eltévedtek egy rejtélyes, végtelennek látszó erdőben, és amíg Wirt kétségbeesetten próbálja keresni a kiutat a rengetegből, addig Gregnek a legfőbb gondja az, hogy milyen nevet adjon a békájának. Vándorlásuk közben furcsábbnál furcsább helyszínekre jutnak, például egy faluba, aminek a lakói faragott tököket húznak a fejükre, egy iskolába, ahol ruhát viselő állatok tanulnak, vagy egy gőzhajóra, amit békák népesítenek be. Útjuk során a beszélő madaraktól kezdve a boszorkányokig sok érdekes figurával találkoznak, többek között egy mogorva favágóval, aki azt tanácsolja nekik, hogy minél hamarabb hagyják el az erdőt, mert a fák között ólálkodik a Bestia, aki pont a hozzájuk hasonló gyanútlan utazókra feni a fogát.
A sorozat ötletgazdája és alkotója Patrick McHale, akinek a korábbi, „Tome of the Unknown” c. rövidfilmjét veszi alapul. Maga McHale egyébként nem számít újoncnak az animáció világában: korábban olyan Cartoon Network-sorozatokon dolgozott, mint a Nyomi szerencsétlen utazásai és az Adventure Time. Ez meg is látszik abban, hogy az Over the Garden Wall bizonyos mértékben magán viseli a csatorna rajzfilmjeinek alapvető jellegzetességeit, de ugyanakkor kellően egyedi hangvétellel bír, és a története kerek, lezárt egészet alkot.
Ugyan a sorozat első felében sokkal inkább ez a pikareszk jelleg érvényesül, ahogy Wirt és Greg vándorol az erdőben, és látszólag összefüggéstelen epizódokba keverednek. Azonban az utolsó epizódokra világossá válik, hogy van összefüggés a részek között, és a legtöbb történetszálnak megvan a maga jelentősége (érdemes legalább kétszer megnézni a sorozatot, hogy az összes utalást felfedezzük). A végére pedig sikerült még egy csavart is behozni a cselekménybe, de ha ennél többet írnék róla, az már bőven kimerítené a spoiler fogalmát. Ennek a felfedezését az olvasóra bízom.
Az Over the Garden Wall egy igazán különleges keveréke a régi és az új tendenciáknak. Elég például a grafikát megnézni: a főbb karakterek formái inkább lekerekítettek, mint szögletesek (kivéve talán Wirt csúcsos sipkáját), ezzel is illeszkedve a manapság divatos Cartoon Networkös látványvilágba. Ugyanakkor a hátterek nagyon szépen kidolgozottak, már-már festményszerűek, az ebben mozgó szereplők kinézete pedig a múlt század eleji mesekönyvek illusztrációit idézik. De ugyanígy a sorozatban megjelenő humor forrása is sokféle, a kabarészerű jelenetektől kezdve a finomabb, verbális humorral is találkozhatunk. Továbbá ott vannak még a dalok is, melyek szintén változatosak, a jazzes, bluesos beütésű nótákon kívül hallhatunk népzenei ihletésűeket is.
Mindezek ellenére viszont az Over the Garden Wall egy egészen melankolikus, helyenként egyenesen sötét, vagy akár ijesztő sorozat is. Ahogy Wirt és Greg az őszbe hajló erdőben barangolnak, olyan helyzetekbe kerülnek, melyek próbára teszik kapcsolatukat és saját képességeiket is. A két fiú karakterén keresztül a sorozat egyszerre tud olyan, kicsiket és nagyokat egyaránt megmozgató témákról beszélni, mint a testvéri szeretet, a felelősségvállalás és a felnőtté válás. A másik központi téma maga az Ismeretlen, és az ember ehhez kapcsolódó kétoldalú érzelmei. A Bestia vészjósló alakja jelképezi az ismeretlentől való elemi félelmünket, ugyanakkor az erdő érdekes helyszínei és annak lakói arra csábítanak minket, hogy minél többet tudjunk meg róluk, ehhez viszont azon a bizonyos kerítésen, a komfortzónánkon túlra kell merészkednünk.
Ehhez méltóan a sorozat szereplői kezdetben egysíkú karaktereknek tűnnek, de ahogy halad előre a történet, úgy egyre többet tudunk meg róluk és a motivációikról. Talán meredek a következő párhuzam, de engem személy szerint Hayao Miyazaki és a Studio Ghibli filmjeire emlékezetet ezen a téren, ugyanis senki sem az, aminek első ránézésre tűnik. A szereplőkkel való azonosulást könnyíti meg az is, hogy a színészek kellő érzékenységgel játszva keltik életre a figuráikat. Külön kiemelendő a Wirtet megszólaltató Elijah Wood, de még a kisebb szerepekben is olyan nagy neveket fedezhetünk fel, mint Christopher Lloyd, John Cleese és Tim Curry.
Kockázatos lépés volt a Cartoon Network részéről ezzel az újfajta formátummal való kísérletezés, de ha van olyan történet, aminek kifejezetten jót tesz a minisorozat-jelleg, akkor az az Over the Garden Wall. Valószínűleg nem fogja elnyerni mindenki tetszését maradéktalanul, de aki ad neki egy esélyt, és egy hideg őszi estéből rászánja azt a két órát, annak biztosan olyan élményben lesz része, amit nem fog egyhamar elfelejteni.
