Öngyilkosok akcióban

Suicide Squad kritika

2016. augusztus 06. - Ik4r0s

Mikor jött a hír, hogy filmet készítenek a DC-nél a Suicide Squad képregényekből, sokan előre temették a filmet. Arra a bizonyos i-re a pontot Jared Leto Jokere tette fel, aki inkább hasonlít egy stricire, mint egy őrült bohócra. Ebben az egyben én is egyetértek, és lehet, hogy velem van a baj, de nekem tetszett a film. Nem azt mondom, hogy hanyatt estem a látottaktól, de pontosan azt kaptam, amire vártam. Egy színes, őrült akciófilmet, egész pofás karakterekkel, és itt jegyezném meg, hogy az elektronikus zene remekül működött. De pontosan mi az, ami miatt szinte az összes kritikával szembemegy a véleményem? 

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy meglepődöm a negatív kritikákon, elvégre a film marketingesei és maga David Ayer sem volt valami kreatív jó pár dolgot illetően. A történet roppant egyszerű, dióhéjban arról szól, hogy Amanda Waller a kormány szolgálatába akarja állítani a szuperhősök ellenfeleiből álló bagázst. Ez azért jó Amandának, mert antihősökkel harcolhat az esetlegesen felbukkanó gonoszok ellen, s ha valami nagyobb baj van, akkor könnyedén az Osztagra foghatja. A sztori ennél nem tartogat sokkal többet, mégis van benne valami, amit szerintem sokan nem vettek észre. A tagok között nincs egyetértés, és ha csak egy apró szikráját is érzékeljük a kompromisszumnak, akkor az kisvártatva elillan. De hé! Elvégre őrültekről beszélünk, akik között a 'piromániástól' kezdve, a mesterlövészen át, egészen a mutáns krokodilig találhatunk mindenféle teremtményt. A film eleje roppant gyengén indul, és ilyen eddig még meg sem fordult a fejemben, de majdnem elhagytam a termet. A kapkodás és a pár perces karakter-bemutatók eszméletlenül hektikussá teszik a kezdést, és nagy valószínűséggel a további, kicsit visszafogottabb pörgés sem tetszett sokaknak. Ha maradunk a narratívánál, akkor megjegyezném, hogy leginkább hullámhegyek- és völgyek váltakozásához lehet hasonlítani, mivel egy hosszabb akciójelenet után következik egy rövidebb nyugalmi időszak. Ezt Ayer valószínűleg azért vezette be, mert ezek nélkül szó szerint kirobbanna belőlünk az adrenalin. Igen, kedves olvasó, ez a 130 perc bőven felér fél napnyi extrém sporttal, mert bár alig tudod követni a vásznon lévő akciót, mégis élvezed. 

Beszéljünk egy kicsit a karakterekről, akik között van kidolgozott és kidolgozatlanabb, s nézzük meg, hogy hogyan teljesítettek a színészek! A Harley Quinnt alakító Margot Robbie az utolsó kis arcrezzenésig ki lett találva, ugyanis nemcsak eszméletlenül szexi, de még rendkívül őrült is. Amennyire pocsék színésznek tartottam a Wall Street farkasában, annyira volt remek kétarcú bohócként. Joker a szó szoros értelmében az ujjai közé csavarta az egykor doktorként dolgozó Harleen Frances Quinzelt, akin elektrosokk-kezelés és megannyi zakkant, elmebeteg dolog után vette át végleg az uralmat. Quinn ezek ellenére egy szerethető és tettrekész gyilkológép, aki Jokernél csak a táskákat és a ruhákat szereti jobban. Deadshotról is rengeteg dolgot megtudunk, ugyanis ő nem a partnerének, hanem a kislányának szeretne megfelelni, akinek úgy él a fejében édesapja, mint egy lelketlen gyilkológép. Bár nem sokat téved a kiscsaj, mivel a fater tényleg egy bérgyilkos, de azért helyén van a szíve, és ha nehezen is, de megálljt tud parancsolni a ravaszhúzó ujjának. Még talán a Boszorkány az, akit alaposan megírt Ayer, aki egy roppant érdekes és sötét karakter, illetve a történet alakulásában is nagy szerepet kap. A Marvelnek üzenem, hogy valahogy Apokalipszist is így képzeltem el, mint a boszit, elvégre ő tényleg egy megrögzött ős (most figyeljetek) metahumán, aki egyetlen ujjcsettintéssel át tudja venni a Föld felett az uralmat. Tudom, hogy ebben a karakterben még bőven van potenciál, és bízom benne, hogy nem hagyják elkallódni. Szomorú, de e 3 karakter mellett egyedül El Diablo eredettörténetéből kaptunk ízelítőt, míg Killer Croc és Boomerang életéről semmit sem tudunk. A legfájóbb pontról is szeretnék beszélni, amit Joker testesít meg. Nem véletlenül maradt le minden csoportképről és szerepelt kevesebbet a trailerekben. Tudom és megértem, hogy Heath Ledger után mázsás súly nehezedett Letora, de ez nem mentség arra, hogy ennyire rosszul játssza el sokunk mosolygó gyilkosát. Annyira felháborít ez a gyilkosnak csúfolt strici Joker, hogy azt elmondani sem tudom, ezt pedig a borzalmas szinkron csak még inkább fokozza. Egy szimpla őrült mindenféle különösebb erény nélkül, és itt sajnos be is fejezem, mert nem érdemel több leütést ez a szánalmas alakítás.

De akkor mégis miért éri meg a pénzét az Öngyilkos Osztag? A végtelenségig színes és giccses látványért, ami a vágások gyorsasága és a villogások miatt beleég a retinádba, ezért epilepsziásoknak egyáltalán nem javaslom a filmet, mert a néző egyfajta hipnózisra ül be. Higgyétek el, nem rossz ez, és a történet dinamikájához is remekül passzol, erre a helyenként felbukkanó elektronikus zenék még rátesznek egy lapáttal. A film végén hallható Heathenst pedig, kérem szépen, már most a nyár slágerének nyilvánítani. Egy szó, mint száz, én nem értek egyet a kritikákkal, sőt szembemegyek velük, mert ha nem is kaptunk egy remek szuperhős filmet, de a Marvel visszafogott, steril történeteivel szemben, ellenpólusként bátran felmutatható a Suicide Squad.  

A bejegyzés trackback címe:

https://akritizator.blog.hu/api/trackback/id/tr258987164

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása