Univerzumok között

Rick and Morty kritika

2016. június 18. - Illisz Balázs (Balus)

Ha megkérne valaki arra, hogy ajánljak neki a jelenleg futó animációs sorozatok közül egy igazán jó darabot, akkor véletlenül sem a Family Guyt mondanám, de még csak nem is A Simpson-családot, hanem jelen írás tárgyát, a 2013 óta az Adult Swimen vetített Rick and Mortyt. Sőt, tovább megyek: a Rick and Morty nem csak animációként, hanem általánosságban véve az aktuális sorozatmezőnyben is egy igazán kiemelkedő darab.

Ki ne álmodott volna arról gyerekkorában, hogy a semmiből betoppan az életébe egy régen látott rokon, aki mindenféle kalandos utakra magával visz minket? A tizenéves, kissé butácska Morty, valószínűleg azt kívánja, bárcsak ne vele történt volna meg mindez. A nagyapja, Rick rendszeresen magával rángatja a kiruccanásaira, ha tetszik, ha nem. És itt most nem arra kell gondolni, hogy elviszi magával horgászni a közeli tóhoz: Rick ugyanis egy zseniális feltaláló, aki a házilag barkácsolt űrhajójával és portálvetőjével képes idegen világok és párhuzamos valóságok között utazgatni. Kalandjaik során bizarrabbnál bizarrabb, gyakran életveszélyes helyzetekbe kerülnek a multiverzumban. Közben a Galaktikus Föderáció állandóan hőseink sarkában van, és hamarosan kiderül, hogy Ricknek sokkal több van a rovásán, mint ahogy azt képzeltük.

Ahogy az a fenti szinopszisból olvasható, maga az alapszituáció nem éppen a legeredetibb (van ugyan egy átívelő történetszál, de ennél többet mondani róla vétek lenne, jobb, ha mindenki magának fedezi fel). Ami igazán különlegessé teszi a Rick and Mortyt, az a látszólag végtelen kreativitás, amit a két alkotó, Dan Harmon (a Community korábbi showrunnere) és Justin Roiland hozzáadott a sorozathoz. Komolyan mondom, más szériák több év alatt sütnek el annyi poént és eredeti ötletet, amit Harmon és Roiland a két évadba belesűrített.

Persze itt is előkerülnek az olyan, sokszor már elkoptatott sci-fi sablonok, mint például a párhuzamos univerzumok vagy az utazás az álmok világába, de a készítők ezekhez a témákhoz is olyan szabadsággal és képzelőerővel nyúlnak, amilyet ritkán látni. Aztán ott vannak a végképp elborult epizódok, mint amikor Rick egy akkumulátorban létrehoz egy mikroverzumot, és annak lakóival megtermelt energiát arra használja fel, hogy meghajtsa az űrhajóját és feltöltse a telefonját. Vagy ott van az egyik kedvenc részem, amiben gyakorlatilag csak annyi történik, hogy hőseink tévét néznek. Igen ám, de van egy csavar: Rick olyan módon bütyköli meg a készüléket, hogy az képes lesz fogni a létező valóságok összes tévéműsorát. Itt aztán végképp elszabadul az írók fantáziája.

De ne tévesszen meg senkit a humor, mert a Rick and Morty egyben nagyon sötét és groteszk is tud lenni. Harmon és Roiland gyakran kifejezetten komoly kérdéseket feszegetnek az epizódok keretein belül. Ennek megfelelően ahol kell, érzelmekben sincs hiány, és a sorozat szemét módon akkor képes gyomron vágni a nézőket, amikor nem számítanak rá. Maguk a szereplők sem a megszokott, egysíkú rajzfilmfigurák, hanem kidolgozott és fejlődő karakterek. Rick első nézésre egy nagyképű, önző alkoholista, de később kiderül róla, hogy törődik a családjával, és bármit megtenne az unokáiért. Morty kezdetben egy együgyű kis szerencsétlen, nincsenek barátai, és kénytelen mindig a nagyapjával sodródni, de ahogy halad előre a sorozat, úgy válik egyre ügyesebbé és talpraesettebbé. De ott van még Morty nővére, Summer, aki a tipikus, megmentésre váró tinédzserlányból egy kompetens karakterré érik, és állandó útitárs lesz Rick és Morty mellett. A szüleik, Beth és Jerry szintén kedvelhető figurák, és ugyanez elmondható a gyakran csak egy epizód erejéig felbukkanó mellékszereplőkről is.

A grafika és a karakterdesign ugyan szépnek nem igazán nevezhető, de kellően egyedi és részletes, remekül illik a sorozat hangulatához. Az aláfestő zenéket és a színészek munkáját szintén nem érheti panasz, a kisebb epizódszerepekben pedig olyan híres komikusokat és színészeket fedezhetünk fel, mint Stephen Colbert, a Key & Peele duó, Alfred Molina és Christina Hendricks.

Bátran ajánlom mindenkinek a Rick and Mortyt, aki csak egy kicsit is szereti a science-fictiont, és vevő az elborult humorra. Engem a sorozat megvett kilóra, és már tűkön ülve várom a harmadik évadot.

A bejegyzés trackback címe:

https://akritizator.blog.hu/api/trackback/id/tr628820664

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Akimboteen 2016.06.19. 11:50:40

A leírás alapján kicsit emlékeztet a Mézga Aladár utazásaira, csak kicsit aktualizálva a mostani fiatalságnak és ízlésvilágnak.

Illisz Balázs (Balus) 2016.06.19. 12:44:04

@Akimboteen: Őszintén szólva nem gondoltam még erre a párhuzamra, de van benne valami.

Amiből viszont egyértelműen merítettek a készítők, az a Vissza a jövőbe-trilógia. Justin Roiland még 2006-ban csinált egy elég obszcén videót "The Real Animated Adventures of Doc and Mharti" címmel, amit amolyan fricskának szánt a Universal Pictures-nek, amiért eltávolíttatták vele néhány korábbi munkáját. Később ezek a karakterek szolgáltak Rick és Morty prototípusaként.

$pi$ 2016.06.19. 13:46:04

Tényleg király, kár, hogy most épp nem megy.

Illisz Balázs (Balus) 2016.06.19. 14:17:10

@$pi$: Dan Harmon egy rendezvényen azt nyilatkozta, hogy valamikor az év vége felé várható az új évad, ami összesen 14 részes lesz.