Michael Bay meg nem értett mesterműve

Transformers 3 - Kritika

2016. április 01. - J103Baronski

Michael Bay korunk egyik leginkább lenézett hollywoodi rendezője. Minden egyes alkotásával a filmművészet előtt jár megannyi lépéssel, azonban ezt a nézőközönség egyszerűen nem képes feldolgozni. Az egyébként magyar származású, Öböl Mihály néven született rendező munkája kiváló minden egyes aspektusában, mely korszakos mesterművében, a Transformers trilógiában csúcsosodik ki. Innovatív szerzői mivoltát mi sem hangsúlyozza jobban, minthogy ő egy trilógiának már a negyedik részét is elkészítette, valamint már készül az ötödik felvonás is. Jelenleg Bay leginkább félreértett klasszikusáról szeretnék egy keveset írni, a Transformers 3-ról, melynek alapjaiban kellett volna megváltoztatnia a filmgyártást, és mégsem tette.

tf03.jpg

A történet szerint Shia LaBeoufnak kellett még egy kis zsebpénz, ezért ismét magára öltötte Sam Witwicky ikonikus figurájának a szerepét. A közönség kedvence ismét újabb kalamajkába keveredik egyetlen barátaival a szülein kívül:  az autobotokkal.  A forgatókönyvírók még mindig nem találtak új ellenséget Megatronon kívül, vagyis igen, de mégsem. A Transformers 3-at igazából eme szerzői őszinteség teszi azzá a kapitalista társadalomkritikává, ami. Puszta megfigyelőként, a Transformers 3 mindössze egy látványos masszának tűnhet, azonban ez nem igaz...

tf01.jpg

A mostani fenyegetés a Holdról érkezett. Egyértelmű utalás az 1902-es Utazás a Holdba című filmre.

Michael Bay kiválóan bánik robbanásaival, s azokat felhasználva újszerűen meséli el a globalizáció és iparosodás keserédes történetét. A robbanások színárnyalatai, méretei, hangjai valójában az ősrobbanást szimbolizálják, s amolyan felgyorsított fejlődést prezentálnak a nézőnek. Felgyorsult a világ, s Bay - munkásságában már sokadjára -, nem győzi hangsúlyozni ennek fontosságát. A robbanások után bekövetkezett pusztítás eme fejlődés maradványa, ez marad a hatalmas evolúció és technológia forradalom után: por és hamu.

A Bay művészetét illető kritikák egyik legnagyobb célpontja a gyermekded humor és a gyenge párbeszédek. Ez igazából közvetlen kritika a nézőre. A Witwicky család és az összes többi szereplő mind egy görbe tükröt állít a társadalom elé. Dialógusaikat és monológjaikat átitatja a modern kor egyszerű emberének butasága, a technika negatív hatása az emberiségre. Nem hiszitek? Itt a bizonyíték!

tf04.jpg

Rosie Huntington-Whiteley demonstrálja színészi képességeit.

A Transformers filmek részről részre lettek rosszabbak a "hozzáértő" kritikusok és a nézőközönség megítélése alapján. Ez nem véletlen, Bay mesteri tervének ez ugyanis szerves része. Az autobotok és az álcák egy technológiai újítást hoztak be Witwicky életébe, és akkora hatással voltak a Földre, melyet akár az ipari forradalommal is párhuzamba lehet állítani. Egyre butulnak az emberek, ahogy elérünk napjainkig, és egyre butul a franchise, ahogy elérünk a Transformers 3-ig. Véletlen lenne? Nem! Ez Michael Bay posztmodern zsenije, mely felidézi a korai francia kritikusokat, s magát a szerzők politikáját, ami szerint a szerző fontosabb, mint műve. Bay pedig így rendez: az életműve fontos, nem a művei konkrét minősége. A Transformers 3 ennek az életműnek a csúcspontja, megkoronázása.

tf06.jpg

Pusztítás és robbanások... Ami a tömegnek kell.

A humor, a sztereotíp fekete és ázsiai karakterek, a szexizmus mind-mind eme szemléletet támasztják alá, s a Linkin Park az, ami végül a halhatatlanok pantheonjába emeli ezt a filmművészeti alkotást. A színészek direkt rosszak, a történet szándékosan gyenge és inkonzisztens. Michael Bay egy igazi komédiás, sőt,, mondhatni a Komédiás valós reprezentációja a Watchmenből, aki egy viccet csinál a társadalomból, s jelen esetben a filmgyártásból is. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy a Pasadena-i Art Center College of Design nevű iskolában osztálytársak voltak Zack Snyderrel, aki pont a Watchmen című filmet rendezte. Bay tudja mit akar, mindig is tudta.

A Transformers 3 egy mesteri alkotás, nem más, mint Michael Bay - vagy ahogy itthon ismert -, a hortobágyi piromániás Öböl Mihály munkásságának gyöngyszeme, egy végletekig csiszolt gyémánt. Egy igazi Oscarra méltó mesterműről beszélünk, melyet a közönsége nem értett meg. Egyszerű látványos blockbustert vártak, és egy igazi mély szociodrámát kaptak, ahol a rossz a jó és a jó a rossz. De ez az igazi mesterművek sorsa nem? Ideje korán érkeznek, s hosszas évtizedeknek kell eltelnie, míg valódi értékeik alapján kezdik el őket megítélni.

A bejegyzés trackback címe:

https://akritizator.blog.hu/api/trackback/id/tr738547468

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Laca@blog 2016.04.01. 21:27:46

hááát.. "vicces" lett ez a bejegyzés. (nem... :P)
süti beállítások módosítása