Pofátlan HeadShot! - John Wick (2014)

2014. november 23. - Kondi_HUN

Egy könnyed kis gyilkolászásra invitálnám a Kedves Olvasókat a mozivásznak elé. Értékeljük 2014 tán legizgalmasabb akciófilmjét, ami garantáltan többszörös fejlövést szolgáltat mindenkinek aki csak látja. 

JOHN-WICK-Final.jpg

A történet szála azzal kezdődik, hogy John Wick (Keanu Reeves), az egykori bérgyilkos felesége elvesztése után egyedül marad. Saját élete így számára nem sokat ér. Egy nap betörnek hozzá és ellopják kedvenc autóját és elveszik tőle a neje egyetlen hagyatékát, egy kiskutyát. A dühös John kinyitja a pokol kapuit és üldözőbe veszi élete tönkretevőit. Ki gondolta volna, hogy az egyikőjük egykori főnökének a fia? Hát John biztos nem, viszont a szakmában sokan ismerik a nevét és félnek tőle. Okkal!

johnw3.jpg

Ezt a filmet két szóval le lehet írni: Halál laza! Ami elsőre feltűnt, hogy megfelelő humorral és feszültséggel operál a történet ráadásul mesterien összeérnek benne a szálak. Az egész film alatt a bérgyilkosok egy kicsiny államát ismerhetjük meg saját szabályokkal, sőt még saját fizetőeszközzel is. Mindenki mindenkit ismer, mindenki tudja „kollégájáról” hogy mire képes. Mesterien mutatja be nekünk, hogy itt minden mindennel összefügg. A összes fontosabb karakter kapcsolódik legalább egy ponton, így kiválóan tudja fonni a különböző szálákat, fenntartva ezzel végig a megfelelő feszültséget.

johnw.jpg

A John Wick, mint film pont annyira veszi magát komolyan mint amennyire kell. Gyakorlatilag sehogy. Történetében nem akar semmit különlegeset alkotni, előveszi a régi, jól bevált gyakorlatokat, viszont ezeket mesterien alkalmazza. A megtérő gyilkos, a bosszúálló profi személye nem nyer új értelmet Wick szélsőséges karakterében, de Keanu Reeves alakítása meglehetősen helyrerakja ezt a fajta szereplőtípust. Nem sztereotípiákat, hanem megfelelő mennyiségű emóciót visz a megformált személybe. John rengeteg érzelmet átél a dühtől kezdve a gyászon át a reményig, ám bosszújában is ember marad. Egy igazi profi, aki minden ellensége előtt jár egy lépéssel, mindenki ismeri és féli a nevét, a szakmai fiataljai az összes legendát hallották ami Őt övezi, és még saját munkaadói is rettegnek tőle. A kemény külső mögött ennek ellenére egy érzelmes ember áll, akit kísért saját múltja, és elvesztette egyetlen kiugrási lehetőségét, a feleségét így fizetve ki Istennek adósságát a sok elpusztított életért. Keanu Reeves lehengerlő szereplése segít nekünk John karakterét A-tól Z-ig átélni, segíti elmélyíteni bennünk azt, aki körül forog ez a filmbéli világ. A főszereplőn kívül minden egyes karakter megformálása megfelelő a színészek által, akár Willem Dafoe Marcus-áról, Lance Reddick hotel menedzseréről, vagy Adrianne Palicki Ms. Perkins nevű gyilkosnőjéről beszélünk, mindegyikőjük hitelesen hozza az általa megformált személyiséget. Nekem főként az imént említett menedzser karaktere tetszett a legjobban. Ő ad egyfajta plusz szórakoztató elemet az egész történetnek mi több, ez a szereplő a feszültségoldás egyik kulcsfigurája. Ha nem lett volna benne ez a fajta karaktertípus, szerintem még hiányolnánk is. 

johnw4.jpg

Az alkotás sztorija egyszerre felkavaró és szórakoztató is. Dramaturgiailag igazából a legtöbbet sikerült kihozni a forgatókönyvből. A felépítése inkább a pofátlan, nemtörődöm és laza stílusra épít mind feszültségben, mind humorban. Ezek az elemek ugyanis egymást követik. A jól megalkotott akciójelenetek alatt végig feszülten figyeljük John minden lépését, gyilkolási módszereit, mígnem a végén kapunk a képünkbe egy feltűnően hetyke feszültségoldást, amely számomra azt sugallta: „Most mindenki nyugodjon le a p****ba! Ez csak gyilkolás." Ezek a jelenetek egyszerre nyújtanak megnyugvást és humort is, természetesen az adott szituációtól függ. Aki azt képzelné, hogy ez egyáltalán nem működne egymás mellett, annak a John Wick a példa az ellenkezőjére. A megoldás itt remekül működik, erősítve ezzel az előbb említett tényt, hogy maga a film sem veszi olyan véresen komolyan magát. Az alkotók egy sajátos, laza, ízig vérig izgalmakkal és veszéllyel teli sajátos világot hoztak létre, melyben mindenki öltönyt viselve varrja el az utolsó szálakat maga körül. És mindent úgy, hogy egy szem kérdésünk sem marad a végén, mindent szépen lezár. Egyszóval fantasztikus!

johnw2.jpg

Az a néző, aki egy szokványos akciófilmre számít, az bizony meg fog lepődni, mert a korábbi társaihoz képest még mélyebb hatással van a közönsége szívére és lelkére egyaránt. Wick karakterét több szemszögből is meg lehet közelíteni. Ő lehet a paródiája az eddigi kegyetlen bosszúálló gyilkosoknak, de egyúttal Ő lehet az igazi ember megtestesítője is. A könnyen átérezhető szituációknak köszönhetően válik ez az alkotás a legtöbbünk számára érthetővé és érdekessé, nem beszélve a megfelelően alkalmazott metál zenei stílusról, mely olyannyira illik minden esetben a jelenetekhez, mint a sonka a tojáshoz. A John Wick című filmet mindenkinek ajánlom (18 éven felül persze), hogy legalább egyszer nyerjen betekintés ebbe az egyedi és emberi érzelmekkel teli bérgyilkos-világba.

A bejegyzés trackback címe:

https://akritizator.blog.hu/api/trackback/id/tr866925845

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

hozee 2014.11.23. 21:47:48

Megnéztem, tetszett. Végre nem az átlátszó digitális trükköké(belassított töltény követés, robbanás mátrixos körbejárása,...) a fő szerep. Élvezhető darálós film.

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2014.11.24. 11:02:53

most már TÉNYLEG el kell mennem, hogy megnézzem. :S

Kondi_HUN 2014.11.24. 15:23:51

@doggfather: Meleg szívvel ajánlom a filmet, legalább egyszer meg kell nézni, mert kiváló szórakozás! :)