Ray Bradbury: Fahrenheit 451

Egy könyvégető története

2015. szeptember 10. - Letya

"Fahrenheit 451 fok - az a hőmérséklet, amelynél a könyvnyomó papír tüzet fog és elég. Ha vonalazott papírt tesznek eléd - másra írj." - Juan Ramon Jimenez

Ezzel az idézettel kezdődik Ray Bradbury egyik leghíresebb kisregénye, a Fahrenheit 451. Az 1953-ban megjelent disztópikus sci-fit leginkább az USA-ban egyre nagyobb teret hódító televíziózás ihlette. 1966-ban film is készült belőle, amivel egyidejűleg a magyar olvasókhoz is eljutott a kötet az Európa Kiadó jóvoltából. A történet időtlenségét jelzi, hogy az első magyar kiadást még négy követte, amelyből az utolsó 2013-ban jelent meg. Mivel kisregényről van szó, így általában gyűjteménykötetekben kapott helyet, de nem volt ritka az önálló megjelenés sem.

Az első kiadás borítója

A történet főszereplője Guy Montag, aki hosszú ideje a tűzőrségnél teljesít szolgálatot. Mivel a házak tűzbiztosak, így a tűzoltóság intézménye rég kihalt. Helyét a tűzőrség vette át, akiknek az volt a feladatuk, hogy a bejelentéseket kivizsgálva kiszálljanak a helyszínre és amennyiben könyveket találnak ott, azokat elégessék. Montag is lelkesen végezte hivatását, mindaddig míg nem találkozott a szomszédlánnyal, akinek kérdései és furcsa viselkedése megzavarta tűzőri nyugalmát.

Mildred, Mondtag felesége, az amerikai háziasszonyok mindennapját éli. Egész nap a TV szobában ül és a három falon elhelyezett készüléket figyeli, melyben folyamatosan a "Család" látható. A műsor nem szól semmiről, tartalom nélküli fények villogása az egész, értelmetlen párbeszédek sorozatával. Mildred egyetlen vágya, hogy a negyedik falra is kerüljön egy TV készülék, hogy azzal teljes legyen a kép.

Montag és Mildred

A társadalmi jólétnek köszönhetően az emberekből kihalt az igény a változás iránt. Az iskolákban megszűnt az oktatás és helyét a tévéműsorok átbeszélése vette át. Aki pedig kilógott a sorból, arra a pszichiátria várt, mint társadalomra veszélyes elemre. A fiatalok egyetlen szórakozása a vidámpark és a sztrádán való száguldozás. A rendszer, minden gondolkodásra esélyt adó tevékenységet megszüntetett.

Mielőtt azt hinnénk, hogy a könyvek betiltása az állami vezetők ötlete lett volna, nézzük át, hogy hogyan is alakult át a társadalom. Kezdetben, a jólétnek köszönhetően egyre csökkent az érdeklődés a regények és tudományos munkák iránt. Ezért megszülettek azok a kötetek, melyek rövidített változatban dolgozták fel az eredeti műveket (napjainkban lásd: Nógrádi Gergely - Klassz! sorozata). Azonban egy idő után már ez is terjedelmesnek számított, így megjelentek a képregényes feldolgozások, majd ezt követte a kivonatok készítése. Végül az embereknek már az is elég volt, hogy egy lexikonban 1-2 mondatban összefoglalva jellemezzék a regényt. Tehát az emberek igénytelensége vezetett ahhoz, hogy a nyomtatott irodalom koporsójába beverjék az utolsó szöget is.

A párhuzam napjainkban is felfedezhető. Kezdve az igénytelen, semmitmondó és üres regényekkel, melyek könnyen olvashatóak és nem késztetnek gondolkodásra. Erre a legjobb példa a nemrégen megszűnt kiadó kiadványai, élen a szürke sorozattal és a magyar úszónő "vallomásaival". Egyre csökken az igény a tartalommal rendelkező kiadványok iránt, és eltolódik az üres szórakoztatás felé. Mielőtt azonban azt hinnénk, hogy csak a könyveket érinti a kiürülés, vessünk egy pillantást a mozi irányába is. A 3D-s filmek megjelenésével egyre több olyan egész estés film készül, aminek semmi története sincs és mindössze a látványvilágra összpontosít. Talán erre a legjobb példa az idén megjelent Mad Max - A harag útja. Ezek azok a filmek, amiket otthon a tévén megnézve semmi élményt nem nyújtanak. És ha már a tévénél tartunk, akkor megvizsgálhatjuk azt is, hogy mit nyertünk, mi nézők, a sok csatornával? Mindenhol valamilyen helyszínelők sorozat megy, az ismeretterjesztő csatornákon pedig fő műsoridőben a felújítós, barkácsolós autós műsorok, vagy éppen valóságshow-k kivonatai. Ha véletlenül valóban bekeveredik a műsorba egy ismeretterjesztő film, akkor viszont hemzseg a hibáktól, hiszen le kell egyszerűsíteni a dolgokat a nézőknek és nincs idő a probléma kifejtésére.

Ray Bradbury előrelátta a jólét és a szórakoztatás következményeit. Montag főnökének, Beatty kapitány szájába adva a szavakat, elgondolkodtató érveléssel vezeti le a fentieket. A szórakozás utáni vágyunk erősebb minden másnál, és ami nem szórakoztat az már nem is köt le bennünket. Viszont az ezzel járó kiürülés az élet értelmét veszi el és gondolatok nélküli zombivá változunk.

Montag példáját követve, fel kell vennünk a kesztyűt és ellen kell szegülnünk a hanyatló társadalmi tendenciáknak. A virtuális "Család" (magyarul: Barátok közt és  Jóban Rosszban) helyett inkább az igazi családunkkal töltsük az időt. A semmitmondó filmek és sorozatok helyett pedig válasszunk olyat, aminek tartalma és mondanivalója van, amelyek gondolatébresztőek és megnézésük után tartalmas beszélgetéseket eredményeznek. Válasszunk olyan könyveket, melyek gondolkodásra késztetnek és ne olyanokat, melyen csak végigszaladunk és nem marad meg belőle semmi. Vértezzük fel magunkat tudással, hiszen a tudatlan embert a legkönnyebb befolyásolni és az orránál fogva vezetni.

Aki a könyv olvasása mellett dönt, az nem fog csalatkozni, hiszen Bradbury stílusa igencsak lenyűgöző. Nincsenek benne felesleges mellékszálak és unalmas leírásokkal sem terheli az olvasót. Inkább azt tudnám mondani, hogy túl tömör a regény, hiszen minden bekezdés előrébb viszi a cselekményt. A gondolatokat nem rejti a sorok közé, de nem is szájbarágósan közli. Minden egyes leírásnak súlya van, akárcsak a kimondott szavaknak. A technikai eszközök ismertetésével nem foglalkozik az író és éppen ezért lóg ki egy kicsit a klasszikus tudományos-fantasztikus irodalomból. Bradbury regényei éppen ezért időtállóak és egyben időtlenek is. Regényei és novellái középpontjában mindig az ember és a társadalom áll, a technika csak másodlagos, ami "csak" díszletként szolgál a történethez.

A filmes feldolgozás szinte hűen követi a regényben leírtakat, így aki ezt válassza, az sem fog csalatkozni. Azonban ne feledjük, hogy 1966-ban készült, így a technikai háttér néha talán megmosolyogtató lesz. Viszont ha ezen felül tudunk emelkedni, akkor egy igen tartalmas kultuszfilm élménnyel leszünk gazdagabbak.

Hallgassuk meg Ray Bradbury üzenetét és gondolkodjunk el rajta. Legyünk inkább Montag-ok, mint Mildred-ek.

1. kép: www.bookriot.com

2. kép: www.inktank.fi

3. kép: www.slate.com

A bejegyzés trackback címe:

https://akritizator.blog.hu/api/trackback/id/tr777762216

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.