Kicsi a bogár, de erős

Űrdongó kritika

2018. december 22. - Fűtő Zsófi

Valljuk be őszintén, ha a világ leghíresebb franchiseaira gondolunk, akkor a Star Wars, a Gyűrűk ura vagy a Marvel-univerzum filmjeivel egyetemben eszünkbe jut a Transfomers sorozat– és ez azokra is igaz lehet, akik egyetlen Transformers filmet nem néztek még végig életükben. Ilyen vagyok én is – vagyis voltam egészen az Űrdongóig.

Kapcsolatom tehát a Transformers filmekkel eddig kifejezetten semlegesként volt definiálható. A történet fő elemeit ismertem: vannak a jó robotok, akiket Optimus fővezér vezet és vannak a rosszak, akiket Megatron; ők háborúznak egymással a saját bolygójukon, majd a Földön és mindig van velük egy ember is, aki véletlen megtalálja őket. Rövid, tömör, de ennyit tudtam. Őszinte leszek ez a vonal valahogy sosem vonzott, úgy gondoltam semmi érdekes nincs abban, amikor autóvá alakuló robotok harcolnak és püfölik egymást, valahogy sosem érdekelt annyira, hogy komolyabban leüljek és meg is nézzek egy filmet.

Aztán 2018 decemberére új filmet hirdettek Hailee Steinfeld és John Cena főszereplésével. Az előzetes alapján Charlie Watsont ismerjük meg, aki 1987-ben a tizennyolcadik születésnapján egy roncstelepről visz haza egy kissé poros, ütött-kopott sárga Volkswagen bogarat, aki legnagyobb meglepetésére nem más, mint a Kibertronról a Földre menekült és rejtőzködő B127-es, maga Űrdongó. Talán nem lepődik meg senki azon, ha bevallom – a film megnézése előtt nem sokkal jöttem rá, hogy egy Transformes filmet fogok látni. Az előzetesben láthatjuk az átalakuló robotokat, a katonákat, egy hologram formájában Optimust, de még a Dongó fején lévő hatalmas Transformers logó sem szúrta ki a szememet – a szüleim kellettek ahhoz, hogy erre rájöjjek, hiszen ők a cím után egyből tudták miről beszélek. Így ültem tehát be a vetítésre; minimális történeti tudással és egy maroknyi kíváncsisággal, vajon mibe is kevertem magamat.

Azonban félelemre semmi okom nem volt, a minimális tudásom háttérinformációként jól mutatott, de a történet idővonalon belüli elhelyezkedése miatt, ha még ennyit sem tudok is élvezhettem volna a filmet. Az Űrdongó ugyanis minden szükséges információt megad nekünk, hogy értsük a történetet és ne érezzük magunkat elveszettnek a Transformers univerzumban, mindezt úgy, hogy egy szerethető és jól kivitelezett történetet kapunk.

Hailee Steinfeld Charlieját a gyász időszakában ismerjük meg. A lány édesapja halálát nehezen dolgozza fel és ezen túlbuzgó édesanyja, annak új barátja és karate mániás öccse Otis sem segít. Barátai nincsenek, csak a roncstelepen lévő autószerelőkkel van jóban. Egyedül a szomszéd srác Memo érdeklődik iránta, de ő is csak azután kelti fel a lány figyelmét, miután véletlenül lelepleződik a fiú előtte Dongó létezése. Szerencsére azonban ezt a szálat a film nem úgy veszi fel, mint egy „kötelezően kivitelezendő tinédzser szerelmet”, amit mindenképpen prezentálni kell, hanem mint egy külön kis elemet, ami Charlie karakterét segíti, hogy a Dongóval való barátságán túl legyen még valami számára, ha annak véget kell érnie – hiszen tudjuk, hogy az sem tarthat örökké. Hailee Steinfeld szerencsére jó castingnak bizonyult. A forgatókönyvírók is megtámogatták a szerepet, de Steinfeld is kellett hozzá, hogy Charlie erős, kedvelhető karakterré alakulhasson.

Mivel – már ismert okokból – nem ismertem Dongó karakterét őt tartottam a legnagyobb kérdőjelnek vajon milyen is lesz. De szerencsére ő is nagyon jól működött a többi emberrel, természetesen főleg Charlieval. Támogató, vicces és aranyos lett – kicsit a Disney Hős6os című meséjéből a gyógyító robotot, Baymaxet juttatta eszembe. A nyolcvanas évek atmoszférája körül leng minket; a bútorok, a sminkek, a fantsztikus soundtrack és az újra és újra lejátszott utolsó ikonikus jelenet a Breakfast Club (magyarul: Nulladik óra) című filmből, ami az amerikai tinédzserek számára egy örök klasszikussá vált.

Őszintén mondhatom a kezdeti várakozásomat és minimum elvárásaimat teljesen felülmúlta a film, de nem tudom többször meg fogom-e nézni. Szórakoztató, szerethető, de maradandónak egyáltalán nem mondanám. Családi mozinak, karácsonyra azonban teljesen megfelelhet és szerintem mindenki találhat benne valamit, amit szeretni fog.

Az Űrdongó december 20-tól a mozikban megtekinthető.

A bejegyzés trackback címe:

https://akritizator.blog.hu/api/trackback/id/tr2514506844

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.