Grindelwald bűnei?

2018. november 14. - Alex Barkovics

J. K. Rowling az első Legendás állatok filmmel megírta első forgatókönyvét, a milliók által kedvelt Harry Potter világában. A probléma itt vert gyökeret, itt nyomta rá alapjaiban a bélyeget a Legendás állatok sorozatra. Az első film egy kerek történet, amit egészen elképesztő mennyiségi alibizéssel tálaltak. A Warner Bros. részéről furcsának tűnt bejelenteni 4 folytatást egy olyan filmhez, ami 1 rész kitöltésével is küszködött. Most, hogy a folytatás megérkezett, kicsit ráláthatunk a nagyobb képre.

Nem sokkal az első film eseményei után vesszük fel a fonalat Londonban. A végcél azonban most nem a megszokott London, nem is New York, hanem Párizs. Credence (Ezra Miller), a szeretettől megfosztott és ezáltal obskurussá vált fiú ugyanis túlélte a New York-i eseményláncot, most pedig saját eredete után kutat. Credence ereje azonban hatalmas, olyannyira, hogy azt Grindelwald is kezei között akarja tudni, és a mágiaügyi minisztérium sem hagyhatja szó nélkül. Hogy ezt a titkot feltárjuk, Newt Scamanderrel kell tartanunk, valamint az előző rész szereplőgárdájával.

A Grindelwald bűneiben a sallangok eltűnnek és egy sokkal célorientáltabb történetmesélés veszi át a helyét. Gyakorlatilag 2 és fél órán keresztül megállás nélkül adagolja az információt, építi a világát, karaktereit, szövi cselekményét, hogy a végén kapjunk az arcunkba egy Hobbitot. Persze, nem sétál be egy hobbit sem a látóterünkbe, csak éppen a “to be continued” felirat hiányzik vagy egy bácsi kifelé menet, hogy megkérdezze: “ugye jöttök 2 év múlva a következő filmre?”, majd belekacsint egy nem létező kamerába. Tegyük fel, hogy ez az idős úr valóban ott állt a vetítés végén: azt mondtam volna neki, hogy igen.
Annak ellenére, hogy a film címe nagyobb félrevezetés nem is lehetne, maga a tartalma érdekes, mégha nem is feltétlenül főszereplője, hanem két nagy neve: Grindelwald és Dumbledore miatt. Johnny Depp és Jude Law remekül formálják a ’20-as évek legnagyobb erejű varázslóit, s ami a legmeglepőbb: Grindelwald egészen szimpatikusra sikerült. Nem a módszerei, nem a kegyetlensége, hanem a mögöttes ideológia. Hasonlóan mint Thanosnál a Végtelen háborúban: nem feltétlenül ért vele egyet a néző, nincs is rá szükség, de attól még érteni, hogy egyesek miért állnak mögé.

A film buktatója nem is annyira a karaktereiben van, mint inkább a sorozat számára idegen formátumban. Eddig minden Harry Potter univerzumbeli film egy kerek történet volt önmagában, amellett, hogy egy nagyobb egészhez adott hozzá. Igen, itt jelentkezhet a következő érv: de hát Halál ereklyéi 1 és 2. Valóban, de annak már a címe is azt sugallja, hogy a filmélmény úgy teljes, ha a kettőt egyben vizsgáljuk. Egy ígéret, amivel a Legendás állatok: Grindelwald bűnei nem rendelkezik. A film egy másik hibája is pontosan ebből fakad, pedig ez a hiba még meg sem született. A jövőbeli epizódoktól függően erősödik vagy inflálódik a film értéke, mivel önmagában nagyon nehéz elbírálni. Bekerülünk egy történet közepébe, majd valamivel később elhagyjuk, de az eddig megszokott kerek érzet elmarad.A Grindwald bűnei egy nagy előrelépés az előző részhez képest, de az eredeti filmek közül csak a két leggyengébbet, a Félvér herceget és a Halál ereklyéi 1. részét tudja maga mögé utasítani. Azt mondom, várjunk, mert erre a sorozatra lehet megéri. Van benne egy cél, ami felé tartanak, és ez már sokkal több, mint amit a Warner másik franchise-a, a DC el tud mondani magáról.

A cikk írója Finnországban él, ezért jelenhetett meg a hazai premier előtt a kritikánk. 

A bejegyzés trackback címe:

https://akritizator.blog.hu/api/trackback/id/tr4714372231

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Andi 1982 2018.11.15. 21:32:25

Szuper jól összefoglaltad, mindazt, amiről kb azóta vitázom a párommal, hogy kijöttünk a moziból. A cím és a tartalom számomra sehogy sem kapcsolódott, túl sok az infó és túl sok a szál, ezek viszont, ahogyan te is írtad, a HP filmekkel ellentétben nem építik fel szépen,logikusan a történetet. Húzzák-nyújtják,de releváns infó kb az utolsó 15 perctől jön az arcunkba,de az viszont extra dózisban. Az első rész is csalódás volt számomra,de ez a mostani egyenesen érthetetlen.. Csak remélni merem,hogy a 4. részre kikerekedik belőle vmi értelmes, mert ebből a családfa kutatós, mindenki valakinek a valakije storyból, amiben a részt lezáró “csavar” egy nevetséges ötlet, még kisül vmi eredeti. Mert ha már végképp nem tud elszakadni az írónő a HP utalásoktól, legalább a főmotívumhoz kapcsolná a szereplőket. Szóval szerintem nem Dumbledorhoz kellett volna csapni a csavart, hanem inkább Voldemorthoz. Ott ugyanis - legalábbis számomra - több nyitott kérdés is maradt, ami további magyarázatra, előzmény kifejtésre szorulna. Köszönöm a kritikát. Most már megnyugodtam, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki, az egyébként lenyűgöző látvány és elképesztően színes, ötletgazdag megjelenítés mögött, a tartalmi rendezettséget és a teljesség érzése koncepciót hiányolta. Még egyszer nagyon köszi. ☺️