Kések újraélezve

2018. október 31. - Attila Kondorosi

Édes a bosszú! 40 esztendővel ezelőtt Laurie Strode életének legborzalmasabb éjszakáját élte túl, amikor Michael Myers, a kíméletlen és minden érzelemtől mentes sorozatgyilkos üldözőbe vette, hogy végezzen vele. Ám a horror még ennyi év múltán sem tűnt el Haddonfield életéből, hisz Michael visszatér, hogy gyilkos hajlamait ismét kiélhesse a kis városka lakóin. Laurie azonban nem maradt tétlen az évek során.halloween-2018.jpg

40 évvel járunk a haddonfieldi gyilkosságok után. Azóta Laurie (Jamie Lee Curtis) egy lánnyal és egy unokával büszkélkedhet, kár hogy a családja nem tekinti Őt szívesen látott személynek. Megszállottsága erőssé tette az évek alatt, ugyanakkor elzárta Őt családjától és a külvilágtól. De most itt a lehetőség: Michael Myers ismét megszökik az elmegyógyintézetből, Laurie pedig készen áll a végső leszámolásra.hallo2.jpgAz alkotók kétség kívül az első Halloween film 40. évfordulója előtt tisztelegtek a művel, amely 1978-ban látta meg a napvilágot. Alapjába véve maga a történet sem törekedett ördögűzői magasságokba emelkedni, hiszen az alapkonfliktus teljesen egyszerű: egy érzelmek nélküli sorozatgyilkos tizedeli Haddonfield lakosait, a lehető legkönyörtelenebb módszerekkel, valamint a dolgot súlyosbítja, hogy érdemi motivációja nincs Michaelnek, csupán a gyilkolási ösztön hajtja előre, amitől elpusztíthatatlanná válik. A 70-es évekbeli film feszült atmoszférájának ez adott alapot, emellett a nagyon félelmetes kép világ a hátborzongató háttérzenével párosítva az akkori mozi nézőknek nem kevés álmatlan éjszakát okozott. A 2018-as verzióban is megtalálhatóak a klasszikus hatáskeltő elemek, és a sztori sem változott akkora mértékben, csak kiegészült a leszámolás jelenségével.

Ha a nosztalgiafaktort vesszük előtérbe, akkor a Halloween egész eredményesen lép előde nyomdokába. John Carpenter ugyan producerként volt jelen a film létrehozásában, de a direktor korábbi tapasztalatai éppen kapóra jöttek David Gordon Green rendező számára, aki ezelőtt nem igazán tudhatott magáénak sok emlékezetes alkotást. A film jól használja a korábban alkalmazott és bevált sémát, amely főleg a zenei aláfestésben érzékelhető. Ezen a téren nagyon rendben van a hangulatkeltés, és a klasszikus dallamok új hangszerelésben előadva is sokat hozzá tudnak tenni a terror érzéséhez. Továbbmenvén nem hunyhatunk szemet a slasher jeleneteken se. Természetesen itt jóval erőszakosabb képeket kapunk (ez nyilván nem a nosztalgiaérzésünket erősíti), amelyre egy kortárs horrorban szükség van, hisz valamilyen módon el kell a mai közönség ingerküszöbét érni. A szóban forgó jelenetek is elég elborzasztóak ahhoz, hogy végigizguljuk az összes snittet, amelyben Myers feltűnik.hallo1.jpgÁm a zenei és képi világ sajnos nem teszi felejthetetlenné a filmet, sajnos nem hagyott mélyebb nyomot, mint 40 évvel idősebb testvére. Az 1978-as film története nem vállalt túl sokat, inkább a legyőzhetetlen gonosz létével szembesítette a nézőket. Mára az emberek többségének mond valamit a Michael Myers név, ennek a rétegnek inkább a nosztalgiaérzés miatt lehet érdekesebb az alkotás és korántsem a mű milyensége hozza el az élményt. Mert a bosszúval kiegészített sztori sem nyújt különösebben újat. A karakterek sem adnak hozzá sokat az atmoszférához, egyedül Jamie Lee Curtis érdekesebb Laurie-ként. Az Ő karaktere kapott komolyabb kidolgozást, amely lényegében nem is lenne rossz, tekintve, hogy az Ő elégtétel vétele van a középpontban, de a mellékszereplők igen szegényes jellemvonásokat kaptak, amitől kissé természetellenesen hatnak. Az általuk generált dialógusok meg annyira szövegkönyvszerűek és klisések, hogy igen nehéz komolyan venni.

És ezek a karakterek képesek olyan logikailag hibás tetteket cselekedni, hogy azokon inkább a nevetés fog el minket, mint a félelem, vagy az együttérzés. Sok klisét és „fogom a fejem” elemet felhasználva itt-ott sajnos elveszik az érzése az embernek, hogy valami különlegeset látna, szóval ez a fajta visszatérés nem igazán hozta számomra az elvártat. Ebből a tanulság az, hogy a filmmel kapcsolatban nem érdemes magasra tenni a lécet.hallo3.jpgÖsszességében a 2018-as Halloween-t nem lehet egyértelműen jónak, vagy rossznak mondani. A képi világ, a slasher jelenetek izgalmasak és hűek az atmoszférához, ráadásul a klasszikus zene is erősíti az embernek azt az érzését, hogy egy Halloween filmet néz meg. Ugyanakkor a főhősnőn kívül a többi karakter igencsak egysíkúra sikeredett és a bemutatott történések és cselekedetek sajnos bűzlenek a logikai hibáktól. Manapság egy horrorfilmmel kapcsolatban sokkal magasabb az elvárás, mint amennyit tud teljesíteni ez az alkotás, azonban egy hétvégi, esti borzongáshoz alkalmas lehet.

A bejegyzés trackback címe:

https://akritizator.blog.hu/api/trackback/id/tr2014334879

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.