Szellemek, térjetek haza!

Animék, melyeken felnőttünk #11

2018. október 25. - Attila Kondorosi

Hisztek a szellemekben? Benéztek esténként az ágy alá, hogy vajon mi rejtőzhet ott? Kicsiként meséltetek egymásnak rémtörténeteket, melyekről azt hittétek, hogy egyszer valóra válnak? Megnyugtatok mindenkit, nem célom most a frászt hozni mindenkire, csupán a kis nosztalgiaérzésünket szeretném előbányászni a süllyesztőből. 

Satsuki Miyanoshita, egy általános iskolás lány, öccsével Keiichirou-val és édesapjával visszaköltözik abba a városkába, ahol néhai édesanyjuk nevelkedett és járt iskolába. Már az első napjuk sem megy zökkenőmentesen, hisz Keiichirou tartva attól, hogy nem lesznek barátai magával viszi Maya-t, a cicájukat az iskolába, ám az megszökik. Üldözőbe veszik a macskát, aki a régi iskolaépületben talált menedéket. Mikor belépnek, hogy megtalálják Maya-t, találkoznak Reo-val és Hajime-vel, akik szerint az épület elátkozott. Itt megismerkedünk Momoko-val a végzős leánykával is, akinek a kalapját fújta be a szél az ódon épületbe. Itt hamar kiderül, hogy pletykák igazak, és üldözőbe veszi őket Amanojaku, a szellem, aki ellen csak egy valahol lehet megtalálni az ellenszert: Satsuki édesanyjának naplójában. Róla kiderül, hogy fiatalon Ő maga vadászott az itt élő szellemekre, és mindet lejegyzetelte. Fel is veszik a könyv segítségével a harcot Amanojaku-val, ám a szelleműzés nem úgy sikeredett, ahogy azt vártuk. A szellem ugyanis Maya testébe költözött.gs4.jpgEképpen indul kis szellemkutatóink kalandja, amelyet 19 részig kísérhetünk nyomon. Magát a sorozatot nehezen lehetne a horror kategóriába sorolni, de tény hogy a részek alatt kísértetekkel, szörnyekkel és megnyugvást nem találó lelkekkel találkozunk, szóval reális, ha beállítjuk amolyan ifjúsági horrornak. Idősebbként nyilván már nehezebben éri el a néző ingerküszöbét a képernyőn látottak, ám ne feledjük el, hogy a sorozat a célközönséget tekintve sokkal inkább a gyermeki félelmeinkből merít erőt. Emlékszem, még fiatalon igen félelmetesnek hatott mindaz, amit a részekben látok, köszönhetően annak az atmoszférának, amelyet maga a sorozat teremt. Egy kvázi gyerekeknek készült sztorit nyilván nem lehet a végletekig elsötétíteni, de azért itt is találunk kellően sötét és komor jeleneteket, amitől szabályosan a hideg futkos a hátunkon. Ezek viszont ellensúlyozva vannak a vidámabb, színesebb snittekkel, hiszen a történet sem veszi magát véresen komolyan, így ezek a kis feszültségoldó részek élvezhetőbbé teszik az egész sorozatot.Mint azt korábban már láttuk, maga a sorozat 19 részből áll, amelyből nyilván az első rész hivatott bevezetni számunkra a kiindulást, amely mondhatni tipikusan anime sorozatokra jellemző alaphelyzetet teremt. Adott egy család, ahol sajnálatos módon az édesanya már nem él, és az apának kell helyt állnia a mindennapokban. Satsuki egyedüli nőként a családban az iskola mellett háztartást is vezet. Ám édesanyjuk a naplóban tovább él, melynek használatával Satsuki egy újabb felelősséget vesz magára: barátaival együtt vissza kell téríteni a szellemeket oda, ahonnan jöttek. És ezek a lelkek a legkülönfélébb erőkkel vannak megáldva. Figyelve az eseményeket láthatjuk, hogy a 19 rész nem kapcsolódik szorosan egymáshoz, mindegyikben szerepet kap egy új lény, amely mindig egy új kihívás hőseink számára.

És természetesen a végszó sem maradhat el a sorozatban, amikor ugyanis majdnem az összes eddig megismert lény előbukkan egy utolsó végső csata erejéig. Bár véleményem szerint ez a lezárás olyan, mintha a fonalat egy gyors mozdulattal elvágták volna, és „itt a vége, fuss el véle”. Hozzátenném, hogy a sorozat megélt egy 20. epizódot is, amelyet majd 5 hónappal a sorozat lezárása után adtak ki, afféle special résznek, ám nem beszélhetünk lényegi folytatásról, hanem egy különálló történet, amely olyan, mint az előző 19 testvére.A sorozat Japánban 2000 októberében látta meg a napvilágot az őszi szezonban, amelyben a sokak által kedvelt Inuyasha és a Gravitation is debütált, és 2001 márciusában ért véget, a 20. epizódot pedig 2001 augusztusában kapták meg a nézők a nyári szezonban. Nálunk csak 5 évvel később, 2005 októberében mutatták be a televízióban. A sorozatot Noriyuki Abe rendezte, akinek munkássága nélkül nem láthattuk volna Yusuke Urameshi kalandjait a képernyőn, a Yu Yu Hakusho-ban, illetve kedvenc helyettes halálistenünk, Kurosaki Ichigo fejlődése is rejtve maradt volna a Bleach-ben. A sorozatot mindenkinek ajánlom, aki legalább egyszer látta és fiatalon élvezte is, mert ezt a nosztalgia élményt egyszerűen kár kihagyni.

A bejegyzés trackback címe:

https://akritizator.blog.hu/api/trackback/id/tr5614318051

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.