A szovjet rémálom megelevenedik

Örök tél - kritika

2018. február 27. - Gueth Ádám (Filmnomád)

A kommunizmus világszerte 100 millió ember halálát követelte, noha a földi paradicsom víziójával kecsegtette híveit. Mégis mai napig keveset tudunk ezekről a bűnökről, ráadásul legtöbb esetben a tettesek sem nyerték el méltó büntetésüket.  Nagy felelősség hárul tehát a témával foglalkozó történészekre és filmesekre, hisz a hiteles ábrázolás bár felkorbácsolhatja az érzelmeket, mégis az őszinte szembenézés tehet leginkább rendet a fejekben.
Szász Attila filmje pedig pontosan erre vállalkozik.

A film még korlátozott ideig szabadon megtekinthető a mediaklikk.hu-n.
16174487_378918535796000_7313012337781137754_n.jpg

1944 karácsonyán járunk. Magyarországon a Vörös Hadsereg katonái vonulnak keresztül, akiket fűt a "fasiszta" németek iránt érzett gyűlölet, ezért összegyűjtik az egyébként már jórészt asszimilálódott svábokat, hogy velük építsék újra a háborúban kivérzett Szovjetuniót. Irén (Gera Marina) szintén erre a sorsra jut, és rövidesen a Donyeck-medence egyik kényszermunkatáborában találja magát. Irén a nyomorúságos körülmények, az éhezés, a betegségek és a bányában leselkedő veszélyek közepette is igyekszik megőrizni emberségét, hitét és magával hozott értékeit. Mindezt viszont kénytelen átértékelni, amikor találkozik Rajmunddal (Csányi Sándor), aki vonzalmat érez a nélkülözésben is gyönyörű hölgy iránt és bevezeti őt a túlélés kegyetlen szabályaiba.

Az Örök tél egy gimnáziumi történelem órára is beillő módon vezeti be nézőjét a Gulag, a kényszermunkatáborok és a kommunizmus szörnyűségeibe. Ahogy az előzetes hirdeti: "250 ezer igaz történet alapján". Köbli Norbert és Szász Attila forgatókönyve igyekszik megragadni a korszakban tipikusnak mondható jelenségeket. Az egyik ilyen a németként való elhurcolás. A szovjetek ily módon számtalan sváb, illetve német származású embert hurcoltak el (mindezt a britek és az amerikaiak tudtával és beleegyezésével). Ehhez elég volt pusztán az is, ha valaki németes hangzású névvel rendelkezett, de a szovjetek sokszor más kisebbségeket sem kíméltek (a filmben egy fiatal cigány lányt is elhurcolnak, őt Farkas Franciska alakítja, meggyőzően). A film mégis az elhurcolt nők tragédiájára helyezi a hangsúlyt, akik sok esetben már elvesztették férjüket vagy valamely férfi hozzátartózójukat a harcokban. A betegségeket, a kemény fizikai munkát és a hideget az Örök tél hitelesen és megrendítően ábrázolja, a filmet végig átlengi egy nagyon-nagyon nyomasztó atmoszféra.24799589_521688364852349_6466689951125719438_o.jpg

Az alkotók esetleg még kitérhettek volna arra is, hogy a szovjetek számos zsidó származású személyt is elhurcoltak (akár olyanokat is, akik előzőleg a náci lágereket is megjárták), mivel általában ők is németes hangzású nevet viseltek. 1944-45 fordulóján ezenkívül rendkívül komoly problémát jelentett a polgári lakosság számára a hadifogoly-létszámkiegészítés is. A Vörös Hadsereg gyakran hivatkozott arra a felső vezetés felé, hogy a vártnál nagyobb létszámú helyőrség védett egy adott területet. Ezt viszont a hadifoglyok számával kellett igazolniuk. Ahol tehát alacsonyabb volt a védők létszáma a hivatalosnál, ott a polgári lakosságból egészítették ki a különbözetet, sokszor még a katonakorúnál jóval idősebbeket vagy fiatalabbakat is elhurcolva. Ennyit a "dicsőséges felszabadításról"...

Érdekes adalék lehet továbbá, hogy Csányi karakterének szabályai a túléléshez szinte a szöges ellentétei az egykori Gulag-túlélő, Oloffson Placid atya négy tanácsának:

  1. A szenvedést nem szabad dramatizálni! Nem szabad panaszkodni, mert attól gyengébb lesz az ember.
  2. Az öröm szükséges a túléléshez. Ezért észre kell venni és tudatosan kell keresni az élet apró örömeit.
  3. Nem vagyunk tökéletesek, de itt és most kell megmutatnunk, hogy különbek vagyunk rabtartóinknál. Ez mozgósítja az életenergiákat.
  4. Akinek van hová kapaszkodnia, annak könnyebb. Mi hívők, ha a Jóistenbe kapaszkodunk, rájövünk, hogy Ő is akarja túlélésünket."

Forrás: Wikipédia

A filmen erősen érezhető az a szándék, hogy egyfajta tankönyvként és erkölcsi példamutatásként szolgáljon a fiatalság számára. Ez már csak azért sem meglepő, mert a Gulag Emlékbizottság elnöke nem más, mint az emberi erőforrások minisztere, Balog Zoltán, református lelkész. Az Örök télen így némileg érzékelhető egyfajta keresztény-konzervatív nemzeti értékrend, de ez egyáltalán nem csap át primitív propagandába.

A színészek mindegyike egytől-egyig visszafogott, de megrázó alakítást nyújt. Gera Marina valósággal magára ölti a legyengült és megalázott nő szerepét, ahogy Döbrösi Laura is, a siket-néma Anna szerepében. A legjobban viszont talán mégis annak örülhetünk, hogy Csányi Sándor ismét bizonyítja, hogy nem a tingli-tangli vígjátékok állnak neki a legjobban.
Az operatőri munka szemet kápráztató és monumentális, nagy vászonra, nem pedig tévéképernyőre kívánkozik.

Az Örök tél kategóriájában felveheti a versenyt akár olyan alkotásokkal, mint például az Ameddig a lábam bírja című német mozi, és sokkalta alkalmasabb a fiatalok és laikusok bevonzására, mint az Oscar-díjas Saul fia (a Drága Elzáról nem is beszélve). Ugyanakkor a valódi katarzis érzetét nem adja át nézőjének, a megkapó történet és dermesztő atmoszféra ellenére sem, ami viszont A martfűi rémnek sikerült. Az utóbbi évek legkíméletlenebb, a kommunizmus borzalmait bemutató alkotása viszont még jó időre a méltatlanul mellőzött A 44. gyermek marad. Akit pedig mélyebben is érdekel a téma, annak A szovjet sztori című dokumentumfilmet ajánlom a figyelmébe.
Szégyen viszont, hogy ameddig az Örök télet televízióban mutatták be a nagyérdeműnek, addig a negatív klasszikusként hírhedtté vált Pappa Pia bizony moziforgalmazásba került! Úgy hiszem ez mindent elmond arról, mennyire is tartjuk a múltunkat és hogyan viszonyulunk a meggyilkolt és megnyomorított embermilliók emlékéhez...

 Képek forrása: Örök tél 

A bejegyzés trackback címe:

https://akritizator.blog.hu/api/trackback/id/tr9913701002

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Duplaxiii 2018.02.28. 10:39:51

Nm e tudom, jó-e a film, de ismét rávilágít egy elfeledett embercsoportra, akikről a mai napig nem volt megemlékezés, róluk nem készül film, őket soha nem rehabilitálták.
Az alap magyar hadifogjokról, akik katonaként estek fogságba és az ebben a filmben is ábrázolt szörnyűségeket élték át!
Mert ők nem volta zsidók, munkaszolgálatosok.
Nagyapám egyszerű örvezetőként, görögkatolikusként esett hadifogságba és kerül hat (!) évre Szibériába egy fogolytáborba. Sokszor próbált szökni, egyszer a fél oldalát lőtték szét ezért, többször úszta meg a kivégzéseket. A -40-50 fokban a parasztok segítettek nekik titokban.
És amikor már Rákosiék idején hazajöhettek, még egy év internálótábort kaptak - itthon.
Nem volt német neve, egyszerű görögkatolikus katona volt, akit parancsra küldtek az orosz frontra.
De hazaérve itt is károsak voltak, mert ők katonák és nem munkaszolgálatosok voltak.
haláláig nem volt normális munkahelye, a családunk egy szoba-konyhában, megbélyegzettként élt.
Halála előtt, már 90 után kapott egy egyszeri kárpótlást (kb. 300 ezret...) és a nyugdíját felemelték 10000 forinttal, amit fél évig élvezhetett.
Szóval maximális tiszteletem és együttérzésem az innen elgurcoltakért, de nem tudom elfogadni, hogy egy halmazt sokadszorra is megtisztelünk, róluk megemlékezünk, míg egy másikat meg elfeledünk.
Recskről is volt már sok film, megemlékezés. A hazatérő hadifoglyokról miért nem lehetett?
A posztoló is fontosnak érzi kiemelni az elhurcoltak egy részhalmazának zsidó voltát - miközben EZ a mocskosság nem kapcsolható a holokauszthoz... -, míg más elhurcoltaknál ez nem fontos, hogy katolikus, meleg, nő vagy férfi, asztalos vagy tanár.
Ez ma az alap, és ezért van ma is a sok mocskos aljasság!
Egy csoport folyamatos kiemelése valójában az összes többi szerencsétlen leköpése!
Nem tudom miért van eltérés egy elhurcolt és egy hadifogoly keserű sorsa között?

Szabó Zsolt Szilveszter 2018.02.28. 10:54:25

Remek cikk, és úgy tűnik, komoly, sok évtizedes sérelmek kerültek vele a felszínre ismét!

budy01 2018.02.28. 11:46:53

azért furcsa a filmben, hogy a gulágban olyan jó fizikumú emberek lettek volna, mint Csányi...

György Fekete 2018.02.28. 11:53:46

Több kommentelő szerint egyenlőségi sorba helyezhető a jóvátételi munkára elszállított civil személy, a hadifogoly, az aknamezőre kihajtott munkaszolgálatos és az elgázosított lágerfogoly sorsa. Hm...

György Fekete 2018.02.28. 12:02:05

A filmben minden kényszermunkás(nő)nek külön(!) ágya van, pufajkában látni őket téli időszakban, valamint nem semmisítik meg a munkához legyengülteket.

György Fekete 2018.02.28. 13:22:26

GULAG és Auschwitz
(valóságlátásunk a kommunista rendszerek áldozatainak emléknapján se homályosuljon el...)

Ha Häftling csent a konyhai hulladékból (ami az SS-ek élelmezése céljából tartott disznók táplálékának részét képezte), nemhogy rávetette magát (miként e Magyar Nemzet cikkben olvasható) vagy kikapart magának valami fagyott cukorrépát, illetve soványka krumpliszemet a kinti, "szabadtéri" munkához közel eső, növénytermesztésre használt földből (ahogyan viszont újra és újra megesett), bizony nemegyszer agyonverés/agyonlövés lett a sorsa.

>>...a Gulagról tömegek tértek haza, sőt nem kevesen saját akaratukból – koncepciós ítéletüket kitöltve – tovább dolgoztak táborukban (persze ebben a háború utáni szörnyű általános életviszonyok igencsak szerepet játszottak – elsősorban nem a szovjet rendszer hibájából!).

Ki kellene lépni a történelmietlen számháborúból (elhagyva a hazug, történettudományosan nem megerősített, százmilliós kommunizmus áldozati számot, hiszen kiagyalói még - például - nem a kommunista hatalom által indított orosz polgárháború vagy a Nagy Honvédő Háború áldozatait is beleszámolták ), amely a valamikori hidegháború kremlinológiájának egyik propagandaeszközét képezte (és nagyon idegen a komparatisztikus iskolától). A sztálini Szovjetunió – e tekintetben – alaposan alulmarad a hitleri Németországgal szemben. A Gulagban, amely munkatáborok rendszereként működött (igaz, pusztultak el benne nem kevesen, de célja nem mészárlás, tömeges megsemmisítés volt, pláne nem az utolsó írmagig szándékolva, hanem azt az államnak végzendő ingyenmunka kikényszerítése jelentette), életét veszítette 2 millió–2 millió 300 ezer ember (akiknek túlnyomó részét azonban – ismételjük – nem leölték).<<

www.es.hu/cikk/2016-08-26/fekete-gyorgy/a-szovjetunio-tortenetehez.html

Igen, a szovjet táborokban odahurcolt német és magyar civilek százezreit is dolgoztatták, többnyire nem szándékosan pusztítva, irtva őket, amiképpen a hadifoglyokat sem. Egészében nézve és nem bagatellizálva a szenvedéseket (különösen a távoli és kínzással "elegyített" robotra foglyul ejtett 14 éves magyar lányra gondolva, ahogyan legalább így járva el, amikor a Reichbe deportált fiatal orosz, belorusz, ukrán nők emlékéhez viszonyulunk), tévedés nélkül megállapítható, hogy e kényszemunka kompenzációként/jóvátételül szolgált a Szovjetunió ellen - a Magyar Királyság részéről is - indított/viselt támadó-hódító, területrabló-zsákmányszerző-fosztogató-népirtó háborúval okozott károkért, kiegészítve a helyreállításhoz-újjáépítéshez szükséges saját munkaerőt, amelynek tekintetében a szovjet állam hatalmas hiánnyal küszködött, hiszen az agresszorok majd 30 millió polgára halálát okozták. E tények tudása, befogadása a közös történelmi emlékezetbe a magyar társadalom lelki egészségének egyik nélkülözhetetlen feltétele.

Vattakabát (pufajka) - kizárólag a GULAG-ról készült felvételeken, az antikommunisták által közölt fotók esetében úgyszintén. A szóban forgó Magyar Nemzet írásban a foglyok rávetik magukat a konyhai hulladékra. Hm. A náci koncentrációs táborokban (meg a holokauszt sok más színterén) - a túlélők tanúsága szerint - nem így volt. Lásd ehhez a történeti képforrás-illusztráció - komparatisztika gyanánt.