Úgy gondolom, hogy először szükségszerű lenne leszögeznem pár dolgot. A 2017-es AZt nem a regények és az 1990-ben napvilágot látott televíziós sorozat fényében tervezem értékelni vagy áttekinteni. Jelen írásban csak önállóan a filmmel, annak értékeivel vagy gyengeségeivel fogok foglalkozni, így azok is kaphatnak egy összképet róla, akik kizárólag ezután a mű után érdeklődnek.
Be kell vallanom, hogy viszonylag nagy elvárásokkal ültem be az AZ című filmre. Mindez nem véletlen, hiszen a stúdió hatalmas pénzeket fordított reklámokra, hirdetésekre, óriási kampány előzte meg az alkotást. Az internetet elárasztották a Pennywise-ot ábrázoló képek, és értelemszerűen az sem csökkentette az érdeklődést, hogy egy Stephen King adaptációról beszélünk. Kiemelkedő lelkesedés fogadta a trailereket, és azt hiszem, elmondható, hogy a horror rajongóin kívül is kifejezetten sokan várták a film mozikba kerülését, köztük, amint azt már említettem, jómagam is. Szóval, most lássuk, mennyiben is felel meg az AZ az azt megelőző elvárásoknak.
Első körben, a pozitívumokról írnék. A forgatókönyvvel és a rendezéssel összességben minden rendben van, a direktori munka egy részletére azonban még később kitérnék. A film története homályosan veszi kezdetét, és annak ellenére, hogy nagyon hamar megmutatják a bohócot, a látszólag véletlenszerűen és racionális magyarázat nélkül felbukkanó szörnyek kíváncsivá tesznek minket, mert nem igazán értjük, hogy ezeknek mi köze a bohóchoz, s a továbbiakban hiába tudjuk pontosan, hogy ki – pontosabban, hogy mi – felelős az eltűnésekért, mégis érdeklődve figyeljük az eseményeket. A történet elemei logikusan épülnek egymásra, lassan összeáll a kép, és bár a végén a film nem ad pontos magyarázatot mindenre, én nem is éreztem ennek nagy szükségét. Véleményem szerint történetszinten egy teljes, korrekt élményt kapunk. (Akiket mégis érdekelnek további részletek, azok készséggel fordulhatnak a korábbi AZ alkotásokhoz.)
További erősségei a filmnek a szereplők és a dialógusok. A gyerekszínészek alakításai kifogástalanok, remekül hozzák a rájuk bízott karaktereket, melyek kellőképpen kidolgozottak és sokszínűek, mindegyikük mögé kapunk több vagy kevesebb háttértörténetet is, mely által megérthetjük, hogy mi miatt, vagy mi módon sodródtak egymás mellé. Sajnos a karakterek között is megvannak a szokásos klisék, de ezek valamivel árnyaltabbak a megszokottnál, vagy később csavar valamit a jellemükön a film, és addig sem különösen zavaró a jelenlétük, vagy legalábbis nem válik a mozi hátrányára. A dialógusokra sem lehet panasz, jól működnek, nem érződnek erőltetettnek, és olykor kifejezetten viccesek, sőt egy-egy úgynevezett „vígjátékban” elhangzóknál is humorosabbakat hallhatunk. Személy szerint többször is magamra ismertem egyik-másik fiúban vagy épp a viselkedésükben, reakciójukban, mely további mosolyokat csalt az arcomra.
Mindemellett említésre méltó a díszlet és a jelenetek fényelése. Mindkettő remek atmoszférát kölcsönöz a helyszíneknek, a díszletek gazdagon kidolgozottak és igényesek, könnyűszerrel repítik vissza tudatunkat a történet idejébe, hiszen a ruhák, és úgy összességében mindegyik filmben feltűnő tárgy vagy épület korhű. Fények terén is kiváló munkát végeztek a készítők, ugyanis ezek többször kölcsönöznek kísérteties, borzongató atmoszférát vagy éppen kellemes, meleg érzetű hatást a jeleneteknek. Továbbá több, meglepően kreatív megoldás is látható a filmben, ami számos beállításban vagy kameramozgásban volt megfigyelhető. A legjobb példa erre talán az, amikor az egyik szereplő a helyére igazít egy képet a falon, és a néző ezt gyakorlatilag a kép „nézőpontjából” láthatja, méghozzá oly módon, hogy a beállítás a képpel megegyező forgó mozgást folytat.
Most pedig következzenek a negatívumok, és itt térnék ki a rendezés korábban említett szegmensére, mégpedig a félelemkeltésre. A legnagyobb probléma az AZ-zal, hogy nem horror, vagy legalábbis a horrorra jellemző lelki terror nem érezhető benne. Leginkább egy ijesztőbb, véresebb kalandfilmhez vagy thrillerhez tudnám hasonlítani. A feszültségkeltés és annak a végletekig fokozása nem működik a filmben. És persze lehet, hogy az én ingerküszöböm van túl magasan, azonban azok, akik több horrorfilmet láttak már, garantáltan nem fognak a körmeiket rágva izgulni és remegni. A legtöbb jumpscare-t, vagy a legrémisztőbb jeleneteket a trailer amúgy is ellövi, mindössze párat nem mutattak meg benne, és azok közül is a kiszámíthatóak vannak többségben. Hogy őszinte legyek, én mindössze egy jumpscare-t találtam, ami valóban váratlanul ért.
Ami azt illeti, érdekes, hogy nem sikerült igazán félelmetesre a film, ugyanis a karakterekkel könnyen azonosulhatunk, a helyszínek megfelelően rémisztőek, valamint a vágást és az operatőri munka is jól szolgálja a feszültségkeltést, tehát elméletben minden adott a jó horrorhoz… vagy mégsem? A gond középpontjában a bohóc áll. Annak ellenére, hogy mind a smink, mind pedig Bill Skarsgård színészi játéka rémisztő, és a CGI is hihető, az egész nem ad egy igazán ijesztő, hátborzongató, vérfagyasztó összképet. Nem érezhető az, hogy komolyabban tartanánk Pennywise-tól, nincs meg az az érzés, hogy halálosan megrémülünk, amennyiben a következő sarok mögött megjelenik a bohóc, így pedig nem féltjük főszereplőink életét. Emiatt bennünk sem képződik igazán komolynak mondható félelemérzet, sőt a film egyes jeleneteiben kifejezetten nevetségesnek, már-már komikusnak találtam a jelenlétét. Emellett talán az is probléma lehetett, hogy tényleg nagyon a film elején láthatjuk Pennywise-ot teljes pompájában, így nem kap létjogosultságot az ismeretlentől való félelem sem. Ezeken kívül az összképet az sem javítja, hogy a bohócnak látszólag nem áll szándékában valóban bántani a gyerekeket, legalábbis akkor nem, amikor mi is szemtanúi lehetnénk, és nem csak egy szerencsétlen áldozat eltüntetéséről lenne szó, így gyakorlatilag az egész harc a bohóccal érdektelenné, tét nélkülivé válik. (Itt hívnám fel a figyelmet arra, hogy mindezen még a magyar szinkron is sokat ront, ugyanis nem sikerült eltalálni Pennywise hangját, sőt, már-már kifejezetten bohókásra sikerült, mely csak még nevetségesebbé teszi a karaktert, így aki teheti, annak azt javaslom, hogy eredeti nyelven tekintse meg)
Összességében én azt mondanám, hogy a film megér egy próbát azoknak is, akik valamivel ijedősebbek. A 2017-es AZ izgalmas, látványos, tele van jó karakterekkel, vicces dialógusokkal, kreatív megoldásokkal. Akik azonban igazán komoly borzongásra vágynak, azok keressenek más filmet.
