Papot leszopni bűn?

Spotlight kritika

2016. március 09. - GeekZo

Nem könnyű cikket írni egy olyan filmről, ami egy baromi súlyos, mégis tabunak számító témát boncolgat. Konkrétan a pedofíliára gondolok, ami alapvetően az egyik legsúlyosabb bűncselekmény napjainkban, mégsem beszélünk róla eleget, inkább könnyelműen elhessegetjük a gondolatot ahelyett, hogy szembesülnénk a tényekkel.  A körülményeket pedig súlyosbítja, ha az elkövető olyan ember, akiben egy egész közösség bízik és történetesen papi reverendát visel. Manapság már nem meglepő, hogy az egyház berkein belül ilyen-olyan botrányra derül fény, de nem is olyan régen szinte képtelenség volt ezekről tudomást szerezni. Néhány bátor ember azonban szembeszállt a legnagyobb földi hatalom képviselőivel, az ő történetüket mutatja be a Spotlight.

spotlight-image.jpg

Boston, 2001. Marty Baron, a nagy múltú Boston Globe frissen kinevezett szerkesztője különös feladattal bízza meg oknyomozó csapatát, a Spotlightot: derítsék ki, mi áll a helyi katolikus pap gyermekmolesztálási ügyének hátterében. Az esetet ugyanis eltusolták, tárgyalásra soha nem került sor. Walter „Robby” Robinson társaival együtt belevág a feladatba, ám egy idő után egyre világosabbá válik, hogy nem csupán egy papot érintenek a vádak és az áldozatok száma is meghaladja minden elképzeléseiket. A Spotlight eltökélt szándéka bebizonyítani, hogy az egyház tudott a történtekről, hatalmukat és befolyásukat pedig arra használták, hogy titokban tartsák az incidenst (incidenseket) a nyilvánosság előtt.

spotlight2.jpg

Már most szeretném leszögezni, hogy ku... bitang jó a film, de nem fogja elnyerni mindenkinek a tetszését. Az alcímet (Egy nyomozás részletei) szó szerint kell értelmezni, maga a cselekmény vontatott és lassan bontakozik ki, nincsenek akciódús jelenetek, mégis egyszerre izgalmas és elborzasztó, ahogy fokozatosan napvilágot lát az igazság. Mind a forgatókönyv, mind a színészek alakítása remekre sikeredett. A dialógusok pörgősek és fenntartják a néző figyelmét, a karakterek pedig egytől-egyig hitelesek, hála Michael Keaton, Mark Ruffalo, Rachel McAdams és Brian d’Arcy James játékának. Ugyanez igaz a mellékszereplőkre, nincs felesleges vagy rosszul ábrázolt karakter, ami azért elég ritka manapság. Kiemelném még a zenét, ami tökéletesen belesimul a történetbe, és későbbi meghallgatás után is visszaadja a hangulatát.

file_611849_spotlight-trailer.jpg

Röviden, tömören: Oscar-díj ide vagy oda, a Spotlight a tavalyi év egyik legjobb filmje. Megrázó és súlyos kérdéseket tesz fel, ám igazán csak a megtekintése után gondolkozik el rajta az ember. Mégis talán a számok a legmegdöbbentőbbek: hány pap követett el ilyen szörnyűséget, hány ártatlan gyermeket molesztáltak, hányan maradtak életben, hány városban történt meg ugyanaz, mint Bostonban. Ezek közül mindegyikre választ kapunk, a rendezők semmit sem titkoltak el, higgadtan, tényszerűen ábrázolják a megtörtént eseményeket. Ebben a sztoriban nincsenek hősök, senki nem menti meg a világot. A probléma ugyanúgy fennáll, az elkövetők többsége szabadlábon, de hála a fent említett személyek munkájának, már nem titkolózhatnak többé, sőt, talán kisebb az esélye annak, hogy lezajlik a filmben elhangzó párbeszéd:
- Nehéz lesz távol tartani az újságokat a tárgyalástól.
- Milyen tárgyalás?

A bejegyzés trackback címe:

https://akritizator.blog.hu/api/trackback/id/tr468455890

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

zsurzsenka 2016.03.11. 00:48:12

Az előző héten néztük meg. Három nappal később még mindig bambán jöttem-mentem. Lassan, de sebészkés pontossággal ölő film.