Friss marsi burgonyát tessék! - The Martian

Oscarra várva #3 II. szezon

2015. október 03. - Gueth Ádám (Filmnomád)

Megszokhattuk már, hogy ha Sir Ridley Scott ül a rendezői székbe, nagyjából két műfajban várhatunk tőle igazán maradandót; a tudományos-fantasztikumban, illetve történelmi témájú filmekben. Ridley nagymester olyan sci-fikkel ajándékozott meg minket, mint A nyolcadik utas: a Halál vagy a Szárnyas fejvadász, és olyan történelmi filmekkel akasztotta meg a lélegzetünket, mint a Gladiátor. Az utóbbi évek azonban igazi hullámvölgynek számítottak a rendező munkásságában. A Prometheus nem hozta el a tüzet a mozinézők lelkébe és a legtöbb néző az Exodust is inkább a 11. csapásként értékelte a bibliai tíz után. Amikor pedig bejelentette, hogy Andy Weir bestsellerét, A marsit készül megfilmesíteni, az eredményt sokan, köztük jómagam is némileg vegyes érzelmekkel vártuk. Egy ilyen regény ugyanis hatalmas lehetőséget rejt magában mind pozitív mind negatív szempontból.
Az eredmény? A regény és a film után szabadon szólva; tudományoskodjuk ki a szart is ebből a kritikából!!!!the-martian-poster-1024x688.jpg

A történetről nagyon röviden
Mark Watney űrhajóst, az Ares-3 Mars-expedíció mérnök-botanikus tagját egy homokvihar után társai halottnak hiszik és egyedül hagyják a vörös bolygó felszínén. A stand-up comedyseket megszégyenítő humorú és elképesztő technikai tudású Watney viszont harcba száll az elemekkel, a tudománnyal és olykor saját magával is, mindent elkövetve a hazajutásért és a túlélésért. Ahogy Ridley Scott fogalmazott, afféle XXI. századi űr-robinzonád.

Marketing
A marsi (igen, kedves magyar forgalmazó, én a filmet végig ezen a néven emlegetem majd) reklámkampánya abszolút telitalálatnak számít. A Prometheus esetében is bevált vírusvideós formula sok nézőnek hozta meg a kedvét a film megnézéséhez, de a könyv elolvasásához is. Az említett vírusvideókban a fiktív Ares 3 legénységének mindennapjaiba és a küldetésre való felkészülésbe is bepillantást nyerhetünk, bár egy-két poént én inkább a filmben durrantottam volna el, mint az előzetes reklámfilmekben. Az pedig, hogy a NASA pont a premier előtt jelentette be, hogy vizet találtak Marson, talán a legnagyobb reklám volt a film számára.
http://www.docdroid.net/Zxk9zKw/the-martian-ares-3-mission-guide.pdf.html
right_stuff.jpg
Rendezés, forgatókönyv
Ridley nagymester ezúttal nem fogott mellé! A marsi egy velejéig szórakoztató sci-fi lett, mely körülbelül átadja a regény hangulatát, humorát és a tudomány iránti odaadást...és itt a lényeg, mert ahogy a régi anekdota mondja: körül igen, de belül nem. A film sajnos sok ziccert egyszerűen kihagy (pl. a regény igencsak kemény indítószövegét, de a felsorolás hosszú lenne). Bizonyos igen erős jelenetek vagy szövegek teljesen kimaradnak, másokat pedig a feszesebb tempó érdekében lerövidítenek. Persze, ez elengedhetetlen egy adaptációnál, itt viszont néha szinte felálltam a székemből, hogy számon kérjem egy-egy nagy jelenet vagy beszólás hiányát a mozivászontól. Komolyan elviseltem volna azt is, ha a film egy fél órával hosszabb lett volna, annyira vártam ezeket a szkippelt szekvenciákat. Helyenként viszont a forgatókönyv túlságosan is a könyvbe kapaszkodik, olyannyira, hogy néha talán nem vesz arról tudomást, hogy van, aki nem biztos, hogy olvasta a könyvet, így számos momentumot teljesen magától értetődőnek tart. martian-gallery11.jpg
A film viszont 140 perces hossza mellett sem válik unalmassá, végig leköti a figyelmet. Scott remekül ültette át a gyakorlatba Watney naplóbejegyzéseit. A regény gépelt naplójával ellentétben itt videónaplót láthatunk, ami által a karakter is jobban ki tud bontakozni. Az operatőr nagyon jól él a time-lapse eszközével, többször láthatjuk gyorsított felvételben a javításokat, munkálatokat.
Ridley mester néha nagyon ráérzett, hogyan gondolja tovább a könyvet. A Watney által kényszerből hallgatott '70-es évekbeli disco zenék kiválasztása és időzítése csillagos ötös, főleg amit a radioaktív hősugárzó kapszula az RTG szállítása közben hallgat...higgyétek el, tényleg tökéletes zene egy forró cucchoz!
Scott és csapata sokszor viszi drámaibb irányba a filmet a regénynél, de a feszült pillanatok után vagy mellett mindig kapunk egy picit a humorbonbonokból. Mindemellett a film regényhez hasonlóan végig epikus és nagyívű, igazi Scott-production.

Életre kelt karakterek
A színészgárda erős, akár egy gyorsítórakéta. Az érett korú Will Huntingra alias Matt Damonra nem lehet panaszunk, ami azért is nagy szó, mert a film nagy részében gyakorlatilag teljesen egyedül, más színészekkel való interakció nélkül kellett játszania (mint Tom Hanks a Számkivetettben). Bár a filmbéli Watneyt jobban megviseli az egyedüllét (főleg fizikailag), Damon hozza a komikus laza gyereket. Helyenként szinte Indiana Jones szerű lazasággal száll szembe a legnagyobb bajokkal is, miközben végig megtartja törékeny emberi mivoltát. A legénység többi tagja közül egyértelműen Jessica Chastaint emelném ki, aki meggyőzően alakítja az Ares-3 női küldetésparancsnokát. A földi személyzetben Jeff Daniels, Sean Bean (egy kis Gyűrűk ura-poénnal) és a 12 év rabszolgaságból ismert Chiwetel Ejiofor is hiteles és szórakoztató. Némi csalódás volt számomra Kristen Wiig, akinek karaktere, Annie Montrose a NASA szóvivőnője, a regény ügyeletes beoltógépezete...szép, szexi és BUNKÓ. Az ő karakterét sajnos szerintem nem sikerült jól átírni a film számára, pedig egy ilyen jellem mindig sokat dob egy csapaton. Igazi meglepetés volt viszont a Donald Glover alakította asztrodinamikus, Rich Purnell, aki hát...IGAZI ZSENI!the-martian-character-poster-1024x576.jpg
Külön szeretném kiemelni a Marson termesztett burgonyákat alakító burgonyákat, akik szintén hitelesen játszották szerepüket. Road to the Oscars!potatos-640x640.jpg

Látványvilág
A marsi tájai lenyűgözőek, amiket a kiváló operatőri munka is alátámaszt. A könyvet olvasva én ugyan sivárabbnak képzeltem a Marsot (Arábiai Lawrence-t idézve "azért szeretem a sivatagot, mert tiszta"), de ez a szinte vad-nyugatias domborzat külön ízt és hangulatot ad a történetnek (a vörös bolygó szerepében Jordánia). Gyönyörködve ebben az elképesztő tájban, könnyen elhisszük, hogy az ember valóban csak egy kis pont a világmindenségben a vörös bolygó gigászi hegyeihez képest. A mars-expedíció űrhajója, a Hermes szédületesen jól néz ki, impozáns, grandiózus és mégis realisztikus. Az űrruhákat szintén egyszerűbbnek képzeltem a regény alapján, de el kell ismerni, hogy azok is abszolút illenek A marsi világába, ahogy a marsjáró is. A látványvilág még a könyv olvasóinak is tartogathat meglepetést, mivel itt a gyakorlatban láthatjuk azokat az elemeket, amiket esetleg a regény alapján magunk elé tudtunk képzelni. Mivel a film földi jeleneteit kis hazánkban forgatták, a magyar nézők szívét a NASA központként funkcionáló Bálna és a Kínai Űrközpontként működő MüPa épülete dobogtathatja meg, a stáblistában szereplő rengeteg magyar névvel egyetemben. martian-gallery2-gallery-image_0.jpgmarsi_balna.jpg

Summa summarum
Ridley Scott tehát végeredményben alulmarad Andy Weirrel szemben, filmje mégis igazi sci-fi klasszikus, mely talán új tendenciát indít el a filmiparban, hadat üzenve ezzel számos vetélytársának is. Scott és csapata sikeresen megtörte mind a marsi, mind a magyar átkot, miszerint egy Marsról szóló vagy Magyarországon forgatott film nem lehet sikeres. FRÁSZT NEM!
A marsi minden hibája és a kihagyott lehetőségek ellenére is maga mögé utasít több, az utóbbi időben született hasonló műfajú filmet. A regény elolvasását viszont mindenkinek ajánlom korosztálytól, nemtől, felekezettől függetlenül.

U.I. Egyél kefét Interstellar!

A bejegyzés trackback címe:

https://akritizator.blog.hu/api/trackback/id/tr637883394

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.