„Összetartozunk, mint a Fegyver és a Töltény”

A film noir és a lovers on the run tündöklése a Fegyverbolondokban

2014. augusztus 20. - Calas

 

Gun_Crazy_(1950_film)_poster.jpg

A menekülő szerelem nem a sötét filmek találmánya, a filmtörténetben már megjelent Griffith 1919-ben kiadott, A Skarlát Napok című westernjében, de ezzel nem minden filmtörténész ért egyet, ezért mindenképpen meg kell említeni Fritz Lang 1937-es Csak Egyszer élsz című klasszikusát, innen datálható legkésőbb a ciklus kezdete. 

A forgatókönyvet McKinlay Kantor jegyzi, aki a saját újságcikkéből írt először novellát majd 320 oldalas (!) forgatókönyvet, amit Lewis csak arra használt, hogy a gyengeségeire építő, saját erkölcsi szabályokat felállító noir hőst hozzon létre.

A karakterek leegyszerűsítve: van egy nem tipikus noir hősünk, aki naiv és becsületes, de szenvedélye a fegyverek, amikkel emberre nem lő. Van egy igazán mesterien kidolgozott whamp karakterünk, aki stílusának összes jegyét magán hordja, de ez mégis megváltozik a film ¾-nél és a szerelmes érzései kerekednek felül rajta. És természetesen ez még meghintve a fegyverek iránti vonzalommal, olyannyira, hogy vele, mint vásári mesterlövésszel ismerkedünk meg.

Bartot (John Dall) azért sem mondanám tipikusnak, mert mint például Bogart karaktere a Máltai Sólyomba (Sam Spade) mindent tudó, minden rejtélyt megfejtő, züllött alak, aki az erkölcsös és az alvilág határmezsgyéjén állandóan kötéltáncot járva oldja meg a problémáit, itt ez a séma abszolút nem érvényesül. Bart erkölcsös, de mégsem annyira a saját erkölcseit mindenáron érvényesíteni akaró hős, sokszor inkább csak hagyja magát sodortatni az eseményekkel. Nem az a „tökös”, leverek mindenkit típusú férfikarakter.

Bart nem erőszakos csak a beteges vonzalma áll fenn a fegyverek iránt. Ezt a tulajdonságát Lewis mesterien mutatja be a film első 10 percében, megerősítve a barátok és a nővére flashback-ével. A film azzal kezdődik, hogy a még kölyök Bart betöri a fegyverbolt kirakatát, ellop egy pisztolyt majd elkapja a sheriff és a bíróság példát statuálva 4 év javítóintézetre ítéli.  Ezután a már felnőtt, de megtört Bartot látjuk a képen és a gyermekkori barátainak meséli, hogy a javító után még a katonaságnál szolgált és hogy el akar menni a Remington céghez fegyvereket tesztelni. Gyermeki énjéhez képest semmit nem változott, a fegyverőrülete megmaradt, de azért mégis érződik rajta a távollét, nagyon visszafogott a viselkedése, mintha beleverték volna a fegyelmet. Azzal a mondatával, hogy ő le akar telepedni Lewis kissé félrevezeti a nézőt, de mégis alapot tud adni ezzel az egyetlen mondattal, a semmiből előtörő szenvedélyesen szerelmes érzéseinek és az ebből fakadó cselekvéseinek. Lewis Bart őrült szerelmével igazolja végig a férfi tetteit.

Gun Crazy 1.png

Bartot nagyon könnyen és korán, már a szépségével rabul ejti Laurie (Penny Cummins) a vásári bemutatón, érezhető az erotikus töltet abban jelenetben amikor pisztolypárbajt vívnak a színpadon. Talán csak ebben a jelenetben lehet érezni Bartban a teljes magabiztosságot, miközben párbajoznak, ő rágózik és kacsint is Laurie-ra aki talán ettől zavarba jön és elhibázza a célt. Ezután, Bartnak munkát ajánl Laurie, hogy tartson ő is a vándorcirkusszal, de egy összetűzés után a főnökkel, otthagyják az cirkuszt. Laurie már a színpadon rájön, hogyan tudná a férfit a saját céljaira használni, hogyan tudna kitörni ebből az életből. Bart teljes naivitásba él, aki azt hiszi, hogy a szerelmük mindent gondot megold, de a nő érzelmileg zsarolja és hajszolja bele a bűnözői életmódba.

Laurie, mint mondtam már tipikus whamp, a céljai elérésében minden eszközt bevet, tudja, hogyan használja a nőiességét, hogyan zsarolhatja a férfiakat érzelmileg, ha kell hazudik és ha kell embert is öl gondolkodás nélkül és utána nem érez bűntudatot. Az utolsó rablásnál Lewis látványosan és ügyesen mutatja be a szerelmes nőt, mert amikor megtervezik a rablást és utána külön kocsival menekülnének, az embernek azaz érzése támad, hogy Laurie meg fog lépni a pénz felével és felülteti Bartot. Amikor mindketten elhajtanának, még megállnak és visszanéznek a másikra és rájönnek, hogy nem tudnak a másik nélkül létezni, úgyhogy felrúgva a tervet együtt menekülnek tovább. Ebben a jelenetben hiszi el a néző, hogy végre a nő is az érzelmei rabjává vált. És itt bontakozik ki ténylegesen a menekülő szerelmesek motívuma.

gun crazy 3.jpg

A fegyver mindegyiküknek mást szimbolizál. Amíg Laurie az erőt, hatalmat, az irányítás jogát érzi a kezében, addig Bart-nál csak az önmegvalósítást szimbolizálja.

Lewis olyan ideális és nyers, pörgő noir-t csinált, amit sokan megirigyelhetnének. Személy szerint nekem jobban tetszett, mint az agyonsztárolt ’67-es Bonnie és Clyde sztori. Sokkal dinamikusabb, nincsenek felesleges vérontások (mondjuk ez a Hays-kódexnek köszönhető), nincsenek oda nem illő jelenetek (ez meg valószínűleg a kis költségvetés miatt van így) és végre találtak egy olyan női főszereplőt, aki tud is játszani nem csak egy ripacs, mint sok noir-nő.

Az egyik kedvenc jelenetem az volt, amikor egy rablást követhetünk végig a kocsi hátsó üléséről. Nem is a rablást nézhetjük végig, hanem csak Laurie segédkezését, miközben Bart bemegy a bankba. Úgy fűzte bele Lewis, hogy az ember nem is veszi észre, hogy nincs vágás körülbelül 6-7 percig!

A film főjeleneténél is érződik a kis költségvetés. Ahogy üldözik őket az erdőn át, egyetlen sheriffet, rendőrt sem lehet látni, egyetlen egyszer van egy olyan vágás, ahol mutatják, hogy a kopókat is küldtek utánuk, de inkább csak a hangjukat hallhatjuk. A legvégén a mocsárjelenetnél sem látunk senkit Bart két barátján kívül. A mocsárban a köddel váltják ki azt, hogy ne kelljen sok statisztát alkalmazni.

guncrazy6.jpg

A mocsáron belüli másik főjelenet, amikor kiderül, hogy nincs hova menekülniük a szerelmeseknek. Itt Laurie arcán a félelem és az őrület keveredését láthatjuk és elkezdi fenyegetni Bart barátait, hogy megöli őket. Bart erkölcsei elnyomják Laurie iránt táplált érzéseit és megakadályozva a további felesleges vérontást, barátai védelmére kel és lelövi a nőt. Itt elgondolkodik az ember, hogy ki a fontosabb a szerelme vagy a barátai, de nem lehet eldönteni. Bart itt az emberi élet védelme miatt kényszerül ölésre, mivel a többségben lévők élete az erkölcsi normái szerint fontosabb, mint a saját érzései és csak így tud elfogadható igazolást kapni és tudná feldolgozni a későbbiekben, hogy megölte a szerelmét, de erre nem kerül sor azzal, hogy őt is megölik. Így kerekedik felül a saját erkölcsi normái szerint élő noir hős a kegyetlen whamp-en.

A film számomra érthetetlen módon megbukott a maga korában, pedig a B kategóriás filmek egyik csúcsalkotásáról beszélünk. A filmet a bukás után fél évvel új címmel a mai Gun Crazy-re keresztelték, eredetileg Deadly is the Female címmel jelent meg.

A bejegyzés trackback címe:

https://akritizator.blog.hu/api/trackback/id/tr946620221

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.