Horvát Lili második játékfilmje, a Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre bejutott a Velencei Filmfesztivál Giornate degli Autori versenyprogramjába. A hivatalos magyar bemutató előtt interjú készült a rendezőnővel, aki a filmmel kapcsolatos gondolatai mellett számtalan kulisszatitkot is elárult.

Luc Besson a 90-es évekre igazi rajongótábort gyűjtött maga köré. Akcióorientált filmjei (Nikita, Léon a profi) éppen annyira voltak népszerűek, mint filozofikus művei (Élethalálharc, A nagy kékség). Annak ellenére, hogy mára a kreativitása takaréklángon ég, életműve korai szakaszára nem kell szégyenkeznie. 1997-ben, a még dicsőségesnek számító időszakában készítette el gyerekkori álomprojektjét, Az ötödik elemet, ami egyben a rendező egyik legvitatottabb alkotásává nőtte ki magát az évek során.

A Netflix lehetőségei a pandémia idején talán minden korábbinál jobbak arra, hogy új nézőket tudjon megnyerni magának. A héten megjelenő új filmjével, az Enola Holmes-al is ezt igyekszik elérni részben a jól csengő Holmes nevet, részben pedig egyéb divatos, vagy legalábbis annak gondolt témákat felhasználva.

A Netflix tartalmait elnézve nyugodt szívvel ki lehet jelenteni, hogy a legtöbb esetben minőségi munkákat kínál a felhasználói részére, legyen szó filmről vagy sorozatról. Azonban minden jóban van valami rossz és ennek a szolgáltatónak is vannak mély pöcegödrei. Az egyik ilyen egy nemrég megjelent, hatalmas botrányt kavaró film, ami láttán visszasírjuk Bella Swan és Edward Cullen ötrészesre nyújtott kálváriáját. Ez a 365 nap című lengyel „erotikus” dráma.

Horvát Lili első filmjével, a Szerdai gyerekkel megmutatta a nyomort, a kiszolgáltatottságot, az elveszettséget. Egy olyan helyet tárt fel, ahol nem nagyon akarsz élni és a legkevésbé sem akarod felnevelni a gyerekedet. Tette mindezt úgy, hogy közben az egésznek a közepére egy fiatal lányt helyezett, akinek az anyasággal is meg kellett küzdenie, a számos más, szociális probléma mellett. A Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre esetén szintén egy nőt helyezett a cselekmény sűrűjébe, miközben a szerelemről mesélt.

A különböző shooter játékok mindig is a videojáték ipar legnépszerűbb szegmensét alkották. Ennek megfelelően a fejlesztők és kiadók szintje ontják magukból az ilyen jellegű címeket. Annyi játék jelenik meg a témában, hogy ahány ház, annyi szokás jelleggel egy csomó különböző kategóriára lehetne osztani még ezt a nagy csoportot is. Természetesen a legnépszerűbbek a Call of Duty-féle akciódús, robbanásokkal teletömött, B kategóriás akciófilmeket idéző látványjátékok. Bár az újragondolt Modern Warfare, (amiről márciusban még cikket is közöltünk), kicsit szakított ezzel a stílussal.

A Hollywoodban készült filmek tekintélyes részében Amerika a lehetőségek hazájának tűnik a nézők számára. Mintha nem is lenne más, csak a siker, a pénz és a csillogás monotonitása, amibe csak egy film erejéig rondít bele a sors egy könnyen megoldható kis konfliktus erejéig. A Netflix új filmje, a The Devil All the Time egy másik Amerikát mutat nekünk.

Az 1894-es Dreyfus-per a történelem egyik leghíresebb koncepciós pereként és politikai botrányaként maradt fent a köztudatban, az ügy részleteit vizsgálva még a legvéreskezűbb sztálinista mamelukok is elégedetten csettintenének (talán még ihletforrásnak sem volt utolsó). A nagy port kavaró igazságtalanság eszmei hátterét egy, akkoriban divatós ideológia adta: az antiszemitizmus. A lengyel rendezőóriás, Roman Polanski legújabb filmje, a J'accuse (ami franciául annyit jelent: vádolok) - kacifántosabb magyar címén a Tiszt és kém: A Dreyfus-ügy - ennek az fiaskócunaminak az eseményeit dolgozza fel.

Erick Kripke és az Amazon tavaly ilyenkor talán még nem is sejtették, hogy mennyire beletenyereltek a tutiba a szuperhős műfajt alapjaiban feje tetejére állító The Boys-szal. Egy a popkultúrát lassan egy évtizede totálisan leuraló zsánert elvégre önmagában nézve nem veszélytelen dolog kiforgatni. Kripke azonban a tőle megszokott cinikus, ámde végtelenül szórakoztató görbetükröt állított a mindennapokat átszövő szuperhősmítosznak, az ezt szponzoráló, sok esetben rendkívül káros nagyipari cégeket sem kímélve. A The Boys mégsem ezek miatt lett talán az utóbbi évek legeredetibb és egyben legszórakoztatóbb televíziós, akarom mondani streaminges produktuma, mely a második évadra szinte semmit sem veszített a korábbi erényeiből. 

Figyelem! A kritika innentől kezdve minimális spoilereket tartalmaz a The Boys második évadának első négy részét illetően!

A romantikus vígjátékok nem meglepő módon a filmgyártás elejétől kezdve jelen vannak a mozik kínálatában. Láttunk már összejönni, szakítani, majd megint összejönni rengeteg párt, sok különféle helyszínen és szituációban, a cselekmény nagy vonalakban mégis többnyire ugyanaz szokott lenni. Épp ezért nagy élmény, ha olyan romkomot van alkalmunk megtekinteni, ami rengeteg újdonságot tud hozni ebbe a meglehetősen kiüresedett műfajba.