Két évvel ezelőtt megnézhettük, hogy milyen jövőt szán a Disney a Star Wars franchise-nak. Az ébredő Erő jött, látott, és győzött, de nem nyerte el mindenkinek a tetszését maradéktalanul. Vajon a most bemutatásra kerülő nyolcadik epizód kiköszörüli a csorbát, és végre kapunk egy olyan filmet, ami méltó a régi trilógiához? (A kritika spoilerektől mentes.)
A történet ott folytatódik, ahol abbahagytuk: Rey-nek sikerült Luke Skywalker nyomára bukkannia, és arra kéri, hogy tanítsa őt és jöjjön vele, mert ő az Ellenállás utolsó reménye. Azonban az öreg Jedi-mesternek esze ágában sincs visszatérni a száműzetésből. Luke még mindig bűntudatot érez amiatt, hogy a tanítványa, Kylo Ren átállt a sötét oldalra, és elpusztította az újjászületett Jedi-rendet. Úgy gondolja, hogy a Jedik csak szenvedést hoztak a Galaxisba, ezért itt az ideje végleg eltűnniük. Eközben az ellenállók, élükön Leia Organa tábornokkal, menekülni kényszerülnek, ugyanis az Első Rend üldözőbe vette őket. Finn, Poe, és a többiek kétségbeesett tervet eszelnek ki, amivel talán sikerül megmenteniük az Ellenállást, és vele együtt a Köztársaság eszméjét is. Az Első Rend vezetőjének, Snoke legfőbb vezérnek pedig megrendült a Kylo Renbe vetett bizalma, miután hagyta meglógni Rey-t. Az apja meggyilkolása miatt még mindig vívódó bukott Jedi, csak egy módon teheti jóvá a hibáját: ha megtalálja lányt, és elviszi Snoke-hoz, Skywalkert pedig megöli.
Az ébredő Erővel kapcsolatban az egyik leggyakoribb (megjegyzem, jogos) kritika az volt, hogy túlságosan hasonlított az Egy új reményre. J. J. Abrams lényegében fogta, és újra felhasználta azokat az elemeket, amik a legelső Star Wars-filmben működtek: volt itt sivatagos bolygó, egy droid, ami felbecsülhetetlen információkat őriz, csillagközi kocsma, egy öreg mester halála és persze a nagy, bolygópusztító szuperfegyver, amit a jófiúknak meg kell semmisíteniük. Ezek után érthetőek voltak azok az aggályok, hogy Az utolsó Jedik is újrahasznosított történetelemekből fog építkezni, csak ezúttal A Birodalom visszavágot „forgatják újra”. Szerencsére az új rendező, Rian Johnson nem a recycling mellett tette le a voksát.
Sőt, mintha a rendező egy kicsit rá is játszott volna arra, hogy a nézőknek milyen elvárásai lesznek az előző rész után. A vetítés közben nem egyszer szinte már számítottam rá, hogy valamilyen, a Birodalomból ismert fordulat következik, aztán egy pillanattal később maga a film cáfolt rám, és teljesen más irányt vett a cselekmény. Nem tudom, hogy ez a „mézesmadzag” tudatos húzás volt-e Rian Johnson részéről, nálam minden esetre működött. Ebből is látszik, hogy Az ébredő Erővel ellentétben Az utolsó Jedik története bőven tartogat meglepetéseket. Külön kiemelendő még a humor, ami sokszor oldott a film valóban sötét hangulatán. Továbbá jó döntés volt az is, hogy az Abrams által felhalmozott rejtélyekből csak azokra adott választ a film, amelyekre feltétlenül szükség volt, így több idő maradt a tényleges cselekményre és a karakterábrázolásra.
Ugyanis az egész film legfőbb mozgatórugója a Rey és Kylo közötti különös kapcsolat. Mind a ketten keresik a helyüket a világban, vívódásuk során pedig szentül hisznek abban, hogy képesek a másikat a maguk oldalára állítani. A fény és a sötétség harca nem csak fizikailag, a fénykard-párbajok formájában testesül meg, hanem folyamatosan dúl a saját lelkükben, ez teszi ezt a két karaktert igazán különlegessé. De a többieknek sincs szégyellnivalójuk: Mark Hamill simán a legjobb alakítását hozza az idős Luke szerepében, Carrie Fisher jutalomjátékkal búcsúzik Leia hercegnőtől, Oscar Isaac, John Boyega és a többi új arc is jól hozza a figuráját (egyedül azt sajnálom, hogy Chewbacca, és az előző részben bemutatott Phasma százados ezúttal háttérbe szorultak).
Technikai szempontból abszolút lenyűgöző Az utolsó Jedik, remekül vegyíti a CGI-t a praktikus effektekkel és valós díszletekkel. Az új helyszínek a kaszinóvárostól kezdve a kristálybolygón át a magára hagyott Jedi-templomig igazán látványosra és színesre sikerültek. Az aláfestő dallamokért most is a Star Wars állandó zeneszerzője, John Williams felelt, így a minőség garantált. Az egyetlen dolog, amivel kapcsolatban kritikát tudok megfogalmazni, az a film hossza: a két és fél órás játékidő a vége felé már igencsak soknak érződött, bő 10-15 percet simán ki lehetett volna vágni némelyik történetszálból, hogy így gördülékenyebb legyen a cselekmény.
De mindezektől eltekintve Az utolsó Jedik egy nagyon is élvezetes és szórakoztató film, ami végre-valahára igazi vérfrissítést hozott a franchise-ba. Még ha nagyszerűségében nem is éri el A Birodalom visszavág szintjét, az biztos, hogy A Jedi visszatér óta ez a legjobb Star Wars-epizód.
Képek forrása:
1. kép: imgur.com
2-3-4. kép: imdb.com
