Hosszan tartó, súlyos betegség után, október elején elhunyt Király Jenő, meghatározó jelentőségű filmesztéta, filmtörténész, egyetemi tanár. Alakja még egy alapvetően popkulturával foglalkozó oldalon is érdekes, hiszen ő volt a tömegfilmelmélet, a filmműfajok hazai értelmezésének megalapozója, legnagyobb tudója.
Király Jenő először ismerte fel és mutatta be a műfaji filmek jelentőségét hazánkban (Kép: Volt egyszer egy Vadnyugat)
Király Jenő ismerte fel, mutatta be Magyarországon azt, hogy a korábban lesajnált zsánerfilmek nem alacsonyabb rangúak a művészi alkotásoknál, hanem mások. Fáradhatatlanul elemezte a műfajok célját, mögöttes mondanivalóját, eredetét, társadalmi hátterét, ezzel bebizonyítva, hogy a populáris filmek igenis érdemesek a tudományos vizsgálatokra, és hogy képesek világunkról érvényes mondanivalóval szólni.
Király 73 éves volt, 1943. december első napján született Sopronban. A '60-as években az ELTE bölcsészhallgatója volt, majd 1970-től ugyanitt filmesztétikát tanított. Első publikációját még diákként írta az egyetemi lapba Griffith Letört bimbók című filmjéről. Baloldali filmesztéta volt, az is maradt. 1975-ben írta meg első könyvét, (az akkor elvárt irányelveknek még megfelelő) A marxista filmelmélet alapjait, ám érdeklődése csakhamar irányt váltott: 1980-tól egy éven keresztül a Filmtudományi Intézet kutatója lett, ekkortájt vált a műfajelmélet értő megszállottjává. 1981-ben jelent meg az általa szerkesztett Film és szórakozás című tanulmánygyűjtemény, majd 1983-ban a Mozifolklór és kameratöltőtoll - A populáris filmkultúra elméletéhez című írása.
A Figyelő szemek című kiadványban már az 1970-es évek végétől 1981-ig végigtekinti a fontosabb filmműfajokat a westerntől az erotikus filmen át a sci-fi, horror, burleszk, kalandfilmekkel bezárólag. Folyamatosan publikál más folyóiratokba is, rendszeresen jelennek meg írásai a Filmtudományi Szemlében, a Filmkultúrában, a Filmvilágban.
Tudományos munkásságának iránya a szocializmusban nemhogy ritka volt, de kifejezetten az akkor elvárt marxista megközelítéssel ellentétes, hiszen a műfaji filmeket elsősorban amerikai, kapitalista iránynak tartották. Király ezzel kevéssé törődve tárta fel a tömegfilmek mögöttes jelentéseit. A műfajokat az ősi mesék, mítoszok jelenkori örököseinek tekintette, melyek érvényes tanúságtétellel szólnak jelenkorunkról. Kidolgozta és bőséges számú írásában mutatta be frontier, határhelyzet elméletét, mely szerint a westernfilmek nem egyszerű kalandmozik, hanem olyan modernizált, ám ősi sablonok alapján felépített mítoszok, melyben a civilizáció és a vad, az ismeretlen találkozik. Ez a találkozási pont a törvények felbomlásával, a normák meggyengülésével és a hősfigurák kitermelésével jár. Nem kell bizonygatnunk, hogy a háborúkkal, politikai konfliktusokkal, diktatúrákkal terhelt 20. században valós mondanivalóval rendelkeznek ezek az alkotások. Király ezt felismerte, mint ahogy azt is, hogy például a horror a felszínes ijesztgetésen túlmutató értékekkel rendelkezik, mely egyszerre szól az emberi gyengeségről, belénk kódolt félelmeinkről, és az istent játszó emberiség veszélyeire is felhívja a figyelmet.
Nem csupán az amerikai, de a hazai műfaji filmeket is feltárta, elemezte. A tömegfilm aranykora Magyarországon kétség kívül a két világháború között volt. Nem véletlen, hogy Király Jenő 1989-ben Karády Katalinról, a műfaji filmek, elsősorban melodrámák akkori sztárjáról írt könyvet, amely Karády szerint a leghitelesebb munka róla.
Király máig legismertebb, legmeghatározóbb munkája az 1993-as Frivol múzsa, melyben összefoglalja mindazt, amit a műfajiságról addig írt, oktatott. A tömegkultúra esztétikájáról szóló vaskos, két kötetes munka máig a filmelméletet hallgató egyetemisták alapirodalma. (Szintén '93-ban kapott munkásságáért Balázs Béla-díjat.)
A Frivol múzsa továbbgondolása a még nagyobb, több kötetnyi munka, a Film szimbolikája, amely tavaly kavart az ez iránt érdeklődők körében nagyobb vihart. A könyvek ugyanis nem kerülhettek könyvesbolti forgalomba a szerző döntése alapján, ezért ingyenesen letölthetővé és olvashatóvá váltak. Betegsége folytán már nem maradt arra ideje, hogy a sorozat befejező, tizedik kötetét lezárja. Hatalmas életműve azonban így is teljes, korszakalkotó tudományos munkássága még sokáig meghatározza azt, ahogy a tömegfilmekre, egyáltalán a tömegkultúrára gondolni fogunk.
