Ender játéka

Orson Scott Card: Végjáték

2016. december 30. - Letya

Orson Scott Card egy briliáns elme, aki egy egyszerű történetből is hatalmas alkotást tudott létrehozni. A XX. század egyik legjobb katonai sci-fijéről van szó, ami nem más, mint az Ender's Game - magyarul a Végjáték. A mai napig az egyik legjobb alkotás a műfajban, ami írójának a tehetségét tükrözi, hiszen annak ellenére, hogy először 1985-ben jelent meg a regény, egy pillanatig sem érződik rajta, hogy elavult, "poros" lenne.

orson_scott_card-vegjatek.jpg

A történet a jövőben játszódik, amikor már az emberiség túl van két visszavert invázión, melyet a Hangyok indítottak a Föld ellen. Azonban a veszély nem múlt el és az emberiség a Nemzeti Flotta (NF) zászlaja alá tömörülve készül az utolsó, mindent eldöntő csatára. Ahhoz, hogy megnyerhessék a Hangyok ellen a csatát, egy kimagasló katonai vezetőre van szükség, aki a harci alakulatokat minden helyzetben győzelemre tudja vezetni. A tét nem más, mint az emberiség fennmaradása.

Az NF minden gyerekben ott látja a potenciális hadvezért, ezért megfigyelésük alatt tartják a kiemelkedő intelligenciával rendelkezőket. A születésszabályozási törvények hátrányos helyzetbe hozzák azokat a családokat, melyek kettőnél több utód felnevelésére vállalkoznak, a Wiggin szülők azonban engedélyt kaptak egy harmadik gyerek vállalására, a kiemelkedő genetikai adottságaiknak köszönhetően. Peter Wiggin, a legidősebb gyerek, fennakadt a rostán túlzott agressziójának köszönhetően. Valentin Wiggin sem ment át a vizsgán, ugyanis túlontúl együttérző és védelmező hajlamú. A családnak Andrew maradt az utolsó reménye. Andrew „Ender” Wiggin sikerrel vette az akadályokat és érdemesnek tartják a kiképzését. Ekkor még csak 6 éves.

enders-game-website-1280-concept-01-at-04.jpg

Orson Scott Card, annak ellenére, hogy egy hat éves gyereket tett meg főhősének, nem gyerekkönyvet írt. Sőt! Azzal, hogy az első fejezetet követően az író a cselekményt egy űrben lévő katonai kiképzőbázisra teszi át, a család, mint olyan megszűnik. Endernek egyedül kell szembenéznie a kihívásokkal, melyet a kiképzői és a bajtársai jelentenek. Már az úton, Graff ezredes tesz róla, hogy elszigetelje társaitól, így nehezítve meg Ender dolgát a beilleszkedésben.

A Hadiiskola és az NF vezetői abban reménykednek, hogy Ender a kiválasztott, aki győzelemre vezetheti az emberiséget. De meg kell győződniük a tehetségéről, ezért Graff ezredesre bízzák, aki a végletekig hajszolja a fiút, olyan kihívások elé állítva, melybe egy felnőtt, életerős férfi is belerokkanna.

A regény erőssége, hogy a katonai vonal mellett kiaknázza a pszichológiai lehetőségeket is. Nem csak megkedveljük a főhőst és drukkolunk neki, hanem egyre nagyobb ellenszenvet kezdünk érezni a Hadiiskola vezetői iránt, akik folyamatosan igazságtalanságok elé állítják. Nyomon követhetjük Ender felemelkedését a ranglétrán, azonban úgy érezzük, hogy minden ilyen előrelépés inkább egy újabb lehetőség Graff ezredes kezében, hogy lehetetlen helyzetbe hozza az ifjú kadétot és bebizonyítsa, alkalmatlan egy flotta vezetésére.

A feszültség folyton jelen van a regényben. Olykor a harci játékok végtelenjében, amikor már kezdene lankadni egy kicsit az olvasó figyelme, Orson Scott Card tesz még rá egy lapáttal, hogy továbbra is fenntartsa a feszültséget. A kihívások és az ezekre adott válaszok teszik letehetetlenné a könyvet, hiszen minden egyes fejezet nem csak tovább viszi a cselekményt, hanem egyre kíváncsibbá teszi az olvasót. A vége... nos, az egy hatalmas BUMMM!!! És még sincs túlírva a csattanó. Sőt! Azzal, hogy az író mindössze pár sort szentelt a végkifejletnek, meghagyta a lehetőséget az olvasónak, hogy valami máson töltse ki a dühét.

Pár évvel ezelőtt már láttam a 2013-ban, Galvin Hood által rendezett filmet, melynek producere maga Orson Scott Card volt. Annak ellenére, hogy tudtam mi lesz a történet vége, magába szippantott a regény és faltam minden sorát. Tudtam, hogy mi lesz a nagy BUMMM!!!, mégis a tálalása újdonságot tudott hozni számomra. Több ponton is eltér a mozis verzió és a regény, azonban magának a cselekménynek a vonala nem változik. Mégis, sokkal több háttér információt szerezhet az olvasó, ha a nyomtatott verziót választja, nem beszélve arról, hogy egy történetszálat teljesen kihagytak a filmből, mely érdekes adalék és jól jellemzi az emberiséget.

Annak ellenére, hogy olyan hírességek játszanak a filmben, mint Harrison Ford és Ben Kingsley, az IMBd-n csak 6,7 pontot kapott. Miközben az alapját adó regény 1985-ben megnyerte a Nebula-díjat, majd 1986-ban a Hugo-díjat is, továbbá a Science Channel 2013-ban beválogatta a regényt a "Minden idők 10 legjobb sci-fi könyve" közé. A molyon pedig a 28. legjobb sci-fi könyv az olvasók értékelése alapján.

A regény önmagában is élvezhető olvasmány, de aki elolvassa, az nagy valószínűséggel kedvet kap a folytatáshoz is. A Végjáték sorozat 4 részből áll, azonban ha valakinek ennyi sem elég, akkor belevetheti magát a Végjáték-Univerzumba.

ISBN:9631167321
Móra, 1991

Képek:
2. kép: ALT
3. kép: www.aceshowbiz.com

A bejegyzés trackback címe:

http://akritizator.blog.hu/api/trackback/id/tr4312063891

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

J. McClane 2017.01.01. 07:39:33

Ha jol tudom a konyvbolmvolt az eredeti rovidebb mar-mar novella. Es annak sikeren felvuzdulva keszult egy bovebb verzio is. Egyebkent a fogos testvereivel torteno esemenyszal (forumozobol a legfobb vezer) szerintem teljesen felesleges. A filmbol ki is hagytak

Letya · http://www.letya.hu/ 2017.01.01. 10:35:10

@J. McClane: Én is úgy tudom, hogy novellák összefűzéséből és átírásából lett végül a regény.
A Peter-féle szál valóban elhagyható lett volna, viszont nagyon jól rámutat az emberiség viselkedésére, miszerint, ha megszűnik a külső fenyegetettség, akkor egymás torkának esnek. A témával Umberto Eco az Ellenséget alkotni és más alkalmi írások kötetében is foglalkozik.

Pic 2017.01.02. 19:20:09

Sziasztok,

A könyv szenzációs. Megvan a teljes sorozat, időnként újraolvasom. : ))
A Joe Haldeman könyvvel kapcsolatos véleményekkel is egyetértek. Van olyan jó mint ez. Az másképp mutatja be a háború értelmetlenségét. Inkább a 22-es csapdájának egy modern utánérzése annak abszurd poénjai és komikus vonal elhagyásával.

Néhányan azt mondják, hogy a Végjátékban a:

- A Peter szál felesleges.
Nem nem az.
Gondoljatok bele abba, hogy Ender egész lényét és életét áthatja az, hogy nem akar olyan lenni mint Peter. Ugyanakkor nagyon sokat is tanult Peter-től és tudja, hogy időnként a dolgokat LE KELL zárni, még ha az durva is. Ha nem mutatjuk meg a nézőknek, olvasóknak Petert, akkor nem fogjuk érteni Ender személyiségét és cselekedeteinek mozgatórugóját sem.

- Csataleírások feleslegesek
Kérdem én drága barátaim, hogy a francba mutassák be Ender fejlődését egy hadisikolában ami ezen alapul?? :D
Hogyan fogjuk fel másképp mi is azt, hogy Ender egy zseni, ezért lehetséges az, hogy 10-12 évesen a föld flottáját vezeti háborúba és a felnőttek nem az óvóhelyre küldik le, hogy na takarodj innen fiam, ne zavard a bácsikat??

Ha ezt a részét nem építik fel, akkor az egész dolog nevetségessé, komolytalanná válik.

Mellesleg pontosan ezért nem tetszik a film. IRTÓZATOSAN leredukálták a könyvet. Meghagyták a látványos űrcsatákat és kreáltak hozzá egy minimálsztorit.
Borzalmasan szar film lett az eredmény.

Aki azt mondja a könyvben hihetetlen a végén a csata, annak meg azt mondom, hogy nem játszott még stratégiai játékot. Ez igenis működik. Amikor elhitetem az ellenséggel azt, hogy én most a teljes pályán csatázgatok, közben összevonom minden erőmet és egy helyen támadok és ott megyek befelé és áttöröm a védelmet és mire észbekap szétverek mindent és lehet, hogy az a sereg odaveszik, de olyan sebet kap, hogy abból már nem tud felállni.

Micsoda véletlen, hogy kb ugyanezt csinálták második világháborúban a franciaországi partraszállásnál is...

Letya · http://www.letya.hu/ 2017.01.02. 19:33:51

@Pic: Ma néztem meg újra a filmet (cikk írás előtt nem akartam, nehogy bezavarjon). Be kell vallanom, hogy a két év (amikor először láttam) megszépíti a dolgokat. Egyetértek veled is és a többiekkel is, hogy a film nagyon leredukálta a dolgokat és olyan mozzanatok maradtak ki belőle, amik szükségesebb a jobb át- és megértéshez.
Már csak egy kérdés maradt: melyik legyen a következő? A Holtak Szószólója vagy Ender árnyéka? :)

Androsz · http://migransozo.blog.hu 2017.01.02. 23:32:14

@Letya: A kérdés egy kicsit úgy is felfogható, ha némi szélsőségességgel veszem sorra a tapasztalataimat, hogy melyik könyvet nyírják ki legközelebb. Rendes esetben egy könyv nem kap a filmkészítőktől akkora tökönszúrást, mint amit az Én, a robot művelt, bár a Majmok bolygója vagy az Androméda-törzs fájdalmas példáit sem szabad egy lemondó legyintéssel megbocsátanunk. Viszont a Holtak Szószólója esetében a film elkalandozhat egy ewok-vonalon, csinálva egy mókás családi filmet a malackákról, vagy belefulladhat egy "Mentsétek meg a fákat!" alapú gusztustalan hollywoodi demonstrációba is. Nem is tudom, melyik lenne a rosszabb. Az Ender árnyéka viszont egy annyira bonyolult agyalmány lett, hogy azt egy filmíró sem próbálná meg tisztességesen összeszedni. A regényt több helyen meg lehetne rövidíteni, de ettől egyszerűbb nem lenne, csak feszesebb. Ha abból filmet csinálnának – amit a Végjáték közepes eredménye után szerintem egyhamar senki sem vállal, ráadásul annak ismerete nélkül a sztori sem elég érdekes –, akkor az nekem nagyon keveset ígérne.

Androsz · http://migransozo.blog.hu 2017.01.02. 23:39:14

@Pic: "»Csataleírások feleslegesek«..."

Ráadásul ha gondosan megnézzük a regényt, a csataleírások nem is igazán hosszúak, még a tréningekkel együtt sem. A gyakorlóteremben történtek nagy része nem is csata. De teljesen igazad van, a gyakorlótermi események nélkül nevetségesen értelmetlen volna az olvasótól azt várni, hogy tisztelje Ender stratégai zsenialitását és karizmatikusságát, mert hiszen akkor miben mutatkozna meg az?

Letya · http://www.letya.hu/ 2017.01.03. 05:59:57

@Androsz: A kérdés eredetileg arra vonatkozott, hogy melyikkel érdemes (kellene) folytatni az olvasást a Végjáték után. :)
Viszont a megfilmesítésekkel kapcsolatos véleményedet szem előtt fogom tartani olvasás közben.
"Csataleírások feleslegesek" - Valóban szükségesek, hiszen nem csak Ender stratégiai tehetségét mutatják meg, hanem a kimerültséget és a szabályoktól való eltérést is. Bár a filmben Ender szájába adták, hogy a hangyok sem fognak szabályok szerint játszani, a könyvben ezt nem őtőle halljuk. Szóval, lehet, hogy kicsit unalmasnak hatnak a gyakorlótermi események, azonban pontosan előrevetítik és megalapozzák azt ami Enderre vár az igazi csaták folyamán.

Androsz · http://migransozo.blog.hu 2017.01.03. 16:21:50

Így van, a gyakorlótermi jelenetek egy aprólékosan és gondosan felépített folyamat állomásai, amelyeket megritkítani is hiba lett volna. Az külön ügy, hogy nekem annyira tetszett az egész ötlet, hogy még szívesen olvasgattam volna. :-) Viszont a könyv a stratégává fejlődő és megkeseredő kisfiúról szól, amit az események ismerete nélkül megérteni sem tudnánk. Ráadásul Card, ha a kissé didaktikusan is, de következetesen felépített folyamatban engem nagyon megérintő módon ábrázolta a kisfiú lelki gyötrődését, scifiben viszonylag ritkának számító érzelemgazdagsággal, nekem pont megfelelően adagolva, ezért a könyv összességében igazán átható lett. A filmváltozat, hogy a becsületét azért a tisztesség kedvéért megvédjem, legalább nem tért el lényegesen a filmtől. Ezért ha valaki a filmet ismeri, az a regényről is tud valamit, és rajta áll, hogy kedve támad-e olvasva kiteljesíteni a film történetét és mondandóit.

Ha a részben a Hadiskolához kötődő, ám sajnos a Végjátékból ismert történettel túl kevés ponton találkozó történetet szeretnéd, akkor az Ender árnyéka következik. De megtörténhet veled is az, ami velem, hogy eltúlzottan helyezi át a magyarázatokat az ismert folyamatról egy mellékszereplő messze eltúlzott zsenialitásával magyarázott háttértörténetére. Engem ez zavart, de lehet, hogy más kiteljesedésnek éli meg.

A Holtak Szószólója első olvasásra nem tetszett. A Végjátéktól lényegében teljesen független, és attól mindenben eltérő jellegű regény. Jó pár évvel később újra elolvastam, és akkor már tetszett, bár nem kiemelkedően.

Letya · http://www.letya.hu/ 2017.01.03. 21:11:59

@Androsz: Nekem a film hozta meg a kedvet a könyvhöz és nem bántam meg.

A Végjáték elolvasását követően, ha valaki kedvet kapna a Végjáték-univerzumhoz, akkor itt egy kis segítség az olvasási sorrendhez:
moly.hu/karcok/346005

Én még nem döntöttem, hogy Ender árnyékával vagy A Holtak Szószólójával folytatom. De egyet megígérhetek, bármelyik mellett is döntök, írni fogok róla :)

Androsz · http://migransozo.blog.hu 2017.01.03. 21:27:44

@Letya: Megleptél. Nem is tudtam, hogy ehhez már egy ekkora univerzumot gyártottak. Ez már, azt hiszem, az én életemből ki fog maradni.

Spidy.hu 2017.02.20. 14:39:26

@Letya:
A különbség az, hogy az Ender árnyéka letehetetlenül jó könyv, majdnem felér az eredetivel. Én este csak bele akartam olvasni, aztán reggelre kiolvastam...
A Holtak szószólója viszont rossz. Tiéd a döntés.

Letya · http://www.letya.hu/ 2017.02.20. 17:36:23

@Spidy.hu: Ender árnyéka sorozat még a jövő zenéje, de biztató, hogy az első rész jó lesz :)
A Holtak Szószólója valóban gyengébb színvonalú és ha csak magában nézzük, akkor az utolsó negyedet leszámítva nem valami nagy durranás. Azonban, ha a Fajirtás előzményeként kezeljük, akkor értékelhető.
Csak azt sajnálom, hogy az Ender árnyéka saga még nem teljes, ami a magyar fordítást illeti. Remélem, hogy sokan megveszik a Végjáték-univerzum könyveit, hogy a kiadó érdemesnek tartsa a többi fordítását és kiadását :)