Stephen King: 11/22/63

A cél: Kennedy megmentése

2016. február 27. - Letya

Az utóbbi időben egyre nagyobb népszerűségnek örvend a könyvek minisorozatokban történő feldolgozása, mint pl. az Amazon-féle Az ember a Fellegvárban Philip K. Dick regénye alapján. Valami hasonlóval készül  a Hulu is, azaz Stephen King 11/22/63 című regényét viszi vászonra egy 8 részes minisorozat keretében. Reméljük, hogy nem fullad érdektelenségbe, mint a fent említett Amazon sorozat, amit én az ötödik részig tudtam nézni, és utána már semmi sem késztetett a folytatásra.

De nézzük, miből lesz a cserebogár, azaz beszéljünk egy kicsit a könyvről és a történetről.

A regény főszereplője Jake Epping, egy kisvárosi angoltanár, aki nemrég vált el a feleségétől, és úgy érzi, hogy az élete már fabatkát sem ér, pedig még csak most töltötte be a harmincat. Hogy egy kis mellékest szerezzen, elvállalja a felnőttképzésen történő tanítást is, ami az egyik legunalmasabb munka. Szinte minden nap betér Al bisztrójába, amit a tanítványai és a munkatársai is nagy ívben kerülnek, így nyugodtan tudja elfogyasztani kétes eredetű Fatburgerjét.

stephenking-11-22-63.png

Egyik nap azonban zárva találja a bisztrót, miközben összefut Allel, a tulajjal, aki mintha éveket öregedett volna az előző nap óta, és mintha az egészségi állapota is hagyna némi kívánnivalót maga után. Al elárulja, hogy nem a szeme káprázik, és valóban baj van, de ahhoz, hogy megértse mi történt az elmúlt 24 óra alatt, egy titkot kell megosztania Jake-kel. Al elmondja, hogy egy számára is érthetetlen jelenséggel van dolga, ami nem más, mint egy időkapu, azaz anomália a tér és idő szerkezetén, ami Al bisztrójának raktárából nyílik és ennek a „járatnak” a másik oldalán 1958-van.

Jake eléggé szkeptikusan hallgatja Al elbeszélését, és már azon morfondírozik, hogy lehet szegény barátja agyára mentek a gyógyszerek, azonban hajtja a kíváncsiság és csak benéz a raktárba, ahol legnagyobb megdöbbenésére valóban egy láthatatlan átjáró fogadja, ami 2011-ből 1958-ba vezet. Miután terepszemlét tart, elhalad a Sárga Kártyás Ember mellett, aki mintha érzékelné ezt az anomáliát. Visszatértekor Al megkéri, hogy vigye véghez a küldetést, ami neki nem sikerült a tüdőrák miatt, azaz menjen vissza a múltba és akadályozza meg Kennedy elnök lelövését. Ám van egy kis hátulütője is a dolognak, mégpedig hogy az átjáró 1958 szeptemberébe vezet, a merényletet pedig csak 1963. november 22-én követik el. Tehát öt évig kellene a múltban élnie ahhoz Jake-nek, hogy megakadályozhassa az elnök lelövését. Ha sikerrel jár, akkor viszont nem használhatja többet az „időkaput”, hiszen minden egyes átlépés a múltba, törli az addigiakat.

Sci-fi? Talán! Az egész inkább egy gondolatjáték, miszerint ha lehetőségünk lenne visszamenni a múltba, min változtatnánk, és mekkora áldozatot lennénk hajlandóak érte hozni. Jake öt évet lenne kénytelen feláldozni a XXI. századi életéből, hogy visszamenjen megakadályozni egy merényletet,  és ha sikerrel jár, visszatértekor csak 2 perccel több idő telt volna el a jelenbe.

King játszik a lehetőségekkel és ebbe a játékba bevonja az olvasót is. Emlékeztet Ray Bradbury Mennydörgő robaj című novellájára, mely elsőként foglalkozott a pillangóhatással, azaz, hogy egy kis változás milyen kihatással lehet az idő vonalára. Hogy erről Jake is meggyőződjön, először csak pár hónapot tölt a múltban, hogy megakadályozzon egy családi drámát és visszatérve a jövőbe, értékelje az eredményt. Azonban nincs semmi biztosíték arra, hogy a múltban történő, helyesnek tűnő cselekedet a jövőre is pozitív hatással lesz, ahogy ez Harry Dunning esetében is történt.

A történet központi témája - Kennedy megmentése - biztos alapnak látszik, hiszen minden amerikai, aki a merénylet idején élt, vissza tud emlékezni, hogy éppen mit csinált, amikor meghallotta a hírt. Kevés ilyen esemény van, ami egy ország lakosságára ekkora hatással lenne. A fiatalabb korosztály számára  talán olyan ez, mint 2001. szeptember 11-e, hiszen ha belegondolunk, szinte mindenki tudja, hogy mit csinált akkor, mikor meghallotta a WTC-be csapódó utasszállítók hírét.

Jake-nek azonban csak  öt éve van a merényletig, ami alatt kiderítheti, hogy Lee Harvey Oswald egy magányos merénylő (ebben az esetben már korábban kiiktathatja) vagy egy csoport tagja. Altől kapott jegyzetek segítenek neki Oswald mozgásának nyomon követésében, illetve pár sportfogadási tipp is található a kis füzetben, de valljuk be, néha sok az az öt év, főleg ha a legnagyobb részében Lee Harvey Oroszországban tartózkodik. Hősünk tehát kénytelen elfoglalni magát valamivel, míg el nem érkezik a közvetlen megfigyelés ideje.

Egy igazán hangulatos történet, ami elrepít bennünket az 50-es évek Amerikájába, ahol még szinte mindenki mindenhol dohányzik, a jóléti társadalom virágzik és még igencsak prűdek az emberek. Ahol az iskolákban még tiltott Salinger Zabhegyezője, és ferde szemmel nézik, ha egy tanárember összefekszik a kolléganőjével házasság előtt. Nincs mobil és nincs internet. Csend van és viszonylagos nyugalom. Az egész szinte idilli.

Nekem ez a kisvárosi hangulat nagyon tetszett, és King igen jól érzékelteti az emberek hangulatát abban az időben. Gondoljunk bele, hogy akkor már egy ideje tartott a hidegháború, és az emberek rettegtek egy esetleges atomháborútól. Bele sem gondolunk, hogy mit érezhettek az amerikaiak a kubai rakétaválság idején, hiszen nekünk ez csak egy dátum a történelemkönyvek lapjain, azonban Kingnek sikerült annyira közel hoznia hozzám ezt a pár napot, hogy átértékeltem az egész helyzetet a fejemben. Sikerül úgy bemutatnia, hogy teljesen elképedtem mikor rájöttem, hogy abban az időben nagyon is lehetségesnek tűnt az, hogy nincs holnap, amihez elég csak megnyomnia valakinek egy gombot. Nem csoda, ha az öngyilkosságok megszaporodtak az ilyen válságos időkben, hiszen még mindenkiben benne élt Hirosima és Nagaszaki katasztrófája. (Igaz, valahogy elfelejtették a 1945. február 13-i Drezda elleni szőnyegbombázást).

A történet egy igazi időutazás az olvasó számára, tele van izgalommal és meghitt eseményekkel egyaránt. Öt év az elmúlt század közepén, ami közelebb hozza azt az Amerikát, amit a történelemkönyvekből nem ismerhetünk. Például tudtad, hogy a texasiak annyira USA ellenesek voltak, hogy az amerikai zászlót fejjel lefelé tűzték ki az intézményekre?

Megismerhetjük az Oswald családot és bepillantást nyerhetünk a mindennapjaikba Jake szemén keresztül. Megismerhetjük az emigrációba kényszerült orosz felső- és középosztályt, a politikai véleményeket és a hétköznapokat, amik nem az amerikai álmot tükrözik.

Nem lenne izgalmas a történet, ha az idő nem dolgozna Jake ellen. Hiába van öt éve előkészíteni a tervet, amikor valami láthatatlan dolog, mondjuk a sors, mindent megtesz, hogy ne történjen változás az eredeti időfolyamhoz képest. Jake megtapasztalta már, hogy milyen nehézségekkel kell szembenéznie, ha változtatni akar a jövőn, hiszen Dunningék esetében is több tényező próbálta megakadályozni a közbeavatkozását. Mekkora lehet akkor az az erő, amivel szembe kell szállnia Kennedy megmentése érdekében? Vajon képes lesz megakadályozni Oswaldot a fegyver elsütésében,vagy még előtte sikerül kiiktatni a képletből? Oswald magányos merénylő volt, vagy csak egy bábú? Ha Oswaldot idő előtt kivonja az eseményekből, nem áll valaki más a helyére? Milyen lesz a jövő Kennedyvel? Egyáltalán hány pillangót „taposott” el Jake az öt év alatt, míg várakozott?

A legjobb kérdés pedig az, hogy minek olvassuk el a könyvet, ha egyszer készítenek belőle minisorozatot, és úgy sokkal átélhetőbb, főleg, hogy a regény igencsak hosszú, azaz több mint 1100 oldalas. A válaszom egyszerű! A könyv nagyon jó és az ember észre sem veszi, hogy milyen hosszú, hiszen ha elkezdi olvasni, annyira magába szippantja a történet, hogy csak falja a lapokat. Mondom ezt úgy, hogy nem vagyok oda King munkáiért! A 11/22/63 egy grandiózus történet, ami jogosan lett bestseller. Nem a Hulu-féle feldolgozás ellen beszélek, csak annyit mondok, hogy a sorozat is sokkal élvezhetőbb, ha az ember előtte elolvasta már a regényt. Nem beszélve a rengeteg irodalmi, zenei és filmes hivatkozásról, ami a könyvben található.

Kellemes olvasást és jó filmezést!

ISBN: 978 963 0795 14 2
Európa, 2012

A bejegyzés trackback címe:

http://akritizator.blog.hu/api/trackback/id/tr498407016

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Holtsav 2016.02.28. 17:22:57

"...a merényletet pedig csak 1962. november 22-én követik el."

Ezt ki kellene javítani.

Letya · http://www.letya.hu/ 2016.02.28. 18:11:02

@Holtsav:
Köszönjük az észrevételt. Javítottam a hibát :)